Könyv

A 60-as évek végén a budapesti bölcsészkar egyik legcsillogóbb diákja, legfogékonyabb, legígéretesebb alakja volt. A magyar mellett az orosz kultúra mély elkötelezettje, akitől meg lehetett érteni, hogy micsoda barmok voltunk, hogy nem tanultunk meg oroszul, holott tíz évig ingyen tanítottak bennünket erre a nyelvre. Született lázadó, a '69-es megkésett egyetemi tiltakozási mozgalom egyik főszereplője. Hetyke, elragadó fiatalember, aki birtokában volt egy ritka tulajdonságnak, a férfibájnak. Megvesztegethetetlen: a lázongást pacifikálták, legtöbb szereplőjével együtt; őt nem lehetett früstökre megenni, intranzigenciája megkérdőjelezhetetlen maradt. Velejéig nonkonformista volt, nemcsak a hivatalos, hanem az alternatív karriert sem kereste. Holott nép-nemzeti pedigréje makulátlan volt: vidéki fiú, kollégista, apja székesfehérvári, majd várpalotai tanár, múzeumi ember, '56-os múlttal, börtönnel, megbecsült a budapesti narodnyik elégedetlenkedők között is. De Könczöl Csaba nem az ő társaságukat kereste. A Magvető Kiadóban lesz szerkesztő, ám az autokrata igazgató nem sokáig tűri. A demokratikus ellenzék aktivistája lesz, a rendszer valóban radikális kritikusainak egyike.

Malachi Favors 1927-ben születik, hogy aztán tizenöt évesen bőgőzni kezdjen. Játszik Dizzy Gillespie-vel, Freddie Hubbarddel, első felvételeit Andrew Hill-lel készíti 1957-ben, de mindez nem túl érdekes. A dolog onnantól izgalmas, amikor - a hatvanas években - Chicago válik az avantgárd dzsessz egyik legfontosabb központjává. 1961-ben megalakul Favorsszel a Muchal Richard Abrams' Experimental Band, az évtized közepén pedig a Roscoe Mitchell Art Ensemble. 1966-ban St. Louisból megérkezik a trombitás Lester Bowie. 1967-ben felveszik a Number 1 & 2 című albumot, Bowie, Mitchell, Favors és a szaxofonos Joseph Jarman közreműködésével. Favors ekkor negyvenéves, tempóérzéke kiváló, hangzása nagy és robusztus. Munkássága ezután mégis szinte csak ehhez a körhöz kötődik. 1969-ben átjönnek Párizsba, ahol immár Art Ensemble of Chicago néven aratnak jelentős sikereket. Itt csatlakozik hozzájuk a dobos Don Moye, akivel több mint három évtizedet töltenek együtt. Koncertjeiket felejthetetlen színházi eseményekké bővítik, Favors például különféle afrikai jelmezeket és arcfestést visel, szövegeket és különféle hangeffekteket alkalmaznak, de mindez nem megy a zene rovására.

Cannes-ban zuhog az eső. Veri, veri a pálmafákat, arcunkba vág, egyszerűen pofátlankodik; de nem csüggedek, megyek, megyek, ha nem is az őszbe, de a fesztiválközpont felé, ahol magyar napot tartanak: ma, azaz 2004. január 26-án adják át a MIDEM díjait honfitársainknak. Kocsis Zoltán életművéért, Eötvös Péter mint a legnagyobb élő zeneszerző, a BMC kiadó képviseletében Gőz László pedig Eötvös egyik lemezének (Vocal Works) megjelentetéséért veheti át este hatkor a kitüntetést. De itt még nem tartunk, egyelőre - hiszen most járok itt először és meglehet, utoljára - érdeklődéssel bámulok ki a busz eső áztatta ablakán: hova is kerültem voltaképpen?

Már többször is szóba került, de szívesen ismétlem magam: nekem az nagyon tetszik, hogy egyre több jeles dzsesszmuzsikus jön hozzánk, a mieink társaságában készíteni lemezt. Archie Shepp a Dresch Quartettel, Frank London David Yengibarjannal, Erik Truffaz az Off Course-szal, Charlie Mariano a Balázs Elemér Grouppal, Herbie Mann a Quartet B-vel, Dave Liebman a Budapest Jazz Orchestrával, Palle Mikkelborg Juhász Gábor zenekarával, most pedig David Murray a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Banddel. Nem mondom, ettől még nincs garantálva egetverő színvonal, de azért megnyílik egy-egy határ, és hát az ismertségünknek sem árt egy kis felhajtás. David Murraynek és Balogh Kálmánnak pedig azzal a valóban súlyos kihívással is szembe kellett néznie, amit az afroamerikai dzsessz és a kelet-európai roma folklór találkozása takart. Még ha - többek közt - éppen a nyitottságukkal híresültek is el.

Talán egy betű sem születik meg a világirodalom egyik legkülönlegesebb életművéből, ha valaki nem nyom egy óangol szöveggyűjteményt a kamaszodó Tolkien kezébe. A későbbi nyelvészprofesszor ebben a segédtankönyvben találkozott először a Beowulffal, a szörnyekkel küzdő harcos hősi regéjével, s ezen az úton továbbhaladva kezdte tanulmányozni az óskandináv nyelvet, a korábban már művelt latin, görög és walesi mellett.

