Szumó: Chiriyotaikai

szerző
- shayo -
publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az év elsõ szumóversenye, Hatsu Basho, jut eszembe haikuköltõm, Macuo Basó: Gazdag vagy, új Év! / hisz az Épp-Elmúlt: hagyott / fél véka rizst ránk! Szórják is a húsfiúk, rossz szellemek balra el, Macuo Basó jó szelleme kísért: Te volnál Ama / Pillangó? s én: Csuang-ce? / álmodnánk egymást? Pillangóból lett húshernyók tolakodnak a tatamin vagy min - Akebono el se indult, sérüléssel bajlódik (Lombfosztó szélben / puffadt arcát védve, fut / egy beteg ember), fut?, menni se bír, sértõdött, mert letaszigálták a trónról, ül otthon, önnön szobra (Súgd meg titkodat / az omlatag szentélynek, / mag-vetõ Öreg). Akkor meg minek nézem, Ake nélkül tét nélküli, tél végi elõkészületi barátságos meccs. Ám van a csapatban egy ifjú titán (Tavaszpimasz kis / madár! hát nem rápiszkít / kész ételünkre?), komám mondta, nézzem meg, Chiyotaikai, az új zseni. Még csak sekiwake, de már yokozunákat püföl, fejjel esik nekik, hideg fejjel, tervez, végez, velük (Nap tûzgolyóját / tengerbe görgette a / gyors, hideg folyam). Takanohanának csodálkozni sincs ideje, mit akar ez a még csak huszonkét éves, még csak 181 kiló (a kiváló kommentátor, Gundel Takács Gábor szíves szóbeli közlése), máris a szakadékban találja magát, Chiyotaikai fölsegíti, add át a helyedet, Öreg. (Fájdalmasan szép / az õszi vihartól le- / taglózott virág.) A közönség õrjöng (Vadóc krizantém / villog a kõfaragó / kövei között!), az ifjút nem állítja meg senki (Némán peregnek / a boglárkaszirmok a / hars vízesésbe), aztán jön egy ismeretlen maegashira, oda a veretlenség, már csak Wakanohana, yokozunák becsületének megmentõje áll veretlenül (Komor-sudár tölgy. / Tudomást sem vesz a sok- / száz kis virágról), kikap õ is, a döntés az utolsó napra marad. Hacsak Takanohana le nem gyõzi Wakanohanát, édes jó testvérét (Ne áltasd magad: / nem vagyunk félbevágott / dinnye két fele!), akivel nincs jó - beszélõ - viszonyban (a kitûnõ kommentátor, G. T. G. szíves szóbelije), az istenek hallgatnak. Wakanohana legyûri a tesót, Musashiramu, 223 kilós elnagyolt Akebono se a régi, õ nem akar yokozuna lenni, jó neki, ozeki, az isteneket irigylik, káromolják és fölfalják, õ elszumózgat a nyomukban, a helyén marad (Újabb év múlt - ám / nem kopott el lábbelim, / nem fogyott utam). Bejelentik, hogy valaki maegashira elszenvedte nyolcadik vereségét, visszaminõsítik majdan a másodosztályba, ám õ elbujdosott a szégyentõl, ki se állt, visszalépett, visszavonult (Széles-e-síkon / minden kipusztult: nincs mi / gátolná lépted).

