Könyv

Gyűlölet

Olaszliszkától Kislétáig Tódor János: Vadászjelenetek Magyarországon

  • Stépán Balázs
  • 2018.02.18 12:01

Könyv

Tódor János nemrég megjelent kötete a harmadik a cigányok elleni gyilkosságsorozattal és a közelmúlt erőszakos etnikai konfliktusaival foglalkozó könyvek sorában.

Az igazságszolgáltatás szégyene, hogy mégis hiányérzete támad az olvasónak. A kötet szerzőjének ugyanis minden igyekezete ellenére sem sikerül felderíteni, kik, milyen szervezetek és milyen akarat állnak a gyilkosságsorozat hátterében. A tetteseket elkapták, a botrány elcsendesedett, az érdeklődés megszűnt, a három könyv szerzőjének érdeme, hogy napjainkban a téma még egyáltalán egyszer-egyszer szóba kerül.

A három riport-szociográfia az előítéletet, a fajgyűlöletet és a könyörtelen agressziót dokumentálja, egymást is kiegészítve. Tábori Zoltán Cigány rulettje négy éve jelent meg, a támadások helyszínéről rövid monográfiákban, „itt és most” riportokban tudósít, még nem lehet tudni, kik a támadók, és mit akarnak elérni. Galgagyörktől Alsózsolcán keresztül Sajóörösig riportozta végig a terepet, otthonosan mozog a cigánytelepek környéken. „Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni kell előle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni” – idézi Misi bácsit, a volt pátkai rendőrt. Vágvölgyi B. András az Arcvonal keleten című könyvében már nyugodtan túlléphet Misi bácsi népiesch, álnaiv bölcseletén. Már tudott, hogy a gyilkosok célja nem valamiféle „rendteremtés”, hanem félelemkeltés és konfrontáció; polgárháborús hangulat előidézése. Vágvölgyi túllép a dokumentatív elbeszélés keretein, a vallomásokból önálló történetet kerekít – akár így is történhetett –, „ez a metamodern valóságpróza”, nyilatkozta. Két-, háromhavonta tudósított az ÉS-ben, legutóbb, szeptemberben Petőfi Attila vezérőrnagy a nyomozásról írott tanulmányát szedte elő.

Tódor János Vadászjelenetek Magyarországon könyve dokumentatív tényfeltárás, szociografikus riport és interjúkat tartalmazó