Könyvmelléklet

Éteri adás

Hraskó Péter: Biztos, hogy az energia megmarad? és más esszék a fizikáról

Könyv

Tudjuk, a fizika a laikusok óriási, képletektől, számoktól rettegő, sőt irtózó többsége számára maga a sátáni stúdium, mellyel ki lehet őket kergetni a világból.

Akadnak, akiknél - az iskolai-pedagógiai kudarcok nyomán - csak rémálmok formájában kerül elő újra a rezgőkör ellenállása vagy az ideális fekete test sugárzása. Igen ám, de ezzel szemben áll az a különös jelenség, hogy a modern fizika számos elmélete, megállapítása és gyakorlatilag hasznosuló eredménye igenis közérdeklődésre tart számot. Naponta minimum tízezrek, ha nem milliók próbálják hol türelmesen, hol kétségbeesetten megérteni, miről is mesél nekünk a relativitáselmélet, a kvantumfizika, mik azok a bozonok, kvarkok, avagy hogy működik egy fekete lyuk. 'k volnának a célközönség - azok, akik érdeklődéssel vesznek kezükbe egy kötetet, melyben többek között az energiamegmaradás elvének érvényesüléséről, a valószínűség értelmezéséről vagy éppen az éterelmélet továbbéléséről esik szó. Korunk transzcendens magyarázatokból kifogyott, modern emberének szüksége van természettudományos sorvezetőre, valamiféle kozmológiai tudásra - másfelől arra is, hogy legalább nagy vonalakban tisztában legyen azzal, hogyan is működik a mindennapi életünket megkönnyítő, másrészt persze addiktívvá váló sok-sok kütyü, s hogy legalább számolni tudjunk a létünkkel kapcsolatos legfontosabb kockázatokkal és esélyekkel.

Pontosan ezért van szükség olyan könyvekre, mint Hraskó Péter esszégyűjteménye, mely a tudomány-népszerűsítés legjobb hagyományait folytatva, egyszerre érvelőn és vitatkozva próbálja megvilágítani azokat a dilemmákat, melyek egyrészt egy szakmájából kibeszélő fizikus előtt állnak, másrészt amelyekkel egy laikus olvasó találkozik, amikor a modern fizika korpuszát próbálja megérteni, vagy éppen beleütközik a tudományt kívülről ért kritikákba. Előzetesen annyit mondanánk el: bár sokak számára már a műfaj (fizikai tárgyú esszé) is furcsának tűnhet, de a tárgyválasztást, a problémaérzékenységet, a megközelítést és kifejtést jellemző majdhogynem lefegyverző elegancia tökéletesen érthetővé teszi a műfaji besorolást. S ha valaki oktalanul aggódna, hát megnyugtatnánk: habár egy fizikai természetű, bármennyire is esszéisztikus írásban sem nélkülözhetők a képletek, ám ezek szerves jelenléte aligha okoz fájdalmat az olvasónak - legfeljebb arra ösztönöz, hogy egy kicsit felfrissítsük legalább a gimnáziumi matek- és fizikatananyagot. S néha maga a képlet is központi jelentőségű: egyik írásában pontosan azt vizsgálja a szerző, hogy milyen széles körben tekinthető érvényesnek a felületesen csupán E=mc2 formában leírt einsteini tömeg-energia ekvivalencia. S mily meglepő, pont az derül ki az írásból, hogy az alaptalan leegyszerűsítés lesz megannyi félreértés forrása - miközben Einstein zseniális meglátása eredetileg pusztán a belső (avagy nyugalmi) energia megváltozását kapcsolta össze a tömeg megváltozásával (a képlet értelmezése azonban nem változtat a tényen: ez az összefüggés maga is mintegy zárójelbe teszi a tömegmegmaradás elavult törvényét).

Miközben az írások reflektálnak és egyben megoldást kínálnak olyan tudományos, fizikai természetű problémákra, melyek bejárták a népszerű s nem is mindig tudományos igényű sajtót (hogy csak a mágneses pólusváltást említsük), néha igen erős polemikus éllel szólnak a leegyszerűsítő, félrevezető vagy áltudományos megközelítésekről. Hraskó egymás után igyekszik szembesíteni az olvasót a hidegfúzió, illetve az alternatív energetika körüli misztifikációkkal vagy éppen a Nagy Hadronütköztetőt övező féltudományos legendákkal. Emellett kedvtelve szedi darabokra az intelligens tervezettség legfontosabb érvét, az ún. erős antropikus elvet, vagy éppen a modern természettudományt látszólag balról előző parafizikusok kedvtelve hangoztatott, "eredeti" meglátásait. A Hraskóhoz hasonlóan nagy tudású, jól tapintható pedagógiai vénával bíró szerzők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy írásaik mintegy magukkal rántsák az olvasót, aki azon veszi észre magát, hogy vadul utánaolvas egy-egy részterületnek. Ennél pedig kívánni sem lehetne többet egy voltaképpen visszafogott terjedelmű kötettől.

Typotex, 2012, 223 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.