Az ok egyszerű: pénzzel és erővel szerintük itthon és külföldön sem lehet befolyásolni, milyen könyveket vesznek az emberek. A könyvpiac talpra állásáról és az állami támogatások hasznáról is beszélgettünk Halmos Ádámmal és Sárközy Bencével, a teljes interjú az e heti Narancsban olvasható.
| ||
MN: Az állami szerepvállalás nemrég úgy vetődött fel, hogy kormányközeli vállalkozók bevásárolnák magukat a könyvterjesztésbe.
Sárközy Bence: Magánemberek magánfelvetéseire szerintem nem szükséges reagálnunk.
MN: L. Simon László volt kulturális államtitkár is felvetette ezt, nem csak újságírók.
Sárközy Bence: Ott voltam, amikor ezt mondta, és azt is mondta, hogy „vidéki képviselőként” beszél, nem más funkcióból.
MN: „Nem valószínű, hogy az állam megvegyen egy létező láncot. Ennél intelligensebb a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Vannak erre vállalkozók” – ez hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol L. Simon László, Kolosi Tamás, a Líra Könyv Zrt. tulajdonosa és Gyurgyák János, az Osiris Kiadó vezetője beszélgetett. Egyébként, ha lényegtelen L. Simon képviselői véleménye, miért ment el a rendezvényre?
Sárközy Bence: Kíváncsi voltam.
Halmos Ádám: Ha bárki könyvkereskedő hálózatot nyit vagy vesz, a piac összességében nem fog ettől változni, nem vesznek majd több könyvet az emberek.
MN: De az lehet, hogy a Libriben kevesebbet vásárolnának.
Halmos Ádám: Lehet, de Kepes András könyvéből ugyanannyit fogunk eladni akkor is.
Sárközy Bence: Valakik gondolnak valamit, mások ezt üzenetként értelmezik. Túl ködös ez ahhoz, hogy erről beszélgessünk.
MN: Amiatt sem aggódnak, hogy a kormánnyal meglehetősen rossz viszonyt ápoló Spéder Zoltán kisebbségi tulajdonos a Libri-Bookline Zrt.-ben, így közvetetten a kiadóvállalatban is?
Halmos Ádám: Nem, egyáltalán nem aggódunk miatta. Minket bíztak meg a tulajdonostársaink azzal, hogy menedzseljük a kiadóinkat. A Libri Könyvkiadói Csoportban az egyes kiadók, így a Helikon, a Park, a Jelenkor vagy épp a Kolibri portfóliójában megjelenő könyvekről a műhelyek vezetői hoznak döntéseket. Amikor bárki a jelenlegi tulajdonosok közül odajön hozzám, és azt javasolja, hogy adjuk ki kutykurutty művét, akkor egy szakmai beszélgetést követően észérvekkel próbáljuk egymást meggyőzni arról, hogy a kiadásnak piaci alapon van-e relevanciája.
Sárközy Bence: 2003-ban vidéki fiúként vettek fel a Magvető Kiadóba, annyim volt, amennyit megtanultam. Nekem nem a hatalmi játszmák a meghatározó élményeim a könyvpiacon, hanem a nagy művek és az emberi gesztusok. Amikor először olvastam a Bevezetés a szépirodalomba darabjait, és amikor a kétéves fiammal Esterházy Péter négykézlábra ereszkedve oroszlánosat játszott. Órákon át beszélhetek Nádas Péterrel Misima Jukióról, de azért is őt hívnám, hogyan készíti a boeuf bourguignont. Szerkesztettem Thomas Pynchont, és most adom ki David Foster Wallace-t; piaci öngyilkosságnak tűnhetnek, de én hiszek bennük. A barátommal csináltam egy kiadót hét éve, szinte a semmiből, és ma piacvezető. Együtt vacsorázhatok Andrew Wylie-val, többek között Philip Roth, Borges és Albert Camus ügynökével, és a világban fogadnak bennünket a legtöbb szerkesztőségi szobában. A szerzőink a stábunk miatt választottak minket, akik hozzáértő és nagyszerű emberek, színvonalas szolgáltatást nyújtanak, és eljuttatják az olvasókig a könyveket.
A teljes interjúban szó esik még az Alexandra-csődről, a magyar könyvpiac helyzetéről, a nemzetközi irodalmi élet elvárásairól, és arról, vajon előnyben részesítik-e a könyvek kihelyezésénél a Libri-boltok a Libri-könyveket. Vegye magának a bátorságot, és olvassa el az egész interjút a Magyar Narancs friss számában!
Magyar Narancs - Archívum részletes
