Ezt komolyan mutogatni kéne: így kell elkúrni egy nagy lehetőséget. Kertész Sándor a Comics szocialista álruhában című könyve után tíz évvel tovább szőtte a képregények történetét, és a rendszerváltás utántól eljut egészen napjainkig. Ám a grandiózus vállalkozásból nem lett elismerésre méltó teljesítmény.
A Pókember-generáció egyszerre próbál kronologikusan és tematikusan haladni, ám a kettő együtt nem megy, így a külön témakörökkel foglalkozó fejezetek közt nem csak látványos átjárás, de idegesítő önismétlés is akad. Bár az még a kisebb gikszer, hogy egy infó többször előkerül, a bosszantó az, ami egyáltalán nem, az igazi fiaskó pedig, ha valami hibásan. A Kázmér és Huba kapcsán megemlíti a kisfiú eredeti nevét (Calvin), csak épp azt felejti ki, hogy a plüsstigris meg Hobbes, és mi is ennek a jelentősége. A Lobo-Maszk című képregényben a kiadó nem két különálló sztorit adott ki, hanem a két karakter kapott saját történetet. Ráadásul nem ártott volna ráereszteni egy korrektort a könyvre, mert szinte minden harmadik sorba jut egy gépelési vagy tipográfiai hiba, ami igencsak megnehezíti az olvasást és jócskán csökkenti az élvezeti értéket. Ahogy az is, hogy Kertész túl sok információval dolgozik, ha kell, ha nem, és az iszonyú adathalmazt egyfelől nem tudja élvezetesen, olvasmányosan tálalni, másfelől csak ritkán von le belőlük bármilyen következtetést, anélkül meg felesleges felsorolni folyó szövegben egy-egy kiadvány impresszumát.
Kár érte, mert közben azért akadnak itt olyan érdekességek, mint hogy annak idején a képregények exportjánál és importjánál az eltérő oldalméretek miatt hol nyesni kellett, hol pedig hozzárajzolni a képkockákhoz, vagy hogy a múlt rendszerben tiltott szuperhősös képregények külföldi kiadásai hazai nyomdákban készültek. Csak ezek után nem tudom, elhiggyem-e mindezt.
Képregényáruház Bt., 2017, 384 oldal, 6300 Ft
