Képregény

Kép-regény-történet

  • Kránicz Bence
  • 2018. december 22.

Könyv

A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon alcímmel nyáron bemutatott tárlat legfontosabb erénye az volt, hogy egységben láttatta a magyar képregény múltját, a háború előtti vicclapos időket és a szocialista adaptációs műveket a médium jelenével.

A kiállítás nyomán született könyv nem teljes katalógus, mert nem került bele minden bemutatott rajz, de a lényeg itt van, és a narratíva is világos. A német minták alapján, Jókai Mór bábáskodása alatt megjelent rajzolt novelláktól egyenes út vezet a pedagógiai célzatú irodalmi adaptációkig és a Korcsmáros Pál, Zórád Ernő, Sebők Imre nevével fémjelzett nagy korszakig, amelynek legfontosabb alakja mégiscsak a jellegzetesen „szövegnehéz” képregényeket jegyző író, Cs. Horváth Tibor volt. Jó minőségű oldalakat láthatunk Zórád fantasztikus Winnetoujából, a Sebők- és a Korcsmáros-féle Egri csillagokból, Dargay Attila A nagy­idai cigányokjából, és ennyi elég is az örömünkhöz. A kortárs mezőny remek ízléssel szelektált (szerkesztő: Szép Eszter) terméséből pedig az is egyértelmű, hogy a különféle amerikai, európai és japán minták, valamint a magyar mesterek ihlette alkotók sorra-rendre a nemzetközi színtéren is izgalmasnak számító, minden korábbinál szabadabb munkákkal jelentkeznek. A kiállítás után a katalógus is segíthet, hogy többen megismerjék őket, a következő gyűjtésben pedig talán már nem lesz szükség a kényszeres presztízsharcra, amelyet ezúttal a felületes bevezető szövegekben vívnak a közreműködők.

Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 84 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.