Kígyózó sor állt szombat délelőtt a Láng Téka előtt a Pozsonyi úton. “Mindenki Esterházy Pétert akarta látni” – írta Facebook-bejegyzésében a kis könyvesbolt tulajdonosa, Rédei Éva.
| ||
Esterházy ezen egyetlen alkalommal dedikálta Szüts Miklós festőművésszel a közösen megjelent könyvüket – EP-t Szüts akvarelljei ihlették a szöveg megírásakor.
EP októberben maga jelentette be az Élet és Irodalom hasábjain, hogy súlyos beteg – részben ezt dolgozza fel A bűnös című művében.
Eheti lapszámunkba Ács Pál írt kritikát Esterházy és Szüts művéről. Íme egy kis ízelítő:
“Egy gyilkosság története – és egy szerelemé. Vagy a kettőé együtt, tehát szerelmi gyilkosságról szól. A gyilkos neve Hasnyálka. „Hát… valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának.” Iszonytatóan groteszk figura. Viszi Hasnyálkát az indulat, reneszánsz egyéniség ő, üzekedik és öl, mint a bajszos-kardos Balassi Bálint, az érzékien démonikus Don Juan, vagy mint a féltékenység mardosta Othello. Legszívesebben hagyná is a csudába a modernitást a narrátor, inkább az Esterházyak hőskorába, az Isten látta, istenáldotta XVII. századba, a daliás időkbe tenné át a történetet, de nem teheti: a hasnyálmirigyrák szempontjából mégiscsak a jelen az érvényes, a „jó”: „Csukd be, fiam, azt a XVII. századot, jön be a hideg vagy a huzat”.”
| ||
Mióta kiderült, hogy Esterházy Péter beteg, kevés nyilvános szereplést vállal, így az íróért aggódók úgy tűnik, nem hagyták ki az alkalmat, hogy találkozhassanak vele, a helyszíni jelentés szerint “az egy főre jutó írók száma – a civil érdeklődőkön túl – messze meghaladta egy átlagos írószövetségi közgyűlés taglétszámát”.
Voltaképpen mi is így teszünk, illetve úgy, ahogy eddig is: Esterházyval vagyunk.
