Könyv

„Az egész kötet nagy problémája, hogy az idők során Kertész szuverén értelmiségiből, szabad, autonóm művészből giccsértelmiségi lett.” Bán Zoltán András kritikája A végső kocsmáról.

Irodalmi művekről nem sok szó esett, de nem ez volt a legnagyobb probléma a fideszes politikusok impozáns felvonulásával is csábító találkozón.

Új korszak jön a legendás folyóirat életében. A „szerkesztőségben” a 84 éves főszerkesztő unokája nyit nekünk ajtót, ő vezet minket be a Dunára néző lakásba, ahol hétfőnként a lapot szerkesztik – 1989 óta, de már nem sokáig.

Számos életrajz született róla, de csak egy olyan, amelynek szerzője közel húsz éven át ápolt bizalmas kapcsolatot könyve főhősével. Gerald Martin irodalomtörténész, a latin-amerikai irodalom brit szakértője bejáratos volt Gabriel García Márquezhez – az idén elhunyt írófejedelem legjelentősebb biográfusával beszélgettünk.

Réz Pál, a Holmi főszerkesztője 25 év után átadja a stafétabotot. A legfrissebb Narancsban erről kérdeztük a szerkesztőlegendát, aki jobb- és baloldali szerzőkről, és a kortárs irodalom nívójáról beszél az itt olvasható részletben.

Képek és videók egy szürreális költői estről. De a sok vidám pillanat közben azért emlékeztessük magunkat: itt a magyar állam pénzével és a magyar állam tekintélyével szórakoznak.

A termékeny sci-fi és fantasyírótól, az Amerikai istenek, a Csillagpor és a Sandman-képregények szerzőjétől most épp egy mesésen illusztrált gyerekkönyv, a Szerencsére a tej jelent meg magyarul. Gaiman közvetlen kapcsolatot ápol az olvasókkal, és ez nem üres duma – hivatalos úton szinte lehetetlen elérni, de a weboldalán hozzá intézett kérdések valóban eljutnak hozzá. Mi is itt vettük fel vele a kapcsolatot, hogy aztán telefonon beszélgessünk.

A szerző - egyébiránt az ELTE filmtudomány tanszékének docense - látszólag nem tett mást, mint kötetbe rendezte az utóbbi tíz-tizenöt évben megjelent tanulmányait, előadásait és kritikáit.

Vegyük a mostanában oly sokat rágott kérdést: való-e az újítás, a kísérletezés a nemzet színházába?

A könyvkiadás működése korántsem olyan egyszerű, hogy az ember beballag a kiadóba az évek óta dédelgetett kis kéziratával, és akkor majd könyv lesz belőle. Főleg, hogy a jól végzett munka jele a láthatatlanság.