| ||
.jpg "false")
MN: Van valamilyen speciális módszere az indulatai kifejezésére?
KP: Nekem nem módszerem az önhergelés. Inkább hűtöm magam, és keresem azt a megfelelő távolságot, ahol már nem remeg a hangom, ha megszólalok, de még nem is vagyok közömbös. Ennek a távolságnak a megtalálása időnként elég nehéz, és nem is mindig sikerül egyformán. Általában szeretnék toleráns lenni, már csak azért is, hogy velem is azok legyenek. De tudom, hogy megvannak a toleranciának a határai, és akkor azt jelezni kell. Megemlítek itt most valamit, ami nem biztos, hogy ide tartozik, de hát ki tudja pontosan, mi tartozik ide, és mi nem? Nemrég olvastam egy interjút Oravecz Imrével a Népszabadságban, amiben felmerült, hogy ő a Szépírók Társaságának és a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja. Azt mondta Oravecz, semmi kétsége afelől, hogy ha a Szépírók Társasága kerülne hasonló pozícióba, mint most az MMA, ugyanúgy osztaná el a pénzeket, mint amaz. Csakhogy erre semmilyen bizonyíték nincs, ennek nincs semmilyen előzménye! A Szépírók Társasága soha nem rendelkezett ilyen vagyonokkal, soha nem ült semmilyen kormány ölében, és a csekély forrásait sosem politikai szempontok szerint osztotta el. Akkor hát ez szimplán rágalom, függetlenül attól, hogy ki mondja. Ráadásul Oravecz véleménye szerint az is mindegy, honnan jön a pénz, ameddig nem szólnak bele abba, miről írjon az író. Ezzel kapcsolatban azért bennem felmerülnek komoly morális ellenvetések. Mert lehetnek – és vannak is – olyan fórumok, amiket az ember semmiképp nem akarhat legitimálni a nevével. Még akkor se, ha csak az öregségről ír megrendítő verseket.
MN: Az NKA teljes átalakítása és MMA-tagokkal történő feltöltése ellen több szervezet tiltakozott, de mintha mégsem csapta volna ki a biztosítékot.
KP: A Szépírók Társasága nem delegált tagot az NKA-ba, hiszen az illetőt ott úgyis leszavazták volna. Dísznek menjen? Legitimáljon egy illegitim NKA-t? Az is felmerült, hogy a Szépírók mint szervezet egyáltalán ne pályázzon forrásokért az NKA-hoz. Én amellett voltam, hogy pályázzon, mert az NKA pénze közös pénz, és ha a Szépírók Társasága nem kap belőle, vagy olyan keveset kap, hogy az felér egy seggberúgással, azzal nem a Társaság járatja le magát, hanem az NKA mai vezetői. Az irodalom úgyse a pénzes emberek játéka, és azt szokták mondani, hogy az emberek többségét meg lehet venni, az írókat ráadásul elég olcsón. Biztos sokakat meg lehet venni, de nem mindenkit. Még azt is hozzá szokták tenni, hogy minél kiszolgáltatottabb, szegényebb valaki, annál inkább megvehető. Nem tudom bizonyítani az ellenkezőjét, de erre azért nem vennék mérget.
MN: Élesen ellenezte a Hóman-szobor felállítását Székesfehérváron. Dolga ez egy írónak?
KP: Oravecz Imre költő-kollégám ezzel kapcsolatban is kételyét fejezte ki. Nekem sincs mindig mindenről biztos véleményem, de erről igen. Egy volt harcosan antiszemita, nyilaspárti képviselőnek – állítólag történészi érdemei okán – ne legyen szobra a mai Magyarországon! Ráadásul még Bocskai-ruhában, ami, Ablonczy Balázs történész nem rég tett nyilatkozata szerint, sose tartozott a magyar történészek dressing code-jához. Én kifejezetten örültem annak, hogy a Szépírók Társasága a tagság túlnyomó része akaratának megfelelően kifejezte tiltakozását. Persze lehet a világot olyan távolságból nézni, ahonnan az ilyen állásfoglalásoknak nincs semmi értelmük. De ahhoz én még nem vagyok elég öreg. És abból a távolságból az ember nem nyújtja ki a kezét az MMA pénze után se.
További részletek Pálos Máté nagyinterjújában az e heti nyomtatott lapban.
