Poeta.doc

Versek a regényben

Könyv

Bartók Imre–Sirokai Mátyás: Intersztelláris bálnák

Bartók Imre–Sirokai Mátyás: Intersztelláris bálnák

 

A konstellációk régebbiek,

mint a csillagok. Ott lesznek

még akkor is, amikor a csillagok

mind kihunynak. Odafönt újabb

      tízmilliárd, majd százmilliárd

csillag válik halott kőtömbbé.

 

Egy fenséges nyelv, amelynek

már egyetlen betűje sem olvasható.

Irtózatos, kopár földfelszínek,

amelyeket az űr végtelen tengerei

      nyaldosnak. Intersztelláris bálnák

bújnak elő a kőtömbökből,

 

és rejtett ellipszisek útján sodródnak

egymás felé. Kráterek végtelene

jelenik meg a szikkadt planéták

felszínén, amelyek most úgy néznek

      egymásra, mint megannyi értetlen,

ragyaverte arc. És a közöttük sodródó

 

bálnák irdatlan csordái, miközben

éneklik a százkettedik szimfóniát,

a végtelen távolságból, egyetlen

élőlényként, minden szemüket

      ránk, gondolkodókra szegezik.

Nem halogathatom tovább. Hiszen Lengyel Imre Zsolt már nyolc éve, A patkány évéről szóló kritikájában megírta, hogy Bartók Imre prózájában komoly költészeti potenciál rejlik. Ez ráadásul az író Majmom, Vergilius című kötetének tavalyi megjelenése óta már meg is fordítható, hiszen nyilvánvaló, hogy a prózaverskötetnek komoly epikai vonatkozásai vannak.

A kritikaírástól azóta, maga után egy Lengyel Imre Zsolt alakú, jókora űrt hagyva, visszavonult recenzens így fogalmazott: „Ezek a csillagközi bálnák, kérgesedő égitestek, a bőr alatt kezdődő paleolitikum, a jód és vazelin (és nátrium-klorid) tartalmú könnyek azok a nagyszerű paraziták, akik a szórakoztató és a tézisregénynek ebben a nagyforma tömege által agyonsújtott tetemében élnek – ezek a kozmikus és biológiai fixáltságukkal, kimért mitologizálásukkal és mániákus kombinatorikájukkal rokonságukat a fiatal magyar költészetben (mondjuk Nemes Z. Márió, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán közelibb-távolibb relációjában; és rajtuk keresztül talán egy szublimált Juhász Ferencben) megtaláló részletek azt a hatást keltik, mintha Bartók mintegy mellékesen hozna létre olyan szövegtöredékeket, melyek egy igen nívós líra alapjait képezhetnék.”

A kritikus valamire nagyon ráérzett, hiszen A patkány évéből később kitermelt, itt olvasható vers éppen egy általa idézett szövegrésszel kezdődik, sőt, a címét is onnan kapta. Ráadásul Bartók prózájából épp azoknak a költőknek az egyike készítette a verskollázst, akiket Lengyel a regényíró rokon szellemeként nevezett meg. És csakugyan, Sirokai Mátyásnak például A káprázatbeliekhez című verseskötetének a darabjait úgy is olvashatjuk, mint egy „önmagát formáló hajó mélyén” létrejött „bálnakabin művészi megszólaltatása nehézségei”-nek egy sajátos űrbeli honfoglalás során rögzített dokumentumait.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Öt év börtönre, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték a volt mezőberényi lelkészt

Folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és költségvetési csalás bűntettében, amely bűnszervezeti alakzatot is felvett, bűnösnek mondta ki a Gyulai Törvényszék pénteki ítéletében R. János volt mezőberényi református lelkészt és vádlott-társait. A lelkészt 5 év letöltendő börtönbüntetésre, 2,5 millió forint pénzbüntetésre és jelentős nagyságrendű vagyonelkobzásra ítélték.