Könyv

Sok szempontból már a címe is provokatív a kanadai szerző eredetileg négy éve megjelent, a magyar kiadás számára kibővített, amúgy nem túl terjedelmes könyvének. Elvégre nap mint nap hallhatjuk vezető politikusainktól: ők pontosan tudják, mit akar Soros (leginkább migránsokkal elárasztani és káoszba dönteni országunkat – mindeközben sem megfeledkezvén a magyar lelkek mérgezéséről).

A szerző elmegy az ápolási otthonban tisztázatlan körülmények között meghalt férfi temetésére. Kiderül, a gyászhuszárokon kívül ő az egyetlen búcsúzó.

A fiatal felnőtteknek szóló irodalom első számú sztárját is elérte a tévéforradalom, sorozat lett első regényéből: az Alaska nyomában az HBO GO-n látható. Híres utolsó szavak, depresszió, iskolai cenzúra – a bestsellerszerzővel telefonon beszélgettünk.

a magyar narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

Történeti munkákat rendszerint érdemes elsőre valahol az utolsó oldalak táján felütni: no, nem azért, hogy előre megtudjuk a sztori végét, hanem mert a lelkiismeretes szerzők ott szoktak számot adni a felhasznált forrásokról.

Sajó László dokumentarista prózájában édesapja önéletrajzát strukturálja és írja tovább. Idősebb Sajó 1999 és 2006 között kilenc kis füzetben adta közre visszaemlékezéseit D. Sajó László név alatt (a D a diákra utal, „apám ezzel különböztette meg magát tőlem” – olvashatjuk a fiúnál). Az apa szövegeiből kiemelt szemelvények a könyvben dőlt betűvel vannak szedve, közéjük ékelődnek be szögletes zárójelben a fiú saját emlékei, kiegészítései, kommentárjai. Ezenfelül külső forrásokat is felhasznál a szerző, történeti munkákat, illetve édesanyja szóbeli közléseit.

„Újra itt van hát minden, csak én nem vagyok már itt” – mondta Sigmund Freud 1938 őszén Londonban, amikor megérkeztek új hazájába a náci uralom alá került Bécsből a meneküléskor maga után hagyott kedvenc tárgyai, bútorai.

A föld alatti vasút című regényével besöpörte a legjelentősebb irodalmi díjakat a Pulitzertől a National Book Awardig, A Nickel-fiúkkal pedig tovább öregbítette hírnevét. Az íróval New Yorkban találkoztunk.

Legutóbb Babiczky Tibor talált rá a műfajra, egész pontosan annak angolszász vonalára, és 2011-ben megjelent kötetében, A jóemberekben jó pár balladát találunk, amelyek középpontjában elsősorban a bűn áll. A nálunk kevésbé alkalmazott francia, villoni vonal, bár nem vetette meg úgy metrumait, mint az – Arany János által is preferált – angolszász forma, Gáll Attila mégis ezzel kísérletezett a Napló az émelygésig című, 2000-es kötetében, ahol ezt olvashatjuk: „Csodálom, hogy férhet / ennyi magam egy tükörben? / Balade-ot már kettőt írtam, / s mintha vétkeznék, szűköltem”. Pál Sándor Attila Balladáskönyve is valami ilyesmire csodálkozik rá.

Jelentős 20. századi gondolkodók (Theodor W. Adorno, Hans-Georg Gadamer, Maurice Blanchot) szerint az irodalmi mű egyfajta tehetetlenségi erőként szegül szembe a befogadóval. Ezt a tehetetlenségi erőt allegorizálta a Nincstelenek Borbély Szilárdja, a Márk-változat Esterházyja, a Nárcisz készül Marno Jánosa. Barnás Ferenc eddigi életműve is ennek jegyé­ben íródott.

Az író, műfordító, Tandori Dezső alkotótársa és özvegye, a Tandori-hagyaték őrzője 77 éves volt.