Sokat emésztett (ez engem), mi az a sokat emlegetett nyelvkritika. Ez volna az: hogy zárjelbe teszem, amit itt tettem? Tehát tulajdonképpen teszem-veszem magam, mint Nelly, Sean Paul meg az alap-hip-hop után a mégiscsak a hajdani (inkább francia) ültetvényesek párizsi-pesti operettmodorát átvételre méltató csokik? Reflexió tehát a nyelvkritika. (Melyben: mégis valami talákozzunk - kalákozzunk - együtt, ringjunk októberfeszten - München, magyarosan Münhhhen, de itt is vigyázni kell, ki a zárjelből.) Nyelvkritika mint létkritika az is, hogy nekem ez a hanganyagom (ganya, ganya, hanganya, például szép énekesnői név: Hanga Anya, kicsit öregedvén, létkritikai reflexió lehet a hölgy részéről), én itt és itt születtem, s bár Dunának, Oltnak egy a hangja (a 126 éves Ady), azért nekem csak nem pariban szépadnyár, nem Leipzigbe, netán Lejpcsba megyek, hanem Lipcsébe (és a PeCsába, olvashatnám itt a vulgárnyelvkritika lárpúrlárját). Ki a zárjelből (ez a mondás is - bár parfőmös - vulgárnyelvkritika! merthogy mit lehet csinálni a közismertebbek mellett a nyelvvel!), létünkkel megkritizáljuk a nyelvet, a lét meghatározza nemcsak a tudatot, de a tudottakat, a tudhatókat is, sőt, az evidenciákat. Nem Lanönban van a szívünk szerinti színvonalon a sejszámos utca, hová napszámosnak is elmentünk (volna, mikor menedzsernek még nem mehettünk), hanem Londonban. Régi jó vil. ir. docensünk 1958 táján a sékszpírelőadásait egyszer így kezdte: "Ma a Mökkbedzthsztel fogunk foglalkozni, vagyis a Makkbettel!" Ennyi a nyelvkritika érdemi, mert hangképzőszervi része. Nyelvkritika az, ha valamit beszéd közben csócsálok, aztán az illető elé a szőnyegre köpöm, a nyelvkritikai plusz pedig az, ha egyenest a pofájába.

"Azt hittem, üres lesz a terem. Megtisztelő, hogy ilyen sokan eljöttek, miközben miniszterünk egy emelettel lejjebb arról mesél, milyen a bölcsészkar, és milyen lesz jövőre." Kár szerénykednie: Magyar Bálint a harmadikon ugyanúgy fél ház előtt beszélt, mint az ismert tévés nyelvész a retorikai kurzusán.

Gazdálkodási kérdések tekintetében az ELTE és különösen a bölcsészkar több szempontból is speciális helyzetben van. Arányaiban itt ugyanis az ország többi egyeteméhez képest nagyon magas az akadémikusok, professzorok száma, s míg egy-egy professzor évente 6,5 millió forintba kerül, addig egy adjunktus 5, egy tanársegéd csak 4,5 milliót kóstál. A rengeteg doktoriskola is ezt a magas színvonalat követeli meg. Ebből adódóan azonban az ELTE-nek a fejkvóta nagyobb részét kell munkabér-kifizetésekre elkülönítenie.

Pedellus: Történészek állítják, hogy Közép-Európa utóbbi száz évének történelmét leginkább az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a nacionalizmus alakította, éppen ezért nem meglepő, hogy a Közép-európai Egyetemen külön programot szentelnek a kérdéskörnek. Mit oktatnak a nacionalizmus program óráin?

"A szobatársam vizsgázott fizikából, de nem sokat tudott. Fél óra kínlódás után megkérdezte: Most hányasért feleltet a professzor úr? A tanár így felelt: Hát a négyesért. Ah, hát miért nem tetszett szólni, amikor a kettest elhagytuk?"

"Menjenek csak el az amerikaiakhoz, náluk biztos még úszómedence is van..." - igazít el minket a luxus feltételezett rangsorát illetően a Deutsche Schule Budapest egyik vezetője, és nem is téved: Nagykovácsiban valóban 25 méteres, feszített víztükrű, fedett uszoda áll a diákok rendelkezésére, és mellette még sok egyéb, Magyarországon különlegesnek számító "facility".

nJegyeket, bérleteketÉ Kétezer tanuló önhibáján kívül, további nyolcezer pedig kisebb-nagyobb hiányosságok miatt még mindig nem jutott diákigazolványhoz. Az oktatási tárca diákigazolvány-referense elmondta, gyakran valóban a bonyolult rendszer a hibás azért, hogy nem tudták időben kiosztani az igazolványokat. A megoldás még várat magára: a kárvallottak egyelőre csak reménykedhetnek az ellenőrök empatikus képességeiben. A szakemberek szerint egy budapesti diák évente körülbelül 50 ezer forintot takarít meg igazolványa révén, ebből 36 ezret a BKV-tanulóbérlettel. A feketepiaci ár 4 és 9 ezer forint között mozog. A plasztiklapot ugyan nem hamisítják, de az álelvesztésekkel előfordulhat, hogy egy tanulónak egyszerre két igazolványa lesz. Az Oktatási Minisztérium 4-5 ezerre becsüli a visszaélések számát.

Tiszta Amerika, gondolom, miközben hallgatom, mi mindenre figyel oda a színész ügynöke, amikor - beszélgetésünk közben - egy készülő film gyártásvezetőjével rögzíti a feltételeket telefonon. Pénzről nincs szó - abban már megállapodtak. A többi: hányra megy a kocsi a művészért, hová viszi, és hányra a forgatás végeztével, van-e fűtött lakókocsi a külső helyszínen, kap-e a színész meleg teát, kávét, ennivalót, használja-e a saját ruháját, készülnek-e fotók a forgatásról, s ha igen, kik fogják felhasználni. Aztán: mennyire kell részt vennie a művésznek a majdani promóciós tevékenységben - közönségtalálkozók, reklám, road-show, egyebek. Minden bekerül a szerződésbe - ettől kezdve kőbe van vésve.