A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) a közelmúltban elkészült tanulmányából kiderül, hogy az átlag diák jövedelme nem éri el a létminimumot. A néhány évvel ezelőtti adatok mostani értékéhez hozzáadhatjuk a népszerű diákhitelt, ezzel együtt talán épphogy megvan a kassza.
A diákok étkezésére és tisztálkodására a tanulmány szerint általában a rendelkezésre álló összeg 28 százaléka megy el, lakhatásra 15, kultúrára 14, ruházkodásra 9, a könyvek és jegyzetek megvásárlása 8 százalékát fordítják. Vizsgaidőszakban a lakhatási és a jegyzetfaktorokat leszámítva minden kategóriában egy-két százalékkal kevesebb pénz fogy. Tanácsos belekalkulálnunk, hogy sokak kosztját-kvártélyát a szülők természetben állják, ezt a tanulmány nem vehette egzakt módon számításba. A pénzbeli támogatások fele így is a szülőktől ered, az önálló munkavégzésből származó tiszta vagy négerjövedelem 1999-ben csak a 12 százalékát tette ki a nappali tagozatos diákok bevételének.
Dolgozni nemcsak jövedelmező lehet, hanem hasznos és érdemes is - állítja Kiss István pályaválasztási tanácsadó pszichológus: "Az Európai Unióban a tapasztalatok szerint sokkal nagyobb jelentősége van a hallgatók személyes tulajdonságainak és elszántságának a munkakeresés sikeressége szempontjából, mint a megszerzett diploma minősítésének. A tanulók önállósága az az alapvető szempont, amit a leendő munkaadók értékelnek."
Klasszikus megoldások
A diákok körében népszerűek az úgynevezett iskolai szövetkezetek. A legnagyobb országos hálózatok 20-30 ezer tagúak, s általában egynegyedük vállal rendszeresen munkát. A különböző rendű és rangú szervezetek tagjainak együttes létszáma akár a felét is kiteheti a 200 ezer fős nappali tagozatos diákságnak; sőt a Műegyetemi Iskolaszövetkezet nemrég készült felméréséből kiderül, hogy a megkérdezett ottani elsőévesek 70 százaléka tervezi a munkavállalást valamilyen szövetkezet keretei közt. Az 1992-es szövetkezeti törvény értelmében tag lehet gyakorlatilag bárki, aki elmúlt 16 éves, és van a tanulmányi osztályról a hallgatói jogviszony meglétéről igazolása. E jogviszony megszűntével hovatovább a szövetkezettől is búcsút kell vennie. Tagnak lenni egy sor előnnyel jár: a részjegy birtokában sok ezerféle munkát elvállalhat az ember, kapcsolatokra tehet szert anélkül, hogy cégről cégre kilincselne; a bérét akkor is megkapja, ha a megrendelő cég nem tud fizetni, a hallgatói munkavállalási kedvezményeknek köszönhetően a bruttó keresetéből mindössze néhány százalékot vonnak le, a szisztéma legálisabb és biztonságosabb már nem is lehetne; munkajogi nyűgökkel nem kell bíbelődni, megteszi ezt a szövetkezet; végül a tag rendelkezik egy szavazat jogával a közgyűlésen.
A kereset
A HÖOK felmérése szerint a hallgatók részéről ezen a ponton merül fel a legtöbb kifogás az iskolaszövetkezetekkel szemben. A legnépszerűbbek a képesítés nélkül is végezhető, az ún. favágás tárgykörébe tartozó munkák (borítékolás, adatrögzítés, papírrakosgatás), bruttó 320 forint alatt ezeket sem kínálják. Érdekes, hogy az éjszakázás óránként legfeljebb 50 forintot jelent, ha egyáltalán. Az ilyen betanított munkák területén a legtöbbet az előnyös megjelenésű leányok kaszálhatják, a slágerlista élén ugyanis a hoszteszkedés áll, amivel akár 500 forint is zsebre vágható óránként, nyelvtudás nélkül persze. Aki kevesli ezeket a számokat, annak érdemes figyelembe vennie, hogy az 50 ezer forintos minimálbér óránként számítva 288 forintra jön ki, emlékeztet Kis Péter, a legrégebben, 1983 óta fennálló Universitas Iskolai Szövetkezet vállalkozási igazgatója. Márpedig a diákokért folyó verseny annál azért nagyobb (bár nem kisebb a cégek ostroma sem), hogy magára valamit is adó iskolaszövetkezet ilyen csekély összeggel szúrja ki a fiatalok szemét. (Igaz, a HÖOK adatai 250-500 forintos átlagórabért kiáltanak felénk a 22 ezer forintos minimálbér ántivilágából.) A könnyű munkáknál, a mindig gazdag kínálatú promóciós (lásd szórólaposztás) és fizikai munkáknál valamivel kisebb az érdeklődés a szakmai felkészültséget igénylő és persze jobban fizető számítógép-karbantartás, szakfordítás iránt. Neuralgikus pont a tolmácsolás, ahol a tarifa "felső határa a csillagos ég", az alsó határról ellenben nem minden iskolaszövetkezet tudott pontos felvilágosítást adni, miután "ez sok mindentől függ", a nyelv gyakoriságától, a nyelvezettől, a tolmácsolás szintjétől, a szakvizsga meglététől, illetve típusától. A Minddiák Iskolaszövetkezet budapesti vezetője, Dénes Rajmund 600 forintos minimálórabért említ ezen a téren, a Fürge Diáknál pedig maximum 2000 forintról számolnak be tolmácsigazolvány híján. A megrendelő cégek minden munkánál tudják, hogy kiket alkalmaznak, a tolmácsoláshoz pedig a nyelvtudáson kívül elsősorban jó beszédkészségre van szükség. Ez utóbbiról sok vállalat szeret személyesen meggyőződni: a Minddiák például rendszerint három-négy embert küld ki, akik közül a megrendelő választja ki a neki tetszőt.
Könnyen melléfoghat tehát az a nappali tagozatos, aki 600-as Merci reményében lépi át az iskolaszövetkezet kapuját. Legjobban azok járnak, akik kiegészítő jövedelemre pályáznak: a MÛISZ marketingese szerint a havi átlagkereset 30 ezer forint körül mozog, a náluk dolgozók 10 százaléka termeli ennek a dupláját. A kép a kínálat függvényében változó: az egyik szövetkezetnél alig ismernek olyan diákot, aki a teljes megélhetését náluk fedezné, míg Kis Péter úgy tudja, hogy sokan haza is adnak az itteni keresetükből. Nyáron mindig megugrik a forgalom, tanév közben viszont sok múlhat az egyéni időbeosztáson. Az évhalasztók, a lyukasóráikkal operáló bliccelők persze könnyebben kaphatók akár napi 6-8 órás gályázásra, amivel azért hamarabb összejön a télikabátra vagy a last minute raftingtúrára való.
Hosszú táv
A diákmunkák mellett jó befektetésnek számít a szakmai gyakorlat, illetve a tanulás és a munka közötti átmenet ilyen-olyan szervezeti megnyilvánulásai. A pszichológus helyeslően bólint bármiféle, a készségeinknek és hajlandóságunknak megfelelő elfoglaltságra. Kiss István szerint az sem baj, ha rövid távon kevésbé jövedelmező munkát választunk, amennyiben döntésünk személyes érdeklődésünkre, belső motivációinkra épül. A készségek és kompetenciák elegye ugyancsak egyedi, személyre szóló képet ad, ráadásul folyamatosan változik, amiből a nyugati foglalkoztatáspolitika "élethosszig tartó tanulás" és "személyes képzési portfóliók" címkékkel ellátott programokkal igyekszik a lehető legtöbbet kihozni. Kiss István szerint nálunk a felsőoktatás még nincs fel-készülve a munkaerőpiac közeljövőben várható átalakulására, nem erősíti a diákokban a tudatos karrieralakítás igényét. "A munkatapasztalat az érzelmi intelligencia gyakorlati fejlesztésére ad lehetőséget olyan módon, amelyet az oktatásban semmiféle szimuláció nem helyettesíthet. A Felsőoktatási Tanácsadók Egyesületének szervezete régóta szorgalmazza, hogy az egyetemi karrier-tanácsadás hálózata egy új stratégia jegyében adjon választ a küszöbönálló kihívásokra."
Eörsi Sarolta
R. Andróczy Orsolya
Önmegvalósító egyetemisták
Sz. egy tanulmányi versenyen elért sikere után, tanárai pártfogása révén került pozícióba. Még nem szerzett diplomát. Nincs 25 éves. Többet keres, mint amennyiről a társadalom nagy része álmodni merészelne.
B. minden volt már, csak "akasztott ember" nem. Harmadéves egyetemista. Dolgozott gazdasági újságíróként, összegründolt egy EU-s tanácsadó céget. Most egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozik. Több nyelven beszél.
R. az egyetemen tűnt fel egy tanárának, szorgalma, felkészültsége miatt. Gyakornok lett belőle. Egy egyetemi fogadáson ismerkedett meg egy multi munkatársával. Negyedévben már náluk dolgozott, komoly fizetésért, komoly pozícióban.
D. főiskolán tanít, bár még nincs diplomája. Igaz, nemsokára három is lesz. Közben aktívan részt vesz a politikai életben, programokat szervez, ügyesen lavírozik.
Az egyetem eltömegesedése miatt az értelmiségi pályákon is hatalmas lett a verseny. A diploma megszerzése még semmire sem garancia. Még a PhD sem az.
´k azonban korán megtalálták a pályát. Hogyan? Van, aki családi kapcsolatai révén. A középosztálybeli, fővárosi értelmiségi háttér és kapcsolatrendszer jó induló tőke. Az innen származóknak nem kérdés a "jó" gimnázium, a nyelvvizsgák, a különórák, saját számítógép, internet. És vannak, akik ügyesen szereztek mentorokat, kontaktokat. Diákszervezetekbe lépnek be, klubokba járnak.
"Mert lehetsz te a legnagyobb szakember a világon, ha ezt senki sem tudja rólad, beszívtad." Ami közös bennük: mindannyian mélyen tisztában vannak Max Weber egyik alaptételével, a tőkék átválthatóságával. És a gyakorlatban is jól alkalmazzák. Nem yuppie-k, legalábbis ha elfogadjuk Almási Miklós definícióját, miszerint a magyar köznyelvben ez a kifejezés valódi tudás nélkül sok pénzt szerzőt jelent. Tudnak valamit, amit a többiek nem.
Nem biztos azonban, hogy jól járnak. Kockáztatnak. Néhányuk nagyot szakít, de aki nem vigyáz, könnyen ráfázhat. Sokan, miután beszálltak a mókuskerékbe, nem végzik el az egyetemet, nem tudnak lediplomázni. És ez néhány év múlva már feltűnővé válik. Aki túl hamar a csúcsra kerül, könnyen nagyot bukik, és nehéz felállnia. Velük lesz tele pár év múlva a pszichiátria.
Almási egy tanulmánya szerint ez a tendencia akkor gyakori, amikor nincs miért küzdeni, nincsenek nagy, közösségi célok. Amikor a társadalom veszít szubsztanciális célokat sugalló erejéből. És a háttérben ott az ürességtől való rettegés, a lét elviselhetetlen könnyűsége.
Sz., B., R. vagy D. lehet, hogy negyven-egynehány évesen Kevin Spacey útjára lép. És úgy dönt, hogy mégis inkább a McDonald´s.
