| Varga László Edgár: mozdonytűz hajón magam s hajóm egy bányamélyi tó vizében lelném kabát vagyok megint s bennem vacogva fázó test az elmém révész vagyok szerelmet túlsó partra átvivő a kompom mit eddig összeraktam ismét több ezer darabra bontom ívben követ dobok s kenyérrel vernek (élő)holtra engem dunában oltban úszom és a tenger sós vizét merengem kemény kalap mi öltöztet s lélekkivillantó dekoltázs párbajnyi élet gentry vér elegáns belső lámpaoltás hajón magam s hajóm a holnap hősét vitte délre tegnap tehervonat vagyok s elmém a vers szenével most is megrak úgy trombitál itt minden hajnal majd’ kigyúl a sápadt fülbőr a szélnek nincs sok dolga bár az állott csönd süvít belülről a hórihorgas éjszakák a tömpe nappalokra dőlnek és szétszakított blúz a táj a sóvár végképp elmenőknek mit eddig összeraktam több ezer színes darabra bontom áll egy még üres szerelvény s előtte csöndben ég a mozdony |
Ha egy hosszú sorokból álló vers jó, akkor nagyon jó. Kormos Istvántól a Vonszolnak piros delfinek például remekmű. Ráadásul még többszörös szóismétlés is van benne, annak pedig, ha jókor hangzik el, nagyon nagy a költői ereje. Mindjárt a második sorban háromszor szerepel az, hogy „part”: „vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka / partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala”. A hatodik sorban pedig olyan sokszor ismétlődik a „kezek”, hogy az egykori Magyar Remekírók című sorozat 20. századi magyar költőket felvonultató háromkötetes antológiáján dolgozva a szedő valószínűleg nem hitt a szemének, és egy „kezek”-et kihagyott belőle (ez itt a helyes szöveg): „álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek / de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek / s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak / hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak”.
Varga László Edgár versének nagy lélegzetű sorai egy szótaggal még Kormos verssorainál is hosszabbak: kötött formában egészen ritka az ilyen, majdnem húsz szótagos sor. Sok minden el is fér bennük, gyakran a legsúlyosabb egzisztenciális tartalmakat görgetik a szinte vég nélkül hömpölygő jambusok, mint Kormosnál, Weöres Bolerójában vagy Kemény István Egy nap élet című versében is.
Varga László Edgár mozdonytűzének már az első két sorpárjában jut hely egy hajónak, egy bányatónak, egy kabátnak és egy Nagy László-idézetnek. Varga egyébként is idézős költő, Cseréptavasz című első kötetében leginkább Parti Nagy Lajos és Kovács András Ferenc tanítványának mutatkozott – az olyan szavak és kifejezések, mint a „hangszeron”, az „idegrendszerint” és a „báltorok” vagy a bejárónőm: isten című második kötet egyik versében olvasható „oldalbordalom” szóhibrid vagy a „szöszölés” képzete, mind Parti Nagy hatását viselik magukon –, de a versekben Dante, Villon, Shakespeare, Vörösmarty, Petőfi, Babits, Ezra Pound, József Attila, Pilinszky és Ady is előkerül, sőt Ady és Parti Nagy egyszer egyenesen egy szuszra: „sem rokkantja, sem ismert hőse”. Nem csoda, hogy a második verseskötetben a kisebb-nagyobb súllyal cameózó írók és költők száma tovább gyarapodott (Csehovtól, Krúdytól, Kosztolányitól és Karinthytól Rejtő Jenőn, Radnótin és Örkény Istvánon át Petriig és Kukorellyig), és hogy a versírás kimondottan gyakran vált a versek témájává.
Az irodalom és az írás mellett ezeknek az állandó izgés-mozgásban lévő verseknek a harcolás is visszatérő motívumuk. A voltaképpen című darab első két sorában a versírás és a harc motívuma össze is fonódik: „amikor átdobtam egy gránátot a falon / – valahogy így kéne kezdeni egy verset”. És a vers azután így is fejeződik be, mert a végén is visszatér a gondolat, de az irónia fertőtlenítőjében már jócskán átöblítve, „oltári nagy baromnak” nevezve az efféle poétikai terveket dédelgető költő-ént.
Az olvasó egy idő után hajlamos úgy érezni, hogy ebben a lírában hol lőnek – a Cseréptavasz utolsó ciklusának főszereplője nem más, mint a haditudósító Robert Capa –, hol ég benne valami: a mozdonyon kívül például egy asztal, egy áruház, egy kunyhó, egy paplan, az ég és egy Stradivarius.
Ezeknek a súlyos képzeteknek és a – második kötet szabad verseiben már kissé visszafogott – könnyű kezű játékosságnak a hátterében végig ott van a költő szülőföldje, de persze nem a csizmás-zekés folklór fenyveses kontúrjaival, hanem a modern, nagyvárosi Erdély. Nagyon érdekes, ahogy Varga költészetében a térség szociológiai, etnikai és földrajzi vonatkozásaival találkozik a posztmodern formakultúrán iskolázott pillantás, például olyan versekben, mint a horthy miklós hátán ül egy nagy fekete mén („álmomban horthy megrogyott egy / kövér fekete mén alatt / vonultak s a ló így kiáltott: / »erdély a lovaké marad!«” Vagy ahogy a se falu se város című nagyszabású vers mondja: „kolozsvárra mindenki máshonnan jött / megannyi messzi falu ez a város / azt mondják hogy tiszta multikulti / igaz a többnyelvűség még nem szabályos”. Vagy ahogy a ki hagyta kését? című versben olvasható: „tanácsaik (a szüleinké) arra vonatkoznak / hogy legjobb lenne most már gyermeket nemzeni / pedig még őket sem sikerült fölnevelnünk /csak úgy zsibong a nagy erdélyi napközi”.
Mintha ars poetica lenne a gondolkodtam édes című versnek ez e két sora: „és összetörik előttem egy tükör / és darabjaimra szétesek”. A mozdonytűzben felvillanó képek egy bányatótól a „dunán” és az „olton” át a tengerig, kalapostul, fülbőröstül mintha egy ilyen darabjaira tört tükör szilánkjai lennének, amelyekre a versben nagyon intenzíven jelen lévő – egyebek mellett vízbe esett, követ dobó, (élő)holtra vert, tehervonattá átlényegülő – lírai én vet egy-egy futó pillantást az égő mozdony lidérces fényénél, a Nagy László- és Ady-allúziók mellett egy pillanatra olyan pilinszkysen egzisztencialista képeket is kimerevítve, mint ez: „a szélnek nincs sok dolga bár az állott csönd süvít belülről”.
A faképlet első versszaka ezzel szemben egy laza Quimby-dal szövege is lehetne: „minden előzmény nélkül hagylak el / lovak jönnek ott vagy az alkony? / hidegzuhany és meleg vér / hánynom kéne de visszatartom” – de nemcsak ezek a sorok, hanem az egész eddigi két kötet együtt jelentik a fedezetét a saigon című vers megállapításának: „Hisz a költészet is rock and roll / csak rosszabb a hangosítás / és nem futja belőle kokainra”.
