Szumó: Chiriyotaikai

  • - shayo -
  • 1999. február 25.

Könyv

Az év elsõ szumóversenye, Hatsu Basho, jut eszembe haikuköltõm, Macuo Basó: Gazdag vagy, új Év! / hisz az Épp-Elmúlt: hagyott / fél véka rizst ránk! Szórják is a húsfiúk, rossz szellemek balra el, Macuo Basó jó szelleme kísért: Te volnál Ama / Pillangó? s én: Csuang-ce? / álmodnánk egymást? Pillangóból lett húshernyók tolakodnak a tatamin vagy min - Akebono el se indult, sérüléssel bajlódik (Lombfosztó szélben / puffadt arcát védve, fut / egy beteg ember), fut?, menni se bír, sértõdött, mert letaszigálták a trónról, ül otthon, önnön szobra (Súgd meg titkodat / az omlatag szentélynek, / mag-vetõ Öreg). Akkor meg minek nézem, Ake nélkül tét nélküli, tél végi elõkészületi barátságos meccs. Ám van a csapatban egy ifjú titán (Tavaszpimasz kis / madár! hát nem rápiszkít / kész ételünkre?), komám mondta, nézzem meg, Chiyotaikai, az új zseni. Még csak sekiwake, de már yokozunákat püföl, fejjel esik nekik, hideg fejjel, tervez, végez, velük (Nap tûzgolyóját / tengerbe görgette a / gyors, hideg folyam). Takanohanának csodálkozni sincs ideje, mit akar ez a még csak huszonkét éves, még csak 181 kiló (a kiváló kommentátor, Gundel Takács Gábor szíves szóbeli közlése), máris a szakadékban találja magát, Chiyotaikai fölsegíti, add át a helyedet, Öreg. (Fájdalmasan szép / az õszi vihartól le- / taglózott virág.) A közönség õrjöng (Vadóc krizantém / villog a kõfaragó / kövei között!), az ifjút nem állítja meg senki (Némán peregnek / a boglárkaszirmok a / hars vízesésbe), aztán jön egy ismeretlen maegashira, oda a veretlenség, már csak Wakanohana, yokozunák becsületének megmentõje áll veretlenül (Komor-sudár tölgy. / Tudomást sem vesz a sok- / száz kis virágról), kikap õ is, a döntés az utolsó napra marad. Hacsak Takanohana le nem gyõzi Wakanohanát, édes jó testvérét (Ne áltasd magad: / nem vagyunk félbevágott / dinnye két fele!), akivel nincs jó - beszélõ - viszonyban (a kitûnõ kommentátor, G. T. G. szíves szóbelije), az istenek hallgatnak. Wakanohana legyûri a tesót, Musashiramu, 223 kilós elnagyolt Akebono se a régi, õ nem akar yokozuna lenni, jó neki, ozeki, az isteneket irigylik, káromolják és fölfalják, õ elszumózgat a nyomukban, a helyén marad (Újabb év múlt - ám / nem kopott el lábbelim, / nem fogyott utam). Bejelentik, hogy valaki maegashira elszenvedte nyolcadik vereségét, visszaminõsítik majdan a másodosztályba, ám õ elbujdosott a szégyentõl, ki se állt, visszalépett, visszavonult (Széles-e-síkon / minden kipusztult: nincs mi / gátolná lépted).

