magyarnarancs.hu: Erős nőkbe szerelmes romlott férfiak – nemes egyszerűséggel így foglalta össze az első L.A. Kvartettbe tartozó négy regényét (Fekete Dália, A nagy sehol, Szigorúan bizalmas, Fehér Jazz – K.G.). Ugyanez áll a Perfidiával megkezdett második L.A. Kvartettre is?
James Ellroy: Nagyon is áll. Azzal a kitétellel, hogy ha elvétve is, de azért itt jó fiúkat is találni. A temérdek rossz és velejéig romlott férfi között. Nőből is többféle van: van erős és jó, és van erős, de korántsem makulátlan. Minek is tagadjam, ezek a régi szép és egyben régi ronda idők, Amerika Pearl Harborral kezdődő korszaka, Los Angeles televényének korabeli virágai kihozzák belőlem a megveszekedett romantikust.
| ||
magyarnarancs.hu: Azért csak kevés olyan romantikus lelket ismer a világirodalom, aki Bette Davist fehérmájú lepedőakrobatának ábrázolja, Cary Grantet pedig felláció közben kapja rajta. Nem is beszélve Clark Gable-ről, aki a regény egyik szereplője szerint bolondos fiú, ugyanis női fanszőrzetet gyűjt. Hitelesnek tekinthetjük ezeket a villanásnyi sztárportrékat?
JE: Nézze, egy dolgot sosem osztok meg a nyilvánossággal, és biztos lehet benne, hogy most sem fogom elkezdeni. Sosem beszélek arról, hogy mi a valóság és mi a kitaláció a regényeimben. Én nem a történelem után megyek, a történelem jön énutánam. Én a saját történelemkönyvemet írom és nem a már meglévőket mondom fel. Könnyen lehet, hogy úgy történt, ahogy írom, és könnyen lehet, hogy nem. Ez Grant, Davis és Gable idevágó passzusaira is igaz.
magyarnarancs.hu: Hírhedt könyvében, a Hollywood Babylonban Kenneth Anger alaposan kiteregette a régi idők hollywoodi sztárjainak szennyeseit. Angertől is merített ihletet?
JE: Mindkét kötet volt a kezemben, hiszen Anger később megírta a folytatást is. Alaposan benne jártam az első L.A. Kvartettben, a felénél tarthattam már, amikor beleástam magam Anger Babylonjaiba. Hatott is rám, meg nem is, különösebben nem izgatott, bár ez így nem teljesen igaz, mert Elizabeth Short halotti fotói a második kötetben azért rendesen fejbe vágtak. Ez volt a híres Fekete Dália-eset, mint azt biztosan tudja. Ezeket a fotókat, amiket Anger közölt, korábban nem ismertem.
magyarnarancs.hu: Pedig önnél jobban talán csak a rendőrség ismerheti behatóbban Elizabeth Short brutális meggyilkolásának esetét, a Los Angeles-i rendőrség, az LAPD azonban nem engedte, hogy hozzáférjen a nyomozati anyagokhoz. Miért?
JE: Mert az ügy máig megoldatlan. De egy rossz szavam sem lehet az LAPD-hez, a maga idejében alapos munkát végeztek, egyszerre több mint 300 detektív dolgozott az ügyön. Van az úgy, hogy a megoldás egyszerűen nem akar megszületni.
| ||
magyarnarancs.hu: Az édesanyja gyilkosát sem találták meg (Jean Ellroy-t 1958-ban gyilkolták meg, a fia 10 éves volt ekkor – K.G.), a Jean Ellroy-gyilkosság aktáit azonban áttanulmányozhatta…
JE: Két külön ügyosztályról beszélünk. Anyám gyilkossági ügyének az aktáit a seriffhivatal őrzi, és itt egészen más szabályok vannak érvényben.
magyararancs.hu: A My Dark Places című memoárjában ön is elkezd nyomozni az édesanyja ügyében. Közel 40 évvel a gyilkosság elkövetése után veszi fel a fonalat…
JE: Tettem egy kísérletet, ahogy azt a My Dark Places-ben olvashatja, de nekem sem sikerült megtalálnom a gyilkost. Egy kis ideig élt bennem a remény, hogy sikerülni fog, de hamar kiderült, hogy nincs rá esély. Most már sosem tudjuk meg, ki ölte meg az anyámat. És ez így is van jól.
magyarnarancs.hu: Regényeinek szereplői nem tesznek lakatot a szájukra és ez hatványozottan igaz a Perfidiára is: a könyvében felbukkanó alakok például olyan természetességgel zsidóznak, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. A zsidózás természetesnek számított a kora negyvenes évek Los Angeles-i argójában?
JE: Nagyon is.
magyarnarancs.hu: A korabeli média is használt ilyen szavakat?
JE: Csak a bigott gyűlölködők. Az egyik ilyen Coughlin atya, a katolikus pap volt, aki a rádióműsorában fröcsögött, a kor másik hírhedt antiszemitájának pedig Gerald L. K. Smith számított.
magyarnarancs.hu: A második világháború kitörése az amerikai filmgyártásban is fordulatot hozott: megjelent a film-noir, ez lett Bogart, Mitchum és a végzet asszonyainak nagy korszaka…
JE: Nem nagyon tudom komolyan venni ezeket a filmeket, bár ahogy Los Angeles megjelenik bennük, azt azért nagyon bírom. Persze azért egy-egy noir az én szívemet is megérintette, ott van például Jacques Tourneur remekműve, a Kísért a múlt Mitchummal, vagy egy kevésbé ismert mű későbbről, Andrew L. Stone filmje, a The Night Holds Terror. Vagy ugyancsak Stone-tól a Cry Terror!, Don Siegeltől a The Lineup, vagy Tourneur egy későbbi munkája, a Nightfall. Ahhoz képest, hogy nem vagyok egy noir-rajongó, azért vagy féltucatnyit mégiscsak kedvelek közülük. Ezek mind művészi igénnyel készült alkotások.
| ||
magyarnarancs.hu: És mi a helyzet Otto Preminger híres Laurájával (nálunk Valakit megöltek címen ismert)? Csak szerette ezt a filmet, ha már elvállalta a remake megírását?
JE: Nem, egyáltalán nem szerettem Preminger filmjét, de ez nem akadályozott meg abban, hogy megírjam a remake-et. Az alapötlet – egy detektív beleszeret egy halott nő megfestett portréjába – viszont nagyon is bejött. Az én verzióm Londonban játszódik, de tulajdonképpen mindegy is, mert valószínűleg úgysem lesz a filmből semmi.
magyarnarancs.hu: Gene Tierney, a Laura sztárja, hová tartozott: a jó vagy a rossz életű hollywoodi filmcsillagok közé?
JE: Csak rövid ideig tartó csillogás jutott neki, alighogy sztár lett, már indult is a süllyesztő felé.
magyarnarancs.hu: A My Dark Places-ben feltűnik a negyvenes évek egy másik hollywoodi szexbombája, Rita Hayworth – valóban ismerték egymást személyesen is?
JE: Apám Rita Hayworth business managere volt a negyvenes évek vége felé, de a kapcsolat nem tartott sokáig. Én magam is találkoztam Ms. Hayworth-szel, legnagyobb bánatomra azonban a találkozás idején csupán kétéves voltam, így csak a családi elbeszélésekből tudom, hogy a dolog valóban megesett és nem a jótékony fantázia eredménye.
