| ||
Magyar Narancs: 25 éve alapította a Holmit. Az évforduló egy új korszak kezdetét jelenti?
Réz Pál: 84 éves vagyok, nagyon öreg; az ember ennyi évesen ne nagyon szerkesszen lapot, nem is tud már. Úgyhogy írtam egy körlevelet a szerkesztőknek, hogy lemondok. Két lehetőség van: megszűnik a lap, vagy másvalaki csinálja. Ők úgy döntöttek, hogy megpróbálja Várady Szabolcs csinálni, aki a kezdetek óta a versrovat szerkesztője, és megpróbálja fiataloknak átadni – most ezt szervezik.
(…)
Mint ahogy a jó magyar irodalom zöme baloldali, szükségszerű, hogy a lapnak több a baloldali szerzője, mint a jobboldali, de azért az is van. Ilyen módon elfogulatlan volt a lap, és ebben egyedülálló. Minden hónapban 300 oldalt adtam le. Nem állítom, hogy mind remekmű volt – nem születik minden hónapban 300 oldal remekmű. De abban biztos vagyok, hogy jó néhány vers, novella, kritika megmarad abból, amit a Holmi közölt. A klasszikus irodalomtörténetben helyünk lesz.
(…)
Legalább 30 olyan mű jelent meg nálunk, ami maradandónak ígérkezik. De azért gondolja meg, hogy 1908-ban, amikor a Nyugat indult, Osvát az első évfolyamban Adyt, Babitsot, Kosztolányit, Móriczot tudta közölni. Én ilyen lapszámot nem tudtam volna kiállítani, az én véleményem szerint nem olyan jó a magyar irodalom. Huszonöt év alatt már kiderül. Vannak most is nagyon tehetséges fiatalok, de nagy kiugrás nem volt. Furcsa, hogy a kommunizmusban több jelentős író alkotott, mint a szabad időkben. Könyvkiadónál dolgoztam, elképesztően sok nagy író volt a legvadabb cenzúra idején. Kassáktól kezdve Nagy Lászlóig, Pilinszkyig.
Markó Anita interjújából kiderül, kik voltak a Holmi költői, hogy mára csökkent-e vagy nőtt a lap jelentősége, miért sértődött meg Mészöly Miklós, és még Réz Pál emblematikus, meggyújtatlan cigarettája is szóba kerül. A teljes interjú a Magyar Narancs szeptember 4-i számában olvasható.
