könyv

Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj

  • - kg -
  • 2012. július 22.

Könyv

Az álnév mögött (olyan nagyon azért nem) rejtőző szerző, Frédérique Audoin-Rouzeau középkorász és pestisszakértő. Csupa jó hír, ha történetesen a középkorról és a bubópestisről szeretnénk tájékozódni.


Egy krimiben azonban nem sokat ér a tudományos rendfokozat, akkor sem, ha az írónő policier-jében - mely újrakiadás ugyan, de nélküle aligha lenne teljes a most induló Vargas-sorozat - egy pestisterjesztés igényével fellépő elmés háborodott tartja rettegésben Párizs pestistől elszokott lakóit. Noha annyira azért nem lehetnek elszokva, mert mint azt egy fiktív pestisszakértőtől megtudjuk, utoljára 1920-ban pusztított a fekete halál Párizsban. Adamsberg felügyelő nélkül sokan közülünk talán soha nem jutnak el e pestistörténeti felismerésig, Adamsberg felügyelő nélkül viszont az olyan mondatokat is megúsztuk volna, mint ez: "Nemcsak, hogy megtalálta a nyomozás elvesztett fonalát, de a titkos ajtó ráadásul a történelem nyirkos, sötét folyosóira tárult." Nemcsak a nyomozást nehezíti, ha bármilyen nyílászáró a történelem nyirkos, sötét folyosóira tárul, de szegény Adamsberg felügyelő komolyanvételét is, akit egy szereplő így jellemez: "olyan volt, mint a gondosan elgereblyézett kert közepén virító disznóparaj".

Összegezzünk: a főszereplő egy disznóparaj a történelem nyirkos és sötét folyosóin. Megkapó kép, van még pár ilyen az álneves szerző kriminek álcázott írásában, mely valójában nem más, mint egy sokszor bizonyára rangján alul kezelt hivatás, a pestisszakértés melletti védőbeszéd. 426 oldalon kontraproduktív picit.

Fordította Gulyás Adrienn. Európa, 2012, 426 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)