„Győzött a popkultúra” - Nick Hornby író

Könyv

Hogy lesz egy vidéki szépségkirálynőből a hatvanas évek Londonjának ünnepelt tévé­sztárja – erről szól Nick Hornby új regénye, a Vicces lány, melyben a korszak valós figurái keverednek egy fiktív vígjátéksorozat szereplőivel. Az írót Londonban értük el telefonon.

Magyar Narancs: Elég vagány intézmény lehetett a BBC a hatvanas években, ha bárki besétálhatott az utcáról, és kellő tehetséggel meg némi szerencsével munkát kaphatott, mint a regény hősnője.

Nick Hornby: Ma már a BBC is úgy működik, mint minden rendes nagyvállalat, de valóban szép idők voltak azok, amikor a fiatal Stephen Frears vagy a későbbi Monty Python-tagok gyakorlatilag az utcáról beesve munkát kaptak. Frears rendező akart lenni, hát hagyták, legyen. Hasonló történt a többiekkel is.

false

MN: Jól indult a hatvanas évek: a Penguin Books, kiállva az ellene indított obszcenitási per próbáját, megjelentethette a Lady Chatterley szeretője csonkítatlan kiadását. Milliók fogytak el belőle.

NH: Épp a minap olvastam, hogy 1912-ben hatalmas forgalmi dugó alakult ki Londonban. A csődületet az okozta, hogy a West End egyik színházában műsorra tűztek egy darabot, amiben ki merték mondani, hogy „bloody” (magyarul: „istenverte”– a szerk.). Na, erre meg is állt a forgalom. A következő nyelvi áttörésre a Lady Chatterley megjelenéséig kellett várni. A Fanny Hill is el volt zárva vagy 200 évig, mert szexualizáltak benne – Lady Chatterley után azonban Fanny Hill is rászabadult a tömegekre.

MN: Íróként mintha kerülné a szexet.

NH: Kerülöm, igen, mert csak elkontárkodnám. Nagyon kevés írónak sikerült eddig jó szexjeleneteket összehozni. Sőt, egyetlen olyan irodalmi szexre sem emlékszem, ami megmozgatott volna.

false

MN: A Vicces lány a hatvanas évek show-bizniszének csillogását eleveníti fel – mindenki itt van, aki számít, még a kor rettegett gengszterei, a Kray testvérek is.

NH: A show- és a gengszterbiznisz helyenként összeért, volt átjárás az al- és a felvilág között. Az alvilág mint téma engem meglehetősen hidegen hagy, boldog-boldogtalan megírta már a maga gengszterügyi értekezését, de azért egy gyengém nekem is van: a Hosszú nagypéntek című film. Bob Hoskins óriásit gengszterkedik benne.

MN: Úgy képzelem, szórakoztató stílusgyakorlat lehetett megírni azokat a fiktív kritikákat, melyek a könyvben szereplő kitalált tévésorozatot méltatják.

NH: Nem kellett messzire mennem, hiszen magam is újságíróként, kritikusként kezdtem. Tudja, mekkora boldogság, hogy már nem kritikaírással keresem a kenyerem? Sok örömöm nem volt benne. Évekig írtam könnyűzenei kritikákat a The New Yorkernek, rühelltem is rendesen. Valami olyasmi lehet a szerkesztési alapelvük, hogy irtsunk ki minden eredetiségre utaló jelet a szövegből. A leadott cikkeimből csak valami uniformizált szöveg maradt a nyomtatásban. Ma már csak a The Believernek, Dave Eggers irodalmi magazinjának írogatok. Itt nem számít más, csak a személyes hang, a párbeszéd az olvasókkal – csupa olyasmi, ami a nagy lapoknál szinte szitokszónak számít.

false

MN: A regényben feltűnik a klasszikus sznob alakja, Vernon Whitfield, aki mélységesen lenéz mindent, ami háromnál több embert szórakoztat. Léteznek még ma is Vernon Whitfieldek?

NH: Ez a csata egyszer már meg lett nyerve, győzött a popkultúra. Ma már csak elvétve találni olyan műkritikust, aki szerint van jó és rossz művészet. A képzőművészet és a klasszikus zene az utolsó két bástyája ezeknek a „csak én tudom, mi az érték” alakoknak.

MN: Van érzéke a klasszikus zenéhez?

NH: Az égvilágon semmi.

MN: A Vicces lány sztorija nemcsak a hatvanas években, de a mában is játszódik: a hajdan népszerű tévésorozat szereplői kapnak még egy esélyt az élettől. Nem mindenki öregedett az előnyére, a hajdan divatos férfisztárból például kicsit homofób, kicsit rasszista bácsi lett. Old school munkáspárti habitus – mondja erre az egyik szereplő.

NH: Hát, igen, nagyon is jellemző ez a hatvanas-hetvenes évek mára megöregedett munkáspárti szavazóira, akik aztán Margaret Thatcher táborában kötöttek ki. A legtöbbjük ellenezte a bevándorlást, és nem volt valami elfogadó a homoszexualitással szemben.

MN: Nemrég maga Roger Moore nyilatkozta, hogy a producerek jobban teszik, ha egy igazi angol-angol színésznek és nem Idris Elbának ajánlják fel James Bond szerepét. Ez is efféle oldschool elszólás?

NH: Pontosan.

MN: A Trainspotting írója, Irvine Welsh szerint a londoni Central Line metróvonalon remekül lehet regényt írni. Osztja a véleményét?

NH: A metrót írásra nem használom, csak közlekedésre. De mostanában rászoktam a kávézókra. Ha mások is látnak, nincs pofám ötpercenként felugrálni a szöveg mellől, ahogy azt az irodám magányában egyébként gátlástalanul megteszem.

MN: Pedig Samuel Beckett szigorú tekintete kíséri a munkáját…

false

NH: Valóban hatalmas Beckett-poszter lóg a falamon, Jane Bown portréja az idős mesterről. A híres becketti arc, amin minden egyes ránc jól kivehető. Nem is annyira a munkássága, mint inkább az arca áll közel hozzám, hogy ez épp egy művész arca, mellékes. Lehetne akár vízszerelőé is. Egy sokat élt férfiarc.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.