Egy krimiben azonban nem sokat ér a tudományos rendfokozat, akkor sem, ha az írónő policier-jében - mely újrakiadás ugyan, de nélküle aligha lenne teljes a most induló Vargas-sorozat - egy pestisterjesztés igényével fellépő elmés háborodott tartja rettegésben Párizs pestistől elszokott lakóit. Noha annyira azért nem lehetnek elszokva, mert mint azt egy fiktív pestisszakértőtől megtudjuk, utoljára 1920-ban pusztított a fekete halál Párizsban. Adamsberg felügyelő nélkül sokan közülünk talán soha nem jutnak el e pestistörténeti felismerésig, Adamsberg felügyelő nélkül viszont az olyan mondatokat is megúsztuk volna, mint ez: "Nemcsak, hogy megtalálta a nyomozás elvesztett fonalát, de a titkos ajtó ráadásul a történelem nyirkos, sötét folyosóira tárult." Nemcsak a nyomozást nehezíti, ha bármilyen nyílászáró a történelem nyirkos, sötét folyosóira tárul, de szegény Adamsberg felügyelő komolyanvételét is, akit egy szereplő így jellemez: "olyan volt, mint a gondosan elgereblyézett kert közepén virító disznóparaj".
Összegezzünk: a főszereplő egy disznóparaj a történelem nyirkos és sötét folyosóin. Megkapó kép, van még pár ilyen az álneves szerző kriminek álcázott írásában, mely valójában nem más, mint egy sokszor bizonyára rangján alul kezelt hivatás, a pestisszakértés melletti védőbeszéd. 426 oldalon kontraproduktív picit.
Fordította Gulyás Adrienn. Európa, 2012, 426 oldal, 2900 Ft
