KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

A kegyetlen mondanivaló

Amanda Gorman: Ne kérdezd, kik vagyunk

Könyv

Joe Biden amerikai elnök 2021. január 20-i beiktatási ünnepségének reggelén még viszonylag kevesen ismerték az akkor huszonhárom éves, Los Angeles-i fekete költőnőt, Amanda Gormant.

Estére a fél világ róla beszélt, az eseményre írott The Hill We Climb – magyarul: A domb, amit megmászunk – című versének felolvasását több millióan látták, a divatboltokban pedig rögtön hiánycikk lett az általa viselt sárga Prada kabát és az egy csapásra ikonikussá váló vörös – ugyancsak Prada – hajpánt is (mindkettő szerepel a magyar kiadás borítóján is). A költőnő azóta is töretlen sikerének három fő összetevője ebben az egyetlen pillanatban összesűrűsödve állt a szemünk előtt: költészet, politika és divat. A sorrend tetszőleges.

Persze nem véletlenül volt ott Gorman, Jill Biden, a first lady kérte fel. Négy évvel korábban ugyanis neki adományozták az elsőként kiosztott a Poet Laureate of the United States (a nemzet koszorús költője) címet, egyik versét az MTV zenei csatorna élő adásában olvasta fel, részt vett a Library of Congress gáláján, harvardi szociológus hallgatóként pedig bekerült a Glamour magazin, az év női diákjait jutalmazó listájára is. Ám az egyedülálló tanítónő anya gyermekeként felcseperedő Gorman hosszú utat tett meg, mielőtt a karrierje kilőtt volna.

A magát környezetvédelmi, faji és nemi egyenlőségi aktivistának valló Gorman, illetve a mögötte álló jelentős stáb kifejezetten szigorúan kezeli a versek befogadásának, fordításának körülményeit. Az egyébként Nemzetközi Booker-díjas holland – fehér, transznemű – Marieke Lucas Rijneveld, akit kiadója kiszemelt Gorman fordítására, kénytelen volt a kritikák miatt visszalépni a feladattól. Azt vetették a szemére, hogy társadalmi, biológiai beágyazottsága miatt nem tudná közvetíteni a fiatal fekete költőnő líráját. A katalán – fehér, férfi – fordítónak már közvetlenül Gorman menedzs­mentje írta meg, hogy nem elégedettek a „profiljával”, és azóta más, hasonló esetekről is lehetett hallani. A német kiadó biztosra ment, egy fehér műfordító mellett egy török származású muszlim feminista és egy fekete újságíró dolgozott a szövegeken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.