Könyv

Egy életrajz, ami visszafelé kezdődik - immár tán örökké, ha akarom, visszafordíthatatlanul. Ám akkor merre is az a vissza? Hogy meghalt. Hogy halt meg? Kiesett, kiugrott, lökték, lezuhant - elsüllyedt? De elsüllyedt-e egyáltalán Sarkadi Imre? Vagy csupán kényelmetlen találkozni vele.

Bár a világ másképp ketyeg, és a lingua francák uralma történelmi állandó, két nép kulturális kapcsolatában az első kétnyelvű szótár mindig is mérföldkőnek számít. A 2000 című folyóirat egyik alapító szerkesztője hétéves munkájának köszönhetően most épp egy litván-magyar nagyszótárral lettünk beljebb.

Harmonikus személyiség volt, egyszersmind nyakas emlékező, a múltaknak gondos őre. Alakját az utolsó években szinte kultikus tisztelet övezte, s nyugodt, historizáló bája még az idült betűiszonyban szenvedőket is megejtette. Életműve tiszteletet parancsol.

Idén ősszel ötödik alkalommal jelent meg az új magyar irodalom egyik meghatározó műve. A Sinistra körzetet nagy diktatúraregényként szokták emlegetni, de aki itt kizárólag politikára és történelemre gondol, szerintem téved. Az sem igaz, hogy a kiszolgáltatottság ábrázolásáról lenne szó. A Sinistra körzet az emberi természet kvázi tényregénye.

"Ha egyszer egy technológiát felfedeztek, nem lehet megállítani," nyilatkozott a Los Angeles Timesnak a Könyvszemlék csatája című cikkben James Atlas amerikai könyvkiadó, utalva a web 2.0 irodalomra és annak a könyves üzletre gyakorolt hatására. Az Egyesült Államokban a legnépszerűbb litblogok (literary blog) napi látogatottsága 5-40 000 körüli - a millió fölötti havi látogatottságot már a nagy könyvkiadók sem hagyhatják figyelmen kívül.

A Wass Alberthez való, szélsőségesen ellentmondásos viszony alapját a magyar irodalmi életben és a magyar közéletben ugyanaz a tény határozza meg: munkásságát sem az egyik, sem a másik szereplői nem értik.

A gunyoros dohogások stílművésze volt, vagy jó másfél évtizeden át a legsikeresebb hazai vígjátékíró. S habár korántsem véletlenül vált a Szocialista Magyarországért Érdemrend büszke birtokosává, azért mindhalálig megmaradt fanyar pesti polgárnak, és örökös kávéházi egyednek, méghozzá a morcosabb fajtából.

Két tele szatyrot cipelt - éppen hazaérkezett a bevásárlásból, amikor a lesben álló tévéstábtól értesült róla, hogy elnyerte a Nobel-díjat.

Andy Warhol fehér hajjal, szemüvegben, bal kézzel a kantárt tartva kilovagolt életéből. Nyomorultul, elesetten, betegen és magányosan, túllépve a saját énjén, a zsidó Szeretetkórház ápoltjának szerepében, 11-én, 11-kor. Tán egy újabb, jobb sors reményében.

Napjaink meglehetősen specializált, témák és módszertani megfontolások szerint is szegmentálódott történészszakmájának elkötelezett művelője (és persze e munkák olvasója is) nap mint nap találkozik olyan kérdésekkel, melyeket a gondolkodás, a filozófia ún. nyelvi fordulata váltott ki.

"Ki írta Shakespeare műveit?" - ez a Shakespeare-filológusok egy része szerint a Shakespeare-filológia alapkérdése. Más részük azt mondja, törődjünk a művekkel, és nevezzük a Shakespeare-művek szerzőjét (az egyszerűség kedvéért) Shakespeare-nek. Ugyanez a helyzet Schikanederrel, pontosabban A varázsfuvola szövegkönyvének szerzőjével.

"- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban..." - így kezdődik Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitánya. És most már ezzel a szövegbuborékkal startol a Korcsmáros Pál által több mint 40 éve megrajzolt képregény felfrissített, kiszínezett, keményborítós verziója is.

Aligha férhet hozzá kétség, hogy az amerikai tömegképregény megannyi maszkos-köpenyes hérosza közül Batman figurája a legjelentősebb - alakjával nem csupán a comicsgalaxis, hanem a felejthetetlen fiktív magándetektívek ligája is igen fontos szereplővel bővült.