„A Vajdaság nagyjából 200 ezer fős magyar népessége megegyezik egy nagyobb anyaországi, vidéki város lélekszámával, ehhez mérve nem tűnik kevésnek az évi nagyjából félszáz címszavas megjelenés. Ez két nagyobb és két kisebb kiadó, illetve tucatnyi könyvkiadással is foglalkozó intézmény és szervezet érdeme” – sorolja Beszédes István, a zentai zEtna Kiadó vezetője. Az, hogy számos értékes kiadvány megjelenik, a Topolyán született, Szegeden élő Bencsik Orsolya író, költő szerint a kiadóvezetők missziójának köszönhető, de hiába a sok jó szerző és könyv, mindig az a legégetőbb kérdés, hogy ezek hány magyar olvasóhoz jutnak el.
Az egész vajdasági magyar lét alapjaiban függ a belgrádi és budapesti pénzforrásoktól, mondja Losoncz Márk, a belgrádi egyetem filozófiai és társadalomelméleti intézetének kutatója, hozzátéve, hogy a kulturális függés ennek csak az egyik alesete. Pressburger Csaba újságíró úgy véli, az utóbbi öt-tíz évben a kulturális és irodalmi terek egyaránt beszűkültek. A magyar kisebbségi önkormányzat választott vezető testületét, a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) maradéktalanul a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) párt uralja; ennek elnöke, Pásztor István egyfajta összekötő Aleksandar Vučić szerb államfő és Orbán között, sőt látványos barátságuk kovásza. De Losoncz Márk szerint maradtak „kulturális oázisok, amelyekben a szabadságveszteségünk ellenére is vigasztalódhatunk, ilyen a könyvkiadás is”.
A szcéna legnagyobb szereplője a csaknem hatvanéves múlttal rendelkező, Virág Gábor igazgatta újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet, amelynek profiljába elsősorban szépirodalmi és művészeti kiadványok tartoznak. A körülbelül ötvenéves múltra és 100 fölötti címszóra visszatekintő, szabadkai Életjel évi 4–5 kötettel jelentkezik, elsősorban szépirodalom és értekező próza területén. Mellettük fontos szerepe van az évente 4–5 címet kiadó zEtnának. A Gondi Martina vezette Vajdasági Magyar Művelődési Intézet főként a társadalomtudományos témákra koncentrál, évi 5–10 kötettel jönnek ki, mellettük jelentetnek még meg könyveket a múzeumok, egyesületek, önkormányzatok, civil szervezetek is. A kisebb kiadók jellemzően alulról szerveződve jöttek létre, és gyakran egyetlen főállásban foglalkoztatott alkalmazottjuk sincs. Portfóliójuk vegyes, világnézeti szempontok alapján nem priorizálnak. Bencsik Orsolya hangsúlyozza, hogy a népies, konzervatívabb hangú szerzők a kortárs vajdasági irodalomban nem tipikusak, az Új Symposion hagyománya nyomán sokkal inkább neoavantgárd, posztmodern szövegek születnek. Jellemzőek a délszláv irodalmi párhuzamok, a provincializmussal szembeni gyanakvás, a nyitottság, a játékosság.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
