Daniel Kehlmann Esterházyról: „Egy pillanatra kiült az arcára a szomorúság”

Könyv

Ma megjelent lapszámunkban Daniel Kehlmann-nal olvashatnak terjedelmes interjút, melyből kiderül az is, hogy kinek a szobrát távolítaná el Bécs belvárosából a jelenleg New Yorkban élő, nálunk is igen népszerű író. Ízelítő Köves Gábor interjújából:

Magyar Narancs: Esterházy Péter nemcsak nagy író, de nagy olvasó is volt, nem mellesleg pedig az ön jó barátja. Említette, milyen jó hangulatú beszélgetéseik, közös vacsoráik voltak. A politika nem vetett árnyékot e jó hangulatra?

false

Daniel Kehlmann: Amikor Magyarországra terelődött a szó, amikor arról kezdett beszélni, mi zajlik a hazájában, mintha egy pillanatra valami megtörte volna a derűt, ami egyébként szinte sosem hagyta el. Látszott, hogy olyasmiről van szó, ami nagyon is az elevenébe vág, és ezt hiába is próbálta palástolni. Egy pillanatra kiült az arcára a szomorúság. Őt bántotta, engem aggodalommal töltött el, ami Magyarországon történik, de aztán visszatért az esterházys mosoly és nyugalom.

MN: Az Orbán-rendszer nem kedvelte az írót, az érzés kölcsönös volt. Megélt hasonló helyzetet?

DK: Nem, soha, nincs ilyen élményem. Még itt, Amerikában, Trump alatt sem olyan rossz a helyzet, mert nagyon erős a civil társadalom. Lehet, hogy Trump nukleáris háborút okoz, de az amerikai demokráciát nem fogja tudni lebontani. Gyakran gondolok rá, milyen érzés lehetett ez Esterházynak. Emlékszem arra az esetre, amikor egy magyar könyves rendezvényen tüntettek ellene. Úgy tett, mintha szórakoztatná a dolog, de láttam rajta, hogy nagyon is érzékenyen érintette. Szerencsére nekem semmi ilyenben nem volt részem, de ki tudja, lehet, hogy a jövőben én sem úszhatom meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.