Könyv

Jedik a demokrácia ellen

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Könyv

Szemtelenül kúl, ugyanakkor üdítően szimpatikus vállalkozásba fogott a közéleti kérdések elemzésével foglalkozó liberális szellemi műhely, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, Tóth Csaba.

Nemrég megjelent könyve nem keveset ígér, és lehet, hogy az én lelki szemeim kezdenek túl könnyen káprázni, de máris disznóember kimérák szavazati jogáért küzdő anarchista csoportokat, robotok emberi jogait biztosító pártprogramokat, szavazójogot követelő mesterséges intelligenciát és rabszolgasorba taszított űrlényeket látok magam előtt. Erről pedig máris eszembe jut egy sor izgalmas futurológiai, etikai és politológiai kérdés, illetve azok kulturális reprezentációja a Palackba zárt szellemtől mondjuk a Mátrixig, netán a District 9-ig, hogy csak egy-két példát mondjak.

Úgyhogy kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy Tóth célja ennél földhözragadtabb – majdnem azt mondtam: unalmasabb, de ne legyünk igazságtalanok. A szerző alapvető, rég­óta ismert politológiai fogalmakat szemléltet – a hatalommegosztás montesquieu-i elgondolását, a politikai felelősség intézményét, az elnyomó állam működését vagy a totális egyenlőség utópisztikus elvét – mainstream sci-fiken, például a Star Warson, a Star Treken vagy Az éhezők viadalán (azt az égetőnek tűnő kérdést most elegánsan lépjük át, hogy az ilyen szuperpopuláris űroperák mennyiben értelmezhetők egyáltalán sci-fiként). Minden­eset­re a földhözragadt sci-fi elemzéssel az égvilágon semmi baj nincs. Sőt: a közérthető hangvétel miatt a szöveg kiválóan használható gimnáziumi történelem­órán tananyag-kiegészítő olvasmányként – csak irigyelni tudom azokat a diákokat, akik nulladik órában az ismerkedést a hatalommegosztással nem Montesquieu-vel, hanem a Star Warsszal kezdik. És a sci-fi univerzumok aprólékos ismertetésével a kelleténél jóval hosszabban elbíbelődő, bő­beszédű fejezetek azért nem mentesek az izgalmas, meglepő megállapításoktól sem: kiderül például, hogy a híres-neves jedik a politológus számára leginkább egy összeesküvés-hívő, politikai aktorként teljesen amatőr katonai szektának tűnnek, úgyhogy hiába akarnak a közjóért cselekedni, nem sikerülhet nekik.

A három szintetizáló fejezet ennél többel kecsegtet: a robotok, idegenek és a társadalmi egyenlőtlenség általános kérdéseinek tárgyalásánál kitágul a vizsgálat horizontja, Tóth több disztópiát, utópiát és szatírát is bevon, ami jót tesz a könyvnek, hiszen ezeknek a Star Warsszal ellentétben kifejezett célja, hogy politikatudományi szemmel is árnyaltak és értelmezhetők legyenek. Az intellektuális kalandozás itt amúgy végig szórakoztató – kár, hogy a következtetések viszont gyengék, mint egy fűszál. Nem mondható katartikus tanulságnak, hogy az elemzett sci-fi világok részleteiben a Római Birodalomra, a náci vagy a szovjet diktatúrára, esetleg más történelmi példára emlékeztetnek, ahogy az is evidens, hogy a mégoly bonyolult fiktív történetet elmesélő filmek, sorozatok, regények leegyszerűsítve, ellentmondásokkal terhelve mutatnak be politikai folyamatokat. Persze, hiszen azért készültek, hogy szórakoztassanak, a szórakoztató történetmesélés szigorú formai követelményei pedig felülírják a történelmi, politikai hitelességet.

Legnagyobb örömömre Tóth a könyv végére feladja a kissé zavaros bevezetőben lefektetett ellentmondásos elvet, miszerint nem napjaink politikai rendszereiről, hanem a science fiction világokról kíván szólni, ahogy annak a bizonyítás nélkül hagyott állításának is ellentmond végül, hogy a legtöbb sci-fi alkotás optimista, vagyis abból indul ki, hogy a jövő jobb lesz, mint a jelen vagy a múlt. A szerző végkövetkeztetése szerint a sci-fik azzal együtt is „a demokrácia implicit igazolói”, hogy sokkal több személyi diktatúra fordul elő bennük, mint a valóságban, hiszen „a legtöbb kortárs politikai rendszer demokratikus”. Vagyis a sci-fi demokráciapárti – és ez már egészen bizsergető kiinduló hipotézis lehetne. Kár, hogy az nem merül fel, hogy mi a helyzet ugyanakkor a diktatúrákban készült sci-fikkel.

Athenaeum, 2016, 314 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.