rés a présen: Melyik a könnyebb, a könyv- vagy a forgatókönyvírás?
Pataki Éva: A forgatókönyvírás alkalmazott műfaj, ahol az a feladatom, hogy kiszolgáljam a rendezőt, esetemben a leggyakrabban Mészáros Mártát. Őt már annyira ismerem, hogy bármikor tudnék levelet írni a nevében. A forgatókönyv másképp is kötött műfaj, nem lehet több 90–110 oldalnál, és például a költségvetésre is tekintettel kell lenni. Vágytam a szabadságra, arra, hogy a saját világomat írhassam. De a regényírás magányos műfaj, ez benne a legmegterhelőbb, meg az „üres papír” okozta pánik. A filmezés csapatjáték, ilyenformán könnyebb és szórakoztatóbb, de nem igazi belső utazás.
rap: A most megjelent köteted, a Férfiképmás egy történelmi regény.
PÉ: Régóta beleszerettem Pulszky Károlyba, akit a kortársai csak Charlie-nak hívtak, mivel Londonban született. Európai hírű művészettörténész, sok nyelven beszélt, kitűnő lovas és még jóképű is volt. Neki köszönhetjük a Szépművészeti Múzeum régi képtárának sok műkincsét, köztük a csodálatos Piombo-képet, a Férfiképmást, amelynek megszerzése lett Charlie legnagyobb sikere, de ez okozta a vesztét is. Tragikusan alakult a sorsa, mondhatjuk, hogy egy profi módon kivitelezett karaktergyilkosság áldozata lett. Ugyanakkor nem vétlen áldozat. Ő és kortársai a nagy reformnemzedék gyermekei, akik még őszintén tenni akartak a hazájukért. A dualizmus kora egy épülő, teremtő korszak dekoratív díszletek között, mindez még ma is szinte tapintható Budapest utcáit járva.
rap: Hogyan közelítesz a történetekhez?
PÉ: Az eddigi regényeim jóval személyesebbek (Ami elveszett, Még egy nő). A legjobban a családi kapcsolatok érdekelnek. Az új regény szervezőelve egy apa-fiú viszony, az erős egyéniségű Pulszky Ferenc és az érzékeny, labilis Charlie ellentmondásos kapcsolata. Ehhez a regényhez sokat kellett kutatni, könyvtárazni. Az internet fantasztikus tárház, de nem pótolja a könyvtári kutakodás különleges izgalmát. Ugyanakkor írás közben a cetliket már el kell dobni, és azt a világot írni, ami születőben van benned.
rap: Pulszky történetét el tudod képzelni filmen?
PÉ: Lassan húsz éve foglalkozom vele, eredetileg filmet vagy sorozatot képzeltem el a történetből. Meg is nyertem a sztorinak Szikora János rendezőt, de akkoriban kevés pénz volt magyar filmre, teljesen irreális volt egy ilyen sok országban játszódó, látványos történet megvalósítása. Arra emlékszem, hogy Charlie szerepét Jeremy Ironsnak szántuk.
rap: A Könyvfesztivál múltával mivel foglalkozol?
PÉ: Úgy néz ki, ismét forgatókönyvet fogok írni Mészáros Mártának, aki Déry Tibor Niki című kisregényét akarja filmre vinni. Szeretem Déryt, a Niki pedig remekmű, de ettől nem lesz könnyebb megírni belőle a forgatókönyvet. Annál is inkább, mivel egy kutya a főszereplője. Belevágtam egy új könyvbe is, amely nem regény, hanem egy filmtörténeti esszé.
rap: Kire voltál kíváncsi a Könyvfesztiválon?
PÉ: Várady Szabolcs és Háy János érdekelt a legjobban, de sajnos nem jutottam el hozzájuk, de Várady új verseskötete már megvan. Viszont végigfagyoskodtam a Párhuzamos univerzumok c. kötet szabadtéri bemutatóját. Az izgalmas könyvnek kitűnő szerkesztőm, Filippov Gábor is társszerzője. Egyébként az egyik legszebb emlékem a Könyvfesztiválokról pár évvel ezelőttről való, amikor ott lehettem az Esterházy-kalauz bemutatóján, ahol a még ereje és humora teljében lévő Esterházy beszélgetett Maria D. Birnbaummal. Felemelő, szívderítő óra volt. Szerintem Esterházy műveit a posztmodern forma és az irónia dacára vagy épp azzal együtt pont ugyanaz a hazája javáért tenni akaró pátosz hatja át, mint ami meghatározta a Pulszkyak létét, az apáét és a fiúét egyaránt.
