Poeta.doc

Versek a regényben

Könyv

Bartók Imre–Sirokai Mátyás: Intersztelláris bálnák

Bartók Imre–Sirokai Mátyás: Intersztelláris bálnák

 

A konstellációk régebbiek,

mint a csillagok. Ott lesznek

még akkor is, amikor a csillagok

mind kihunynak. Odafönt újabb

      tízmilliárd, majd százmilliárd

csillag válik halott kőtömbbé.

 

Egy fenséges nyelv, amelynek

már egyetlen betűje sem olvasható.

Irtózatos, kopár földfelszínek,

amelyeket az űr végtelen tengerei

      nyaldosnak. Intersztelláris bálnák

bújnak elő a kőtömbökből,

 

és rejtett ellipszisek útján sodródnak

egymás felé. Kráterek végtelene

jelenik meg a szikkadt planéták

felszínén, amelyek most úgy néznek

      egymásra, mint megannyi értetlen,

ragyaverte arc. És a közöttük sodródó

 

bálnák irdatlan csordái, miközben

éneklik a százkettedik szimfóniát,

a végtelen távolságból, egyetlen

élőlényként, minden szemüket

      ránk, gondolkodókra szegezik.

Nem halogathatom tovább. Hiszen Lengyel Imre Zsolt már nyolc éve, A patkány évéről szóló kritikájában megírta, hogy Bartók Imre prózájában komoly költészeti potenciál rejlik. Ez ráadásul az író Majmom, Vergilius című kötetének tavalyi megjelenése óta már meg is fordítható, hiszen nyilvánvaló, hogy a prózaverskötetnek komoly epikai vonatkozásai vannak.

A kritikaírástól azóta, maga után egy Lengyel Imre Zsolt alakú, jókora űrt hagyva, visszavonult recenzens így fogalmazott: „Ezek a csillagközi bálnák, kérgesedő égitestek, a bőr alatt kezdődő paleolitikum, a jód és vazelin (és nátrium-klorid) tartalmú könnyek azok a nagyszerű paraziták, akik a szórakoztató és a tézisregénynek ebben a nagyforma tömege által agyonsújtott tetemében élnek – ezek a kozmikus és biológiai fixáltságukkal, kimért mitologizálásukkal és mániákus kombinatorikájukkal rokonságukat a fiatal magyar költészetben (mondjuk Nemes Z. Márió, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán közelibb-távolibb relációjában; és rajtuk keresztül talán egy szublimált Juhász Ferencben) megtaláló részletek azt a hatást keltik, mintha Bartók mintegy mellékesen hozna létre olyan szövegtöredékeket, melyek egy igen nívós líra alapjait képezhetnék.”

A kritikus valamire nagyon ráérzett, hiszen A patkány évéből később kitermelt, itt olvasható vers éppen egy általa idézett szövegrésszel kezdődik, sőt, a címét is onnan kapta. Ráadásul Bartók prózájából épp azoknak a költőknek az egyike készítette a verskollázst, akiket Lengyel a regényíró rokon szellemeként nevezett meg. És csakugyan, Sirokai Mátyásnak például A káprázatbeliekhez című verseskötetének a darabjait úgy is olvashatjuk, mint egy „önmagát formáló hajó mélyén” létrejött „bálnakabin művészi megszólaltatása nehézségei”-nek egy sajátos űrbeli honfoglalás során rögzített dokumentumait.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy nácisztikus személyiség

Leni Riefenstahlt ellentmondásos filmrendezőnek szokták nevezni, aki kétségtelen, olykor egyenesen zseniálisnak aposztrofált tehetségét rossz célok szolgálatába állította, pedig a képlet nem olyan bonyolult: életében és művészetében következetesen vezérelte saját becsvágya.

A padlónál is lejjebb

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

„Vigyen a ló”

A fegyverkovács alakjához kapcsolódó historikus szimbólumhordozás és a villoni balladaírás jelenti a szerző új verseskötetének képi és vershagyományát.

Curtis, az etalon

A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.

„Állj, ki vagy?”

Csáki Judit az utóbbi években kevesebb színikritikát írt, ám annál többet beszélgetett. Három év alatt három portrékötete jelent meg: 2022-ben Csuja Imréről (Imi, ne csináld!), 2023-ban Alföldi Róbertről (Alföldi – rajtam nem múlt), legutóbb pedig Csehalmi Györgyről.