Könyv

Gyűlölet

Olaszliszkától Kislétáig Tódor János: Vadászjelenetek Magyarországon

  • Stépán Balázs
  • 2018. február 18.

Könyv

Tódor János nemrég megjelent kötete a harmadik a cigányok elleni gyilkosságsorozattal és a közelmúlt erőszakos etnikai konfliktusaival foglalkozó könyvek sorában.

Az igazságszolgáltatás szégyene, hogy mégis hiányérzete támad az olvasónak. A kötet szerzőjének ugyanis minden igyekezete ellenére sem sikerül felderíteni, kik, milyen szervezetek és milyen akarat állnak a gyilkosságsorozat hátterében. A tetteseket elkapták, a botrány elcsendesedett, az érdeklődés megszűnt, a három könyv szerzőjének érdeme, hogy napjainkban a téma még egyáltalán egyszer-egyszer szóba kerül.

A három riport-szociográfia az előítéletet, a fajgyűlöletet és a könyörtelen agressziót dokumentálja, egymást is kiegészítve. Tábori Zoltán Cigány rulettje négy éve jelent meg, a támadások helyszínéről rövid monográfiákban, „itt és most” riportokban tudósít, még nem lehet tudni, kik a támadók, és mit akarnak elérni. Galgagyörktől Alsózsolcán keresztül Sajóörösig riportozta végig a terepet, otthonosan mozog a cigánytelepek környéken. „Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni kell előle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni” – idézi Misi bácsit, a volt pátkai rendőrt. Vágvölgyi B. András az Arcvonal keleten című könyvében már nyugodtan túlléphet Misi bácsi népiesch, álnaiv bölcseletén. Már tudott, hogy a gyilkosok célja nem valamiféle „rendteremtés”, hanem félelemkeltés és konfrontáció; polgárháborús hangulat előidézése. Vágvölgyi túllép a dokumentatív elbeszélés keretein, a vallomásokból önálló történetet kerekít – akár így is történhetett –, „ez a metamodern valóságpróza”, nyilatkozta. Két-, háromhavonta tudósított az ÉS-ben, legutóbb, szeptemberben Petőfi Attila vezérőrnagy a nyomozásról írott tanulmányát szedte elő.

Tódor János Vadászjelenetek Magyarországon könyve dokumentatív tényfeltárás, szociografikus riport és interjúkat tartalmazó korrajz. Összegyűjt minden hozzáférhetőt a nyomozás során elhallgatott, eltorzított és meghamisított tényekről, az igazságszolgáltatás előítéletességéről. Kiterjesztően értelmezi a közösség elleni erőszakfogalmat: gyűlölet-bűncselekménynek tekinti a kisebbség többségi terrorizálását, és a kisebbség többség elleni, előítéletes agresszióját is. Tódor János könyve kilenc év krónikája: az olaszliszkai lincseléstől Marian Cozma veszprémi meggyilkolásán keresztül a cigánygyilkosságokig veszi sorra a történéseket, perjegyzetei pedig a Kúria jogerős ítéletéig dokumentálnak. Hangneme távolságtartó, riport­útjain és a bűnpermaratonin is mindvégig tárgyilagos marad.

Régóta foglalkoztatja a gyűlölet és az erőszak politikai társadalmasítása és társadalmiasulása. Korábbi köteteiben, Nem vagyunk mi fasiszták (1995), Aluljárók népe (2004), Taxisofőr bajonettel (2006), „a kis magyar agressziót” követi nyomon, bár akkor még elképzelhetetlen a lincselés vagy a gyilkos társulás, a gyűlöletkeltés politikai praxisa. Mostani kötetében rendet próbál teremteni az egymásnak ellentmondó kusza rendőrségi dokumentumok, jelentések, tanúvallomások, torz szakértői vélemények között, amelyek esetleg szándéktalanul, de az erőszakot domesztikálják.

A másság gyűlöletének identitásteremtő, közösségformáló erejére utal a kötet címe. Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című színdarabját idézi. A kétezres évek felmérései szerint az előítéletesség mélyről fakad, nehezen korrigálható, szilárd, rejtett, gyakran elfojtott. Iványi Gábor metodista lelkész mondja interjújában: „A többségi társadalom meg nem fogalmazott, artikulálatlan előítéletei a hétköznapok érintkezési kultúrájának velejárói.” Ez bátoríthatta a cigánytelepeken lövöldöző gyújtogatókat, ha „ti ezt akarjátok, ezt várjátok el, de közületek senki nem meri megtenni, hát akkor mi majd megcsináljuk”.

Tódor 2006-tól követi nyomon a kihívó és/vagy szánalmas újnáci, hungarista vircsaftot. Devecseren a Vérbulcsú fiai század, máshol a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Vér és Becsület, a Véres Kard, a Betyársereg parádéja ijesztő, egyszersmind szánalmas, időnként abszurd. Egy pátkai kocsmai csetepaté és a Gárda-felvonulás után az önkormányzat cigány magatartási illemkódexet akart bevezetni. Akár egy Örkény-egyperces: a besenyszögi kisboltban fecsegő asszonyok jöttek rá a gyanúsítottak letartóztatása után, hogy a televízióban mutogatott gyilkos fegyvereket a helybeli vadásztól rabolták el.

A gyilkosságok vádirati indítéka: „céljuk, hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekményre sarkallja őket”. De a polgárháborús hangulathoz kevés a négyfős csapat, hol vannak azok, akik pénzzel támogatják, bátorítják, felbérelik, irányítják az elkövetőket? Őket keresi a szerző a debreceni foci­drukkerek ultrái, a havercsávók, a beengedő-kidobó legények, a szélsőséges akcióbrigádok, a vendéglősök között. Ám a válasz csak sejthető.

Osiris Kiadó, 2017, 304 oldal, 2880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.