Szumó

Az év elsõ szumóversenye, Hatsu Basho, jut eszembe haikuköltõm, Macuo Basó: Gazdag vagy, új Év! / hisz az Épp-Elmúlt: hagyott / fél véka rizst ránk! Szórják is a húsfiúk, rossz szellemek balra el, Macuo Basó jó szelleme kísért: Te volnál Ama / Pillangó? s én: Csuang-ce? / álmodnánk egymást? Pillangóból lett húshernyók tolakodnak a tatamin vagy min - Akebono el se indult, sérüléssel bajlódik (Lombfosztó szélben / puffadt arcát védve, fut / egy beteg ember), fut?, menni se bír, sértõdött, mert letaszigálták a trónról, ül otthon, önnön szobra (Súgd meg titkodat / az omlatag szentélynek, / mag-vetõ Öreg). Akkor meg minek nézem, Ake nélkül tét nélküli, tél végi elõkészületi barátságos meccs. Ám van a csapatban egy ifjú titán (Tavaszpimasz kis / madár! hát nem rápiszkít / kész ételünkre?), komám mondta, nézzem meg, Chiyotaikai, az új zseni. Még csak sekiwake, de már yokozunákat püföl, fejjel esik nekik, hideg fejjel, tervez, végez, velük (Nap tûzgolyóját / tengerbe görgette a / gyors, hideg folyam). Takanohanának csodálkozni sincs ideje, mit akar ez a még csak huszonkét éves, még csak 181 kiló (a kiváló kommentátor, Gundel Takács Gábor szíves szóbeli közlése), máris a szakadékban találja magát, Chiyotaikai fölsegíti, add át a helyedet, Öreg. (Fájdalmasan szép / az õszi vihartól le- / taglózott virág.) A közönség õrjöng (Vadóc krizantém / villog a kõfaragó / kövei között!), az ifjút nem állítja meg senki (Némán peregnek / a boglárkaszirmok a / hars vízesésbe), aztán jön egy ismeretlen maegashira, oda a veretlenség, már csak Wakanohana, yokozunák becsületének megmentõje áll veretlenül (Komor-sudár tölgy. / Tudomást sem vesz a sok- / száz kis virágról), kikap õ is, a döntés az utolsó napra marad. Hacsak Takanohana le nem gyõzi Wakanohanát, édes jó testvérét (Ne áltasd magad: / nem vagyunk félbevágott / dinnye két fele!), akivel nincs jó - beszélõ - viszonyban (a kitûnõ kommentátor, G. T. G. szíves szóbelije), az istenek hallgatnak. Wakanohana legyûri a tesót, Musashiramu, 223 kilós elnagyolt Akebono se a régi, õ nem akar yokozuna lenni, jó neki, ozeki, az isteneket irigylik, káromolják és fölfalják, õ elszumózgat a nyomukban, a helyén marad (Újabb év múlt - ám / nem kopott el lábbelim, / nem fogyott utam). Bejelentik, hogy valaki maegashira elszenvedte nyolcadik vereségét, visszaminõsítik majdan a másodosztályba, ám õ elbujdosott a szégyentõl, ki se állt, visszalépett, visszavonult (Széles-e-síkon / minden kipusztult: nincs mi / gátolná lépted).

És eljön az utolsó nap, Chiyotaikai és Wakanohana ki-ki meccse (Vak éjben ezer- / éves cédrus s a vihar / kél nászi táncra!), eldõlnek egyszerre, döntetlen, új meccs, zuhannak ismét, Wakanohana ér le elõbb, de csak azért, mert Chiyotaikai talán még mindig zuhan, a mélybe, ám õt hozzák ki gyõztesnek, kupát lenget és iszik, chiriyotaikai. (Szerencsés földön / a narancs illatán is / gyõz a teáé.) Új fiú, csodállak, ámde. (Forró nap végén / elõkelõ idegen / hûsöl a parton.) A yokozunákra gondolok, kiket a körbõl kivert e kis senki sekiwake. (Honnan istenek / távoztak, a Szent Kertet / fölveri a gaz.) Akebono, hol vagy? (Elhagyatott kert, / csenevész Hold, bágyadt kis / rovar-neszek. Tél.) Sehol. Bárhol is vagy, ne indulj. (Krizantémok közt / ácsorog egy cipõje- / vesztett cipõtalp...) Negyvenkilences, mint a villamos. Hûlt helyed.

Jönnek majd a Tavaszi Versenyek (Nézd: szilva-virág! / Friss zöldség: ízleld! Örülj: / kitavaszodott!), te csak ne örülj, Ake, jön Chiyotaikai, nézd, te is tévén, avagy videóról, magad. Citromvirágszag... / Hajdanvolt lakomákra / gondolsz, Vén Terem?

- shayo -

Az idézetek Macuo Basó Százhetven haiku címû mûvébõl valók Fodor Ákos fordításában; Terebess Kiadó, 1998, 55 oldal, ár nélkül

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.