Fejes Endre nagyon ritkán adott interjút, így különösen meglepőnek tűnhetett, hogy egy olyan ügyben szólalt meg, amely csak közvetve érintette írói munkásságát. Ráadásul a Magyar Rádióban 1987. július 20-án sugárzott Az ál-Fejes Endre című dokumentumjáték előtt ő maga kereste meg a rádiósokat, miután tudomására jutott, hogy egy budapesti szélhámos Fejes Endrének adja ki magát.
„Egy majdnem síró női hang jelentkezett, és elmondta, hogy az elmúlt héten autóbaleset érte a lányát, aki meghalt. Egy értéktelen kis karóra maradt volna utána mint emlék, és ő ezt kéri vissza a férjemtől” – mondotta a műsorban Fejes Endre felesége, az író pedig arról beszélt, hogy korábban is hallott a szélhámosról, aki a nevében próbált eljárni, még viccesnek is találta, de miután hírét vette a tragikus óraügynek, megváltozott a véleménye, és feljelentette. Miután a rendőrség semmit nem csinált, az író a Magyar Rádió segítségét kérte.
A menekülő asszony és a részeg lakó
„Úgy kezdődött, hogy Fejes Endre meghívott a lakására, és elmesélt mindent. A beszélgetést rögzítettem, majd Borenich Péter kollégámmal elkezdtünk dolgozni a sztorin” – mondta lapunknak Martinkó Károly, aki a Magyar Rendőr című lapnál dolgozott főállásban rendőrtisztként.
Martinkóéknak sikerült az ál-Fejes áldozataival is beszélniük. Egyikük azt mesélte, hogy a férfi, aki „Fejes Endre Kossuth-díjas íróként” mutatkozott be, egy presszóban ült le az asztalához, lediktált neki egy verset, majd azzal, hogy „ihlete van”, a lakására csábította a nőt „diktálni”. Előtte meghívatta magát, majd amikor megérkeztek, a taxit is kifizettette az asszonnyal, aki meglátván a lepusztult lakást, ahol még két „ivócimbora” is tartózkodott, azonnal menekülőre fogta.
A pórul járt, ám egyúttal szerencsés nő megadta a címet Martinkóéknak, akik a lakásra is vitték magukkal a magnetofont. Egy részeg férfi nyitott ajtót, először azt hitték, hogy ő az ál-Fejes Endre. Részlet a dokumentumjátékból:
Riporter: Mondja, olyan nem fordult elő, hogy másnak adta ki magát?
Lakó: Már hogy azt képzeli, hogy más vagyok?
R: Úgy hülyéskedésből…
L: Hát valószínű, hogy előfordult.
R: Mi lehetett az?
L: Nem tudom. Talán valami magas rangot mondhattam. Őrnagy vagy valami…
R: Nem ilyen, nem őrnagy vagy miniszter. Hanem valami nagy egyéniség.
L: Valakivel összekevernek. Volt nekem egy ismerősöm. Egy jó megjelenésű pali. Az adta ki magát másnak, amikor ivott, és akkor el is hitték neki, hogy valóban az.
R: Kinek adta ki magát?
L: Fejes Endrének adta ki magát.
R: És hogy hívják ezt az embert?
L: Ferinek. Belle Ferinek.
Ezután a rádiósoknak már nem volt nehéz dolguk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