Szumó

Az év elsõ szumóversenye, Hatsu Basho, jut eszembe haikuköltõm, Macuo Basó: Gazdag vagy, új Év! / hisz az Épp-Elmúlt: hagyott / fél véka rizst ránk! Szórják is a húsfiúk, rossz szellemek balra el, Macuo Basó jó szelleme kísért: Te volnál Ama / Pillangó? s én: Csuang-ce? / álmodnánk egymást? Pillangóból lett húshernyók tolakodnak a tatamin vagy min - Akebono el se indult, sérüléssel bajlódik (Lombfosztó szélben / puffadt arcát védve, fut / egy beteg ember), fut?, menni se bír, sértõdött, mert letaszigálták a trónról, ül otthon, önnön szobra (Súgd meg titkodat / az omlatag szentélynek, / mag-vetõ Öreg). Akkor meg minek nézem, Ake nélkül tét nélküli, tél végi elõkészületi barátságos meccs. Ám van a csapatban egy ifjú titán (Tavaszpimasz kis / madár! hát nem rápiszkít / kész ételünkre?), komám mondta, nézzem meg, Chiyotaikai, az új zseni. Még csak sekiwake, de már yokozunákat püföl, fejjel esik nekik, hideg fejjel, tervez, végez, velük (Nap tûzgolyóját / tengerbe görgette a / gyors, hideg folyam). Takanohanának csodálkozni sincs ideje, mit akar ez a még csak huszonkét éves, még csak 181 kiló (a kiváló kommentátor, Gundel Takács Gábor szíves szóbeli közlése), máris a szakadékban találja magát, Chiyotaikai fölsegíti, add át a helyedet, Öreg. (Fájdalmasan szép / az õszi vihartól le- / taglózott virág.) A közönség õrjöng (Vadóc krizantém / villog a kõfaragó / kövei között!), az ifjút nem állítja meg senki (Némán peregnek / a boglárkaszirmok a / hars vízesésbe), aztán jön egy ismeretlen maegashira, oda a veretlenség, már csak Wakanohana, yokozunák becsületének megmentõje áll veretlenül (Komor-sudár tölgy. / Tudomást sem vesz a sok- / száz kis virágról), kikap õ is, a döntés az utolsó napra marad. Hacsak Takanohana le nem gyõzi Wakanohanát, édes jó testvérét (Ne áltasd magad: / nem vagyunk félbevágott / dinnye két fele!), akivel nincs jó - beszélõ - viszonyban (a kitûnõ kommentátor, G. T. G. szíves szóbelije), az istenek hallgatnak. Wakanohana legyûri a tesót, Musashiramu, 223 kilós elnagyolt Akebono se a régi, õ nem akar yokozuna lenni, jó neki, ozeki, az isteneket irigylik, káromolják és fölfalják, õ elszumózgat a nyomukban, a helyén marad (Újabb év múlt - ám / nem kopott el lábbelim, / nem fogyott utam). Bejelentik, hogy valaki maegashira elszenvedte nyolcadik vereségét, visszaminõsítik majdan a másodosztályba, ám õ elbujdosott a szégyentõl, ki se állt, visszalépett, visszavonult (Széles-e-síkon / minden kipusztult: nincs mi / gátolná lépted).

És eljön az utolsó nap, Chiyotaikai és Wakanohana ki-ki meccse (Vak éjben ezer- / éves cédrus s a vihar / kél nászi táncra!), eldõlnek egyszerre, döntetlen, új meccs, zuhannak ismét, Wakanohana ér le elõbb, de csak azért, mert Chiyotaikai talán még mindig zuhan, a mélybe, ám õt hozzák ki gyõztesnek, kupát lenget és iszik, chiriyotaikai. (Szerencsés földön / a narancs illatán is / gyõz a teáé.) Új fiú, csodállak, ámde. (Forró nap végén / elõkelõ idegen / hûsöl a parton.) A yokozunákra gondolok, kiket a körbõl kivert e kis senki sekiwake. (Honnan istenek / távoztak, a Szent Kertet / fölveri a gaz.) Akebono, hol vagy? (Elhagyatott kert, / csenevész Hold, bágyadt kis / rovar-neszek. Tél.) Sehol. Bárhol is vagy, ne indulj. (Krizantémok közt / ácsorog egy cipõje- / vesztett cipõtalp...) Negyvenkilences, mint a villamos. Hûlt helyed.

Jönnek majd a Tavaszi Versenyek (Nézd: szilva-virág! / Friss zöldség: ízleld! Örülj: / kitavaszodott!), te csak ne örülj, Ake, jön Chiyotaikai, nézd, te is tévén, avagy videóról, magad. Citromvirágszag... / Hajdanvolt lakomákra / gondolsz, Vén Terem?

- shayo -

Az idézetek Macuo Basó Százhetven haiku címû mûvébõl valók Fodor Ákos fordításában; Terebess Kiadó, 1998, 55 oldal, ár nélkül

szerző
- shayo -
publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...