Könyv

Bíró Zsófia A boldog hentes felesége című könyvének műfaji besorolása kétes és veszélyes művelet. Regénynek hívja magát, mert minden más címke lekopna róla, hiszen nem életrajz és nem gasztrokönyv. Rövid írásai nem novellák vagy tárcák, regénnyé mégsem állnak össze, hiába van jelen az általában adott témakört vagy eseményt - egy ételt vagy egy disznótort - körülíró pár oldalas fejezetek mindegyikében a főszereplő házaspár.

A 24. századra az emberiség kirajzott a Naprendszerbe, lakhatóvá tette a környező bolygókat és aszteroidákat, miközben a tönkrevágott Föld - nyomorgó lakóival együtt - afféle manifeszt rossz lelkiismeretként kering régi pályáján.

Újrajátszás is lehetne a regény címe, amely egyetlen, szerteágazó, gazdag szövegfolyamba rendezi mindazt, ami a román (kelet-európai) társadalomban lejátszódott a második világháború alatt és után, illetve a rendszerváltás előtt és után.

A holokauszttól a háború utáni diktatúrákon át szeptember 11-ig vezet az Odú, a román író könyvfesztiválra megjelent regénye. Kertész Imre szerint Manea "feltárja, miként váltaz állandó menekülés, a kivetettség, a hazátlanság korunk emberének természetes létformájává".

"A 20. század magyar történelmét alapjában véve kudarcok, kataklizmák, tévesztett megoldási kísérletek sorozatának tekintem" - szögezi le a tanulmánykötet egyik szerzője, Tverdota György. Álláspontjával nem nehéz egyetérteni, ha végigolvassuk a múlt század elejétől a jelenig ívelő, elsőként Erdős Renée önéletrajzi regénytetralógiáját, utolsóként Kőszeg Ferenc visszaemlékezéseit elemző húsz kultúratudományi tanulmányt.

"Csodaparaszt", botcsinálta hadügyminiszter, bölcselkedő pátriárka, egy fél ország Péter bácsija. Önmaga és kora számára Veres Péter mindig több volt egyszerű írónál, ám a mából visszatekintve könnyen úgy tűnhet: kevesebb is volt annál.

Ha tanár lennék, most azonnal kettest adnék az Időfutár 3.-ért Tasnádinak és szerzőtársainak. Hogy miért lennék ilyen szigorú, amikor a szakma és az Időfutár hallgatói/olvasói is rajonganak érte?

A Vad nyomozók az 1970-es években játszódik, a 90-es években íródott és a 2000-es évek nyelvén beszél (magyarul). Ezért kárhoztatni kéne a fordítót, de nem teszem: nagyrészt innen, a nyelvből jön az az otthonosságérzet, amely módot ad a mezei olvasónak, aki nem a dél-amerikai irodalom-szakértője, hogy valahogy elfészkelődjön a több száz idegen névből - reálisan létezett 20. századi költők, írók, esszéisták, forradalmárok, politikusok, fiktív alakok, országok, városok, utcák, épületek, folyóiratok, mozgalmak, ételek, italok etc. nevéből - felépülő, észbontóan ismeretlen világban.

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, egyben a legfiatalabb Budapest nagydíjas. Megjelenése változatlanul a gótikus rock sztárjaiéra emlékeztet, miközben a könyveitől egyre nehezebb eltekinteni Európában.

Megjelent új regénye, a Megyek utánad, így beszélgethettünk vele családi múltról és énkeresésről, irodalmi marketingről és politikai populizmusról.

A Nobel-díj melletti legrangosabb irodalmi elismerést, a kétévente kiosztott Nemzetközi Man Booker-díjat idén Krasznahorkai László kapta életművéért. Ez alkalomból felidézzük a Narancsban tavaly megjelent – eredetileg a New York Timesban publikált – esszéjét.

Kiadói szerkesztőként, bohemistaként, a magyar irodalmi élet kelet-európai szakértőjeként közvetlen közelről volt módja követni Bohumil Hrabal pályáját, magyarországi ismertségét, hovatovább kultuszát. Kérdeztük Menzelről, sörről és kolbászkákról is.

A könyv egyszavas címekkel ellátott, gyakran naplóbejegyzések hangulatát idéző rövid fejezetek sorából áll; az öt ciklusból ha regény végül nem is, de egy kétségtelenül jól lekerekített családtörténeti, önéletrajzi történetfolyam kialakul.