Képek és videók egy szürreális költői estről. De a sok vidám pillanat közben azért emlékeztessük magunkat: itt a magyar állam pénzével és a magyar állam tekintélyével szórakoznak.
Ajánlom
A Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj, a Szőcs Géza által alapított „költészeti Nobel-díj” viszontagságos történetéről először akkor emlékeztünk meg, amikor 2012-ben rögtön az első díjazott visszautasította az elismerést (lásd: A zsidók már Janus Pannoniust sem tisztelik).
Pénteken, amikor átadták a díjat két igazi költőfejedelemnek, a libanoni Adonisnak és a francia Yves Bonnefoy-nak, összefoglaltuk, miért nem lett és lehet ebből rangos nemzetközi kitüntetés.
Adonis olvas
Fotók: Németh Dániel
Többek között azért sem, mert borzasztó kínos, hogy mindent Szőcs Géza csinál: „nem csupán az ötletgazda, hanem ő a díjat hivatalosan alapító Magyar PEN Club elnöke, továbbá a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj Alapítvány kuratóriumának elnöke, és ha már arra járt, beült az öttagú zsűribe is. És ha már beült, akkor nyilván ott is ő lett az elnök”.
Neki egyedül is megy
Hétfőn a vízivárosi Kapucinus házban ünnepelték a díjazottat. Yves Bonnefoy nem tudott eljönni, a pécsi díjátadó után egészségügyi okokból hazautazott. Bár a sztárvendégek biztosan vonzottak volna látogatókat, mégis egy kis pincében tartották a rendezvényt, ráadásul elvileg zárt körben.
Alig fértek el
De legalább a kiválasztottak fotózkodhattak a mindig virágos kedvű Depardieu-vel. Csak úgy röpködtek a szelfik, és a mester még Monsieur Szőccsel is összeállt pár képre.
Dr. Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere saját testi épségét veszélyeztetve, kanyarból fotózott.
A tüneményes Adonis jobbján tolmácsa, Tüske László arabista, az OSZK új főigazgatója. Ő szerkesztette a költő első magyar nyelvű válogatott kötetét, amely a díj melléktermékeként – és legfőbb jótéteményeként – most megjelent.
Hobo azzal aratta a legnagyobb sikert, hogy nagyon mély hangja van.
És miután Hobo magyarul, Depardieu franciául, Adonis pedig arabul olvasta fel ugyanazt a verset, Szőcs Géza felpattant, és az utolsó szavakat elmondatta velük egymás után, miközben saját maga karmesterré változott. A videó minőségéért elnézést kérünk, nem készültünk rá, de ezt muszáj volt megörökíteni.
Az megvan, amikor egy sámán körbetáncolja a Parlamentben a Szent Koronát? Az abszurd videó két éve bejárta a netet, és Adigzsi, a tuva sámán kis időre híres lett. De ez mintha nem tűnne elégséges indoknak, hogy fellépjen egy költészeti díj ünnepségén. A backstage-ben röhécselők szerint ő Depardieu unokatestvére, akit most akar befuttatni. Bár az állítás igazában kételkedünk, ennél épeszűbb magyarázatot egyelőre nem találtunk.
Aki megzavarodott volna a sámán révületbe forduló produkciójától, Szőcs Géza pálinkájával nyugtathatta magát. Egészségünkre.
Fontos szerepet töltenek be a hazai közoktatásban a tanodák a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában, azonban jellemzően szűkös keretek között működnek. Az Európai Unió támogatja az intézményeket, ugyanakkor irreálisan nagy adminisztrációs terheket rak a szervezetekre.
Semjén Zsolt magából kikelve bizonygatta, hogy „soha, semmilyen bűnös viszonyhoz nem volt köze” . Pedig civileket és ellenzéki politikusokat, vékonyabb ténybeli alapon is összesározott már a fideszes médiagépezet.
A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.
Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.
Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.
Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.
Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.
Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.
Semjén Zsolt a hírbe hozására a kormánypárti propaganda tipikusan aljas „érvkészletével” reagált: az „LMBTQ-lobbi” bosszújáról beszélt, magától értetődően egyenlőségjelet téve az LMBTQ-emberek és a pedofil bűnözők közé.
Charlie Kirk halála óta számos olyan írás született, amelyek a konzervatív megmondóembert a demokratikus vita gyakorlójaként festik le, aki mindig készen állt a párbeszédre, és nem volt kérdés, melytől megfutamodott volna. De ez nem igaz.
