"Azt hittem, üres lesz a terem. Megtisztelő, hogy ilyen sokan eljöttek, miközben miniszterünk egy emelettel lejjebb arról mesél, milyen a bölcsészkar, és milyen lesz jövőre." Kár szerénykednie: Magyar Bálint a harmadikon ugyanúgy fél ház előtt beszélt, mint az ismert tévés nyelvész a retorikai kurzusán.
A bölcsészkar bugyrait nem ismerők számára talán érdekes, hogy a retorikakurzusok a Filozófia-Retorika-Számítástechnika (FRSZ) nevű hármassághoz tartoznak. Az FRSZ az atomjaira hullott bölcsészkar egyetlen közös tantárgyi kötelezettsége, az egykori ,,teljesség", az universitas szerény mementója, olyan tanegységcsoport, amit minden hallgatónak el kell végeznie. A meghirdetett kurzusok közül magasan az övé a legnépszerűbb - a tévében olyan kedves, jóindulatú embernek tűnik, biztos könnyen megszerezhető nála a jegy, és talán még érdekes is, amiről beszél.
Réshangok
Balázs Géza pontosan tisztában van a felé irányuló elvárásokkal, és szándéka szerint könnyed, fordulatos és tartalmasan szórakoztató előadással igyekszik megnyerni a helyes beszéd ügyének a jövő értelmiségét. A kiejtés szabályait nyelvtörténeti érdekességek teszik fogyaszthatóvá, hallunk például Kádár kitartó meneteléséről a "szocializmus út-ján", vagyis a pártvezér idősebbek számára még ismert szokásáról, hogy minden hangot külön kiejtett; a magyar nyelv három különleges helyesírású igéjéről, a "tekingetről, a bólingatról és kacsingatról", ahol a -gat elé nem kerül t betű - ez a furcsa hagyomány Arany költői helyesírásának a következménye, és Balázs szerint ideje lenne változtatni rajta -, és az olyan bürokratikusan terpeszkedő kifejezések helytelenségéről, mint "a minisztérium felé küldött indítvány", mely bizonyára elakadt a Báthory utca sarkán, és már soha nem érkezik meg a címzetthez.
A gondosan összeválogatott nyelvi poénok és a közvetlen, barátságosan csevegős stílus ellenére az előadással mégis valami baj van. Kínos ezt kimondani, de Balázs viccein senki nem nevet, és ezt ő láthatólag meg is szokta. Pedig ugyanez az óra, ugyanezekkel a sztorikkal és fordulatokkal akár fergeteges siker is lehetne, a végén felolvasott nyelvi paródia például olyan hatásos, hogy itt-ott mégiscsak feltör a kacagás.
A kudarc magyarázata az előadó személyében keresendő, ő tényleg mindent megtesz a diákjai figyelmének felkeltéséért és megtartásáért, de egy ennyire fáradt és szomorú emberen egyszerűen képtelenség felhőtlenül szórakozni. A kötelességtudó könnyedségen újra meg újra kiütközik valami furcsa zavar, egy középkorú nyelvtudós csalódottsága, aki reménytelenül beleragadt a rokonszenves fiatalember szerepébe.
Balázs Géza egy Lőrincze Lajosig visszanyúló nagy nyelvművelői hagyomány örököseként tűnt fel Grétsy tanár úr mellett a képernyőn. Frissebb és liberálisabb szellemet honosított meg, és érzékeny volt a modernitás problémáira - még ha ez csak annyit jelentett is, hogy az ikes igéket ezután a xeroxozik példáján ragoztuk végig az eszik helyett. Mindenesetre olyan nyelvészi hozzáállást ismertetett meg a szélesebb közönséggel, amit ma már legfeljebb a Duna Televízió merevre sminkelt, vastagon kirúzsozott akadémiai nyelvőr-dámái utasítanak el rövid életű délutáni műsorokban.
Daliás idők
Mostani előadása azonban mély tanári, sőt emberi válságról tanúskodik. Mit kezdjünk például azzal a megállapítással, hogy Révayék a felvilágosodás korában a régiség iránti tiszteletből, de talán fölöslegesen visszahozták a már félig kihalt ikes ragozást: "úgy érezték, a régi dolgok értékesebbek, mivel a világ és a nyelv egyre csak romlik, tönkremegy. Egyébként tényleg tönkremegy, bár ezt maguk még nem érzik. Én már igen, a gyerekek is nagyon másként beszélnek, mint én, és érzem, hogy öregszem, és minden csak rosszabb lesz." Ez így, ezen a fáradt hangon elmondva az általunk ismert Balázs Gézától akár még tragikus is lehetne, de drámai mélységekbe egy egyetemi előadásnak csak nagyon indokolt esetben szabad leszállnia.
Magyarországon a nyelv iránti érdeklődésnek komoly hagyományai vannak, amit az is bizonyít, hogy évtizedek óta erős igény mutatkozik egy-egy karakteres, nagy hatású, a köznyelvi beszédet megítélő és formáló ,,sztárnyelvművelő" szereplésére. Lelkes emberek tömege írogat-telefonálgat ilyen tárgyú műsorokba, vitatkozik a feleségével a tárgyas ragozás problémáin, és vizionál nemzethalált, ha meghallja, mondjuk, a "transzparencia" kifejezést. Balázs Géza előtt is sorban állnak a diákok az előadás után, hogy felvessék neki az ötleteiket, megosszák vele nyelvi rögeszméiket vagy tanácsot kérjenek tőle. Az igazi "közéleti" sikerhez azonban ennél az óvatos liberalizmusnál, pesszimista értékőrzésnél és szürke modernségnél többre lenne szükség.
Zs.
ELTE BTK, Múzeum körút, A épület, 428. terem, november 20-án, 14.30-tól 16 óráig
