KÖNYVMELLÉKLET

Építsünk fekete lyukat!

Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány

Könyv

Rég váltott ki annyi – a szigorúan filmes szakmán kívülről, sokszor a tudomány területéről érkező – reflexiót egy sci-fi, mint a Csillagok között (eredetileg: Interstellar).

Külön fórumokon vitatták, mennyire tudományos mindaz, ami a filmben történik, akadt, aki a modern fizika apoteózisát látta benne, mások (hangsúlyozottan laikus kommentelők) csupán újabb bizonyosságot kaptak arról, hogy az elméleti kvantumfizika úgy, ahogy van, badarság (a film tudományosságáról lásd: Jelentés a nyúl üregéből , Magyar Narancs 2014. november 20.). Nos, a film precíz értelmezéséhez, de még inkább a modern, 20–21. századi fizikával való ismerkedéshez kiváló bevezető a film tudományos tanácsadója és ügy­vezető producere, a sztártudós (esetében ez korántsem degradáló jelző) Kip Thorne könyve, mely hangsúlyozottan az Interstellar világába enged bebocsátást.

Teszi ezt két szálon is: egyrészt megismerjük, milyen diskurzus kísérte a film készítését, hogyan találkozott egymással a sokszor a képzelet határain messze túlmerészkedő fizikusi intenció és a filmes fantázia, és azt is, hogyan beszélnek e témákról maguk az elméleti fizikusok. A film születését éppen a modern fizika lélegzetel­állító fejlődése inspirálta, így a szerző fejezetenként végigveszi, milyen fizikai problémákat vet fel a film egy-egy jelenete, s közben szinte végez az általános relativitáselmélet és annak következményei számbavételével (kicsit belekapva a húrelméletbe vagy a magasabb számú térdimenziók fizikájába). Talán meglepő, de Thorne a film kivitelezésébe is befolyó ötletgazdaként felvezetésként éppen az alkotói folyamatot ismerteti. Tanulságos a Steven Spielberggel vagy a Nolan testvérekkel való munkakapcsolat részletezése, s az sem érdektelen, hogyan zajlott a fejtágító diskurzus a színészekkel, miként reagált Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain vagy éppen Michael Caine a forgatókönyv fizikai nyalánkságaira. De innentől kezdve nincs megállás: Thorne kétségtelenül szórakoztató módon adja fel a leckét, s így átismételhetjük, amit fizikai világunk születéséről, evolúciójáról, szerkezetéről, tágulásáról, sorsáról és az ezekre vonatkozó alapvető szabályokról tudunk. Kezdi az ősrobbanással, de szinte észre sem vesszük, hogy már a görbült térről, a gravitáció einsteini értelmezéséről, az árapályerőkről és a fekete lyukakról mesél – és könyve, akárcsak ezek a gigantikus gravitációs csapdák, már be is szippantott bennünket. A fekete lyukaknál található szingularitásról, a féreglyukakról, a gravitációs anomáliákról, a kvantumgravitá­ciós elméletekről vagy a hiperkockáról szóló fejezetek önmagukban is hallatlanul érdekesek, tulajdonképpen, a szerző felszólításának engedve, mellőzhetjük is a lineáris olvasást, legfeljebb némely terminológiák értelmezése kedvéért kell rendre visszalapoznunk. S az is érdekes, ami végül kimaradt a filmből: a Thorne által lelkesen elmagyarázott gravitációs hullámok létének igazolása például épp 2016 elejének lett a tudományos szenzációja.

És Thorne nem csak a saját szakterületével foglalkozik: amikor a film posztapokaliptikus nyitószituációját elemzi, s az elfogyó oxigén, a porviharok és a mind jobban pusztító növényi kórokozók témáját veszi elő, nem habozik kerekasztal-beszélgetést rendezni biológus szakértők részvételével. Az általa rekonstruált diskurzus gyönyörűen veszi végig a múlt és a jövő biotikus és abiotikus katasztrófáit: az egymásra tromfolva előadott armageddonista szcenáriók olvastán lesz nyilvánvaló, hogy maradt még témája bőven a jövő katasztrófafilm-rendezőinek.

A kötet kapcsán mindenképpen el kell mondani, hogy jó kézbe venni, hogy takarékos tördelése miatt könnyedén olvasható, szerkezete átlátható, remek illusztrációi tökéletesen segítik a megértést, a fordítás a szakterminológiák tekintetében is precíz, szakmailag is ellenőrzött, sőt Kovács József ügyelt arra is, hogy a magyar szinkron kifejezéseit használják, ami segíti a film egyes epizódjaival való gyümölcsöző összevetést.

Fordította: Kovács József. Európa, 2015, 360 oldal, 6990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.