Semmi sem járul hozzá egyszerűbben a gyerekkori ízlésficam kialakulásához, mint egy rikító rózsaszín, csillogó borítós, fekete-fehér illusztrációs, vámpírtündér csodás kalandjairól szóló mesekönyvsorozat. Ám mielőtt magunkra húznánk az ízlésterrorista szerepét, rögzítsük: az a helyzet, hogy a célcsoportot alkotó gyerekek egyértelműen odavannak az ilyen könyvekért. Harriet Muncaster történetfolyama pedig a látszat ellenére minőségi mese, még ha nincs is benne semmi extra. A főszereplő Holdas Hanna egy tündér és egy vámpír szerelméből született igazi egyéniség. A különleges kislány hol éppen iskolás lesz, osztálykirándulásra vagy nyaralni megy, szülinapi bulit tart, balettozik, vagy mint most, épp bajba kerül. Folyton valami csínytevésen jár az esze, játékból elvarázsolja magát az unokatestvérével, lekicsinyítik az életre varázsolt Mályvaszín Nyuszit. Mivel az iskolában kivételesnek számító nyílt napot tartanak, amikor a gyerekek kisállataikat is magukkal vihetik, Hanna, a vámpírtündér a Mirabella által varázsolt, egy napig élő pink sárkánnyal állít be. Így hát lesz csillámokádás, reptetés meg némi büntetés. A történet nem nélkülözi a tanulságokat, és bár semmi meglepőt vagy különösen klassz fordulatot nem tartogat, Holdas Hanna karaktere és a furcsa család simán elbír akárhány történetet. Még akkor is, ha a cukiskodó rózsaszín-túladagolástól és a temérdek csillagtól mi, felnőttek simán hidegrázást kapunk.
Fordította: Magyari Andrea. Móra, 2018, 128 oldal, 1999 Ft
