Magyar Narancs: A Szerencsére a tej apafiguráját elrabolják a földönkívüliek, pedig csak tejért ugrott le a boltba. Erős a gyanúnk, hogy önéletrajzi utalásról van szó; szóval, rabolták már el földönkívüliek?
Neil Gaiman: Ki kell ábrándítanom: mind ez idáig egyetlenegyszer sem raboltak el földönkívüliek. Még csak olyan zöldek és glübősek sem, amilyenek a könyvben feltűnnek. Alien-mentes vagyok, ezt nyugodtan leírhatja. És azt is, hogy a Szerencsére a tejet best of válogatásnak szántam. Zöld és glübős alienek, kalózok, hőlégballonban repkedő dinoszauruszok, vámpírok – szóval az összes klassz dolgot, ami csak egy tejért leugró apával megeshet, egyetlen mesébe akartam sűríteni.
| ||
MN: A Men in Black című film óta tudjuk, hogy kik a köztünk élő, hírességnek álcázott földönkívüliek (Stallone, Lucas, Spielberg stb). Mint a téma szakértőjének, nyilván önnek is megvannak a tippjei…
NG: Ami a mai sztárokat illeti, egy tippem van, de az holtbiztos: George Clooney. Aki ennyire menő, az több mint gyanús. A tökéletes külső mögött alighanem egy apró földönkívüli dolgozik éjt nappallá téve. A dizájn maga a tökély, a jóképűség emberileg szinte elképzelhetetlen csúcsa. Otthon, ha senki sem látja, az alien, akit George Clooney-ként ismerünk, leveti tökéletes álcáját, és kibújik belőle egy óriáspolip.
| ||
MN: Hol gyerekeknek ír, hol felnőtteknek. Előfordulnak korhatárproblémák?
NG: A gyerekeknek elég jó érzékük van ahhoz, hogy kiszúrják, mi a nekik való olvasnivaló, és mi az, amit jobb, ha messze elkerülnek. Hál’ istennek egyetlen olyan esetről sem tudok, hogy egy 8 éves maradandó lelki sérüléseket szenvedett volna, mert belelapozott az Amerikai istenekbe.
MN: Melyik könyvét tartja a legrémisztőbbnek?
NG: Tapasztalataim szerint a felnőttekre a Coraline hozza a legnagyobb frászt. Többen is jelezték, hogy olvasás közben a legsötétebb gyermekkori félelmeiket élték újra. Érdekes, mert a gyerekek szimpla kalandtörténetként olvassák. Őket viszont a Farkasok a falban első fele szokta úgy istenigazából megijeszteni. Farkasok élnek a ház falában, de a könyv első felében nem látni őket, csak árnyékok, neszek jelzik, hogy a közelben vannak. De a legijesztőbb az egészben, hogy a felnőttek nem hisznek a gyereknek. Nem a farkas, hanem a szülők bizalmatlansága az igazán ijesztő. Gyerekfejjel nincs is ennél rémisztőbb.
| ||
MN: Nemcsak a falban lakó farkasok, de mint azt munkássága is bizonyítja, a temetők is közel állnak a szívéhez. Melyik a kedvence?
NG: A napokban sétáltam egy jót a londoni Highgate temetőben. A város és a vidék találkozásánál fekszik. Vadregényes temető; nagy kedvencem. De ha a southsea-i zsidó temetőben helyeznének örök nyugalomra, a nagyszüleim mellett, azt sem ellenezném. Szeretem a temetőket, szeretem, hogy a halottak közt demokrácia van. Bármire is vitted az életben, akármilyen nagy ember voltál, a vége akkor is ez – erre emlékeztetnek a temetői séták.
MN: Mi legyen a sírfelirata?
NG: Csak semmi kacifántos. „Rejtélyes körülmények között eltűnt. Halottnak nyilvánították. Tartózkodási helye ismeretlen. Minden valószínűség szerint életben van.” Valami ilyesmi.
| ||
MN: A Szerencsére a tejet sokan Roald Dahl gyerekkönyveihez hasonlítják. Nemrég ön is szóba hozta Dahlt, igaz, egészen más kontextusban. A diskurzus arról folyt, vajon antiszemita volt-e az író.
NG: Nem hiszem, hogy antiszemitának született volna, de az igaz, hogy idős korára megőrült egy kicsit. Vénségére kibukott belőle a bigott, és amiket mondott, arra nincs mentség. Azért dobtam fel a témát, mert idegesítettek azok a megjegyzések, miszerint Dahl támogatta volna Hitlert. Nem, nem támogatta. Harcolt a világháborúban, vadászpilóta volt, Washingtonban a brit hírszerzésnek is dolgozott, szóval aktívan harcolt Hitler ellen. Aztán amikor megöregedett, kötekedő vénemberré vált. Mintha elmentek volna otthonról. Alkonyati éveiben boldog-boldogtalanba belekötött.
MN: Zavarja a műélvezetben, ha az alkotóról kiderül, hogy nem volt éppen makulátlan jellem?
NG: Jó kérdés, mert mi van, ha Homéroszról kiderül, hogy szörnyeteg volt? Szeretném-e Shakespeare műveit, ha Williamről napvilágot látna valami fertelmes dolog? Igen, szeretném. Anglia legvitatottabb művésze Eric Gill, a híres szobrász és betűtervező. A szobrai ott díszelegnek a BBC székházán, és ő tervezte a Gill Sans betűtípust, amit mindenki használ, ott van az ön számítógépén is. A szobrok és a betűk egy olyan ember művei, akiről bebizonyosodott, hogy szexuális viszonyt folytatott a lányaival, továbbá erős a gyanú, hogy ugyanezt tette a fiával és talán még a kutyájával is. Megveted az embert, de ettől még a betűtípus marad, és semmit sem veszít a szépségéből.
| ||
| B-oldal - Ami az interjúból kimaradt magyarnarancs.hu: Azt nyilatkozta, hogy nincsenek a munkaerőpiacon hasznosítható képességei. Minthogy a kalózok visszatérő szereplői a történeteinek, elkerülhetetlen a kérdés: egy kalózhajón hasznát vennék valamilyen minőségben?
magyarnarancs.hu: Vonzzák a női kalózok?
NG: Az első alkalommal a kínok kínját éltem át. Amanda nem hagyott kibúvót, nem volt mese, csinálnom kellett. Számára felfoghatatlan volt, hogy létezik olyan élőlény a Földön, akinek a színpadon való éneklés nem az élvezetek netovábbját jelenti. Nincs mit szépíteni: rettegtem. Ha látott már embert, aki szörnyen érzi magát a bőrében, és azt kívánja, bárcsak elnyelné a föld… Ha megnézi a videót, egy látványosan ideges férfit fog látni a mikrofonnál; egy helyben hullámzó mozgást végzek ökölbe szorított kezekkel, miközben Peter Cook és Dudley Moore szerzeményét éneklem a szép templomi környezetben. | ||||||
Korábbi interjúnk Neil Gaimannel itt olvasható.
