Ám a lényeg, hogy már itt készen áll és teljes szépségében élvezhető, ami le Carré későbbi főművét, a Suszter, szabó, baka, kémet is oly veszettül olvashatóvá tette: a brit keménykalapok világának leírása. Ezeket a keménykalapokat kémek viselik, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy le Carré – a második világháború utáni brit hivatalnoklét Jane Austen-jaként – milyen finom jellemzését adja annak a zárt férfivilágnak, melynek tagjai alig ismernek más járást a klubjukat az irodájukkal összekötő legrövidebb útnál. Ezeket a férfiakat, miközben a hidegháború hírszerzés-bizniszében utaznak, semmi sem villanyozza fel jobban, mint a klubok versenyének megnyerése, és semmi sem riasztja meg őket jobban, mint a brit felsőbbrendűségbe vetett hitük megingása. A hidegháború le Carré-nál két nagyon angol klub, az önérzetében megbántott, teljesítménykényszeres Részleg és az atyáskodó Körönd közti „kinek nagyobb a hírszerző szerszáma” versenyre szűkül. Az NDK-ban végrehajtandó akció szinte mellékes, kötelező penzum, amit le Carrének le kell nyomnia, hogy feltornázza a regényt a thrillerek polcára. Ilyenkor mindig jól jön egy betörendő, idealista fiatalember, és idővel a szolgálati pisztolyok is előkerülnek a naftalinból. De nem ez a lényeg, hanem a házirend, a britségen belüli britség fokozatai. Legfelül áll kivont sétabottal a 100 százalékos brit, az oxfordi nevelésű jó bajtárs, aki harcolt a világháborúban. Alá sorol be az, aki britnek százas ugyan, de nem volt ott a nagy honvédő háborúban. Legalul pedig az idegen húzza meg magát, most épp egy „polák”, aki velünk harcolt, ki is tüntette magát, az angolt is jól beszéli, de hát mégis csak polák.
Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2014, 266 oldal, 3080 Ft
