Biztosan léteznek költőibb mondatok és kifejezőbb képek, mint amilyenekkel Khaled Hosseini, a Papírsárkányok világhírű írója és Dan Williams képzőművész-illusztrátor lefestik, milyen volt a szíriai Homsz, amikor az óváros még élettől nyüzsgött, és milyen Homsz, az ostromlott város, ahol a gyerekek gyorsan megtanulták, hogy a bombakráterekben úszni is lehet. A háború miatt menekülő apa idézi fel a régi, elveszett életet, illetve az újat, ami elől menekülni kényszerül – fiával várja a tengeri átkelést, tudván tudva, hogy ha a tenger netán kegyes is lesz hozzájuk, a túlpartra érve nem sok jóindulatra számíthatnak.
Egy menekültsors a sok közül – biztosan lehetne ezt művészibben is megformázni, egy kicsivel kevesebb pasztell itt, szikárabb ábrázolás ott, s míg újabb menekülteket rugdosnak meg riporterek, és újabb gyerekek fulladnak a tengerbe, hosszan vitatkozhatunk elefántcsonttornyainkban, hogy mi lehet az egyedüli üdvös ábrázolás. Addig is itt ez a kis könyv, mely a maga ízléses eszközeivel nem akar mást, mint – rideg, csúnya szóval – érzékenyíteni. Hosseini ellen talán nem indul eljárás a Stop Soros országában, amiért nemcsak szóban áll ki a menekültek mellett, de az Ima a tengeren bevételét menekülteket segítő szervezeteknek juttatja. Kormánykörökben aligha ezzel a könyvvel kedveskednek karácsonykor egymásnak a propagandisták, de titokban talán ezt kapja majd egy-két NER-csemete. Nagyon jó választás NER-en innen és túl!
Fordította: Nagy Gergely. Libri, 2018, 48 oldal, 2299 Ft
