Interjú

"Ha elkerült a golyó..."

Jim Northrup odzsibve költő

  • Kovács Péter
  • 2014. május 30.

Könyv

A kortárs indián irodalom meghatározó alakjának tartják, válogatott verseinek magyar kiadása tavaly decemberben jelent meg. Nagy Kis-Madárral, vagyis Chibenashival az amerikai nagykövetség által szervezett magyarországi körútja során beszélgettünk.

Magyar Narancs: Előadásában említette, hogy soha nem hord órát. Miért?

Jim Northrup: Mert a percek nem számítanak semmit. A hónapok és még inkább az évszakok változása a fontos. Ez a természet rendje, ami szerint én is élem az életemet.

MN: Ön mindig hangsúlyozza, hogy tudatosan él családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően. Mit jelent ez a mindennapokban?

JN: Csupa praktikus dolgot. Télen a juharfa ágából faragok apró csapokat, amiket akkor fúrunk be a fába, amikor megindult benne a tavaszi élet, és meg lehet csapolni a fák nedvét, amelyből a juharszirupot főzzük. Mindennap iszom juharszirupot, ha csak tehetem, őseim ennek a csodálatos italnak köszönhetően vészelték át a kemény teleket. 'sszel pedig kievezünk a tavakra, ahol az ott termesztett vadrizst szüreteljük le hagyományos kézi technikával, kenuból. A vadrizs szüretelése egyébként nagyon boldog idő. Míg dolgozunk, sokat nevetünk, beszélgetünk. Nem ismerek szebb illatot a frissen hántolt vadrizs illatánál. Pár éve tudósok ugyan előálltak a mi rizsünknél ellenállóbb változattal. Csak épp annak semmi íze nincs! Jobban tisztelem a kutyámat is annál, hogy neki adnám a műrizst. De a rizsen kívül is sok a teendő. Például nyáron, ha a nyírfa kérge megkeményedik, kosarat fonok belőle, amit felhasználunk a vadrizs csépléséhez.

MN: Jónak számít a kosárkészítésben?

JN: Most már elég jól csinálom. A nagyapám igazi művésze volt. Nekem húsz évembe telt, míg megtanultam normális kosarat készíteni.

MN: A magyarok többsége csak az indiánregényekből, a hollywoodi filmekből ismeri ezt a világot. Mi valójában a rezervátum?

JN: Születésemtől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban élek. Ez az otthonom. Itt a népemmel kötött eredeti szerződés értelmében jogunk van élni a hagyományos életünket, még ha ebből vannak is konfliktusok néha az állammal. Például én is lándzsával fogok halat, de próbálják szabályozni, hogy ez melyik időszakban lehetséges. Pedig halat akkor lehet fogni, amikor jönnek a halak, máskor nem. Szerencsére ma már nekünk is kiváló odzsibve jogászaink vannak, akik tudnak érvelni azzal, hogy a mi rezervátumunk régebbi, mint maga Minnesota állam, így nincs joga felülírni a népem szerződését a szövetségi állammal.

MN: Amely szintén szabályozná a rezervátumok életét.

JN: Mondok magának egy történetet. Amikor hatéves lettem, elszakítottak a szüleimtől, és egy 300 mérföldre lévő bentlakásos iskolába vittek. Ez amolyan asszimilációs iskola volt, ahol megpróbáltak minket megtanítani, hogy hogyan kell a fehér társadalomban élni. Tilos volt a nyelvünket használni, rendszeresen megaláztak, vertek minket. Szerencsére ott volt a nővérem is, aki néha adott egy kis darab juharszirupos sütit, ami az otthont jelentette. De végül nem bírtam, megszöktem, és elindultam gyalog hazafelé az autóút mentén. Ha jött valaki, gyorsan elbújtam a kukoricásban. Később találtam az árokban egy oszló sólyomlábat, nagyon büszke voltam rá, mert addig senkinél nem láttam ilyesmit. Most már nem voltam magányos, volt társam. Aztán persze elkaptak és visszavittek, kiderült, hogy alig pár mérföldet tettem csak meg. A bűzlő sólyomlábamat pedig egyszerűen kidobták az ablakon, pedig olyan sokat jelentett nekem. Később tudtam meg, hogy a farmerek pénzt kaptak érte, ha elfogtak egy szökött indián gyereket.

MN: Mostani körútjával bevallottan nemcsak irodalmi célokat szolgál, hanem próbálja eloszlatni az indiánok körüli mítoszokat is. De napjainkban is születőben van egy új mítosz a rezervátumokban üzemelő kaszinókról és az ezekből rohamosan gazdagodó indiánokról.

JN: Hát igen, a kaszinók! A vendégek többsége fehér, míg az alkalmazottak többsége indián. Ezzel sokat segítenek nekünk, hiszen a bevétel az indiánokat gyarapítja. Lettek munkahelyek, és a befolyt pénzekből a törzsek iskolákat, kórházakat építenek a rezervátumokban. Egyébként egyszer én is nyertem szerencsejátékon. Egy autót.

MN: Verseiben a hagyományos élet harmóniája mellett ott kísért Vietnam is.

JN: A bentlakásos iskola után visszatértem a rezervátumba. Két lehetőség állt előttem: vagy alkalmi munkákból élek, és lassan elzüllök, vagy beállok a hadseregbe. Öt évet szolgáltam tengerészgyalogosként, megjártam Vietnamot, sok véres helyszínt láttam, többek közt Danangot is. Igen, Vietnam nagy trauma volt. Egyszerű élet volt: ha elkerült a golyó, akkor boldog voltam. A hazatérés után nem találtam a helyemet, orvoshoz fordultam, majd építettem egy hagyományos sátrat, egy igazi tipit, és kiköltöztem a házból. A tipiben jöttem rá, hogy egy folyamat része vagyok, melyben nemcsak az őseimnek, hanem nekem is közöm van a természethez.

MN: Költőnek, újságírónak vagy írónak tartja magát elsősorban?

JN: Mesélőnek. Olyan embernek, aki történeteket mond el másoknak. Hogy ezt versben, újságcikkben, élőszóban vagy akár hallgatással teszem, az mellékes. A mese, a történet nagyon mély, ősi emberi dolog, bizonyára önöknél, magyaroknál is.

MN: Mesélő, mint egykor az ősei a tábortűz körül?

JN: Valahogy úgy, azt remélem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.