A népszerű sorozatok lezárásával mindig csak a baj van. A House túl giccsesre, a Dexter túl bátortalanra sikeredett, és folytathatnánk a sort, de torpanjunk meg! Amit az utóbbi forgatókönyvírói nem mertek meglépni, az a figura kitalálójára, Jeff Lindsay-re hárult.
Egy filmes legenda szerint az 1933-as King Kong alkotói maguk is ott ültek az egyik harci repülőben, ami a báger nagy majmot lőtte, mondván: „Ha mi teremtettük, mi is végezzünk vele!” Lindsay tehát joggal vette kézbe dolgos Dextere sorsát, és a nyolc évadra nyúló tévés széria után a nyolcadik regényben kellőképp kicsinálja. Úgy szakmailag, mint emberileg. A miami rendőrség volt vérfoltelemzője, a város mészárló Robin Hoodja, aki olyanokkal végez csak, akik kiérdemelték, ezúttal börtönben ül, de még véletlenül sem olyasmiért, amit ő követett el. Aztán egy hirtelen deus ex machinának köszönhetően kikerül onnét, bár ez inkább „daemon”, mint „deus”. Dexterre ugyanis kint az irónia satuja vár, melynek egyik oldalán a korrupt hatóságok, a másikon egy drogkartell kerül egyre közelebb ahhoz, hogy végezzen vele. Rokonai, barátai pedig vagy elhunytak, vagy – ami még fájóbb – elárulták.
Tudjuk, a jó startnál csak az utolsó nagy hajrá fontosabb, a célszalag átszakítása előtti pár pillanat. Lindsay-nél sincs ez másként, utolsó Dexter-regényét igyekezett emlékezetesre írni. Ezúttal még az a vékonyka krimiszál is – bár semmi meglepő nincs benne – okosan lett felépítve, Dexter társadalomkritikus beszólásai továbbra is szórakoztatóak, igaz, ezek ismét a cselekmény akadálytalan száguldásának rovására mennek: az izgalomra kihegyezett jeleneteket befékezik a monológok. De halottról vagy jót, vagy semmit: ha tényleg ez a végső búcsú, úgy engedhetjük el Dextert, ahogy megszerettük. Egy sorozatgyilkossal kevesebb, egy emlékezetes antihőssel több.
Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2016, 320 oldal, 3580 Ft
