Daniel Kehlmann Esterházyról: „Egy pillanatra kiült az arcára a szomorúság”

Könyv

Ma megjelent lapszámunkban Daniel Kehlmann-nal olvashatnak terjedelmes interjút, melyből kiderül az is, hogy kinek a szobrát távolítaná el Bécs belvárosából a jelenleg New Yorkban élő, nálunk is igen népszerű író. Ízelítő Köves Gábor interjújából:

Magyar Narancs: Esterházy Péter nemcsak nagy író, de nagy olvasó is volt, nem mellesleg pedig az ön jó barátja. Említette, milyen jó hangulatú beszélgetéseik, közös vacsoráik voltak. A politika nem vetett árnyékot e jó hangulatra?

false

Daniel Kehlmann: Amikor Magyarországra terelődött a szó, amikor arról kezdett beszélni, mi zajlik a hazájában, mintha egy pillanatra valami megtörte volna a derűt, ami egyébként szinte sosem hagyta el. Látszott, hogy olyasmiről van szó, ami nagyon is az elevenébe vág, és ezt hiába is próbálta palástolni. Egy pillanatra kiült az arcára a szomorúság. Őt bántotta, engem aggodalommal töltött el, ami Magyarországon történik, de aztán visszatért az esterházys mosoly és nyugalom.

MN: Az Orbán-rendszer nem kedvelte az írót, az érzés kölcsönös volt. Megélt hasonló helyzetet?

DK: Nem, soha, nincs ilyen élményem. Még itt, Amerikában, Trump alatt sem olyan rossz a helyzet, mert nagyon erős a civil társadalom. Lehet, hogy Trump nukleáris háborút okoz, de az amerikai demokráciát nem fogja tudni lebontani. Gyakran gondolok rá, milyen érzés lehetett ez Esterházynak. Emlékszem arra az esetre, amikor egy magyar könyves rendezvényen tüntettek ellene. Úgy tett, mintha szórakoztatná a dolog, de láttam rajta, hogy nagyon is érzékenyen érintette. Szerencsére nekem semmi ilyenben nem volt részem, de ki tudja, lehet, hogy a jövőben én sem úszhatom meg.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.