KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Hiszek népem erejében”

Narine Abgarjan író

Könyv

Az örmény szerző előbb az orosz irodalmi életet hódította meg, de 2020-ra már Európában is a legfigyelemreméltóbb írók között emlegették – immár nálunk is a harmadik könyve jelenik meg. A Szimon a háború sújtotta Örményországban játszódik.

 

Magyar Narancs: Könyveinek alaptémája a háború. A háborús tragédiák a mindennapok részét jelentik a hazájában. Mennyire hangolta ez át az ön életét?

Narine Abgarjan: Az életem gyakorlatilag olyan peron, amelyen a vagonok efféle feliratokkal vesztegelnek: „háború”, „éhezés”, „nélkülözés”, „diktatúra”, „a szabadság hiánya”, „forradalom”. Persze a múltam és a jelenem nem kizárólag szenvedésből áll. Létezik a szépség, segít a hozzám közel álló emberek szeretete, és megvan bennem a remény, hogy egyszer mindenképpen eljutunk az igazságossághoz.

MN: Műveiben szinte mesés hangnemben ír a sorstragédiákról is. Mikor jött rá, hogy hatásos lehet ez a módszer?

NA: Inkább intuitív választás ez, meg persze azoknak a nagyszerű íróknak a hatása, akiknek a művein felnőttem: Gabriel García Márquezé, William Faulkneré, Ljudmila Petrusevszkajáé, Friedrich Dürrenmatté és másoké. Az átlépés egy másik dimenzióba lehetőséget ad az írónak arra, hogy kikerülje azokat az éles sarkokat, amelyekbe nem akar beleütközni. A mágikus realizmuson kívül mi teheti elképzelhetővé, hogy Aureliano Buendía ezredes el tudott indítani harminckét felkelést, de mindet elveszítette, és mindeközben még életben is maradt. A valós élet nem bocsátja meg a tévedéseket és a hibákat. A mágikus valóságban bármi megtörténhet.

MN: Ír mesekönyveket is, oda is beszivárognak a regényeiben megismert történetek?

NA: Kevés gyerekkönyvem van, de ha belegondolok, tulajdonképpen csupán egyetlen könyvemet tartom teljességgel szomorúnak: a háborúról szóló elbeszéléskötetemet, az Élni tovább címűt. A könyveim nőkről és férfiakról, az idő múlásáról és az érzelmekről szólnak, meg azokról a döntésekről és lépésekről, amelyek örökre megváltoztatják az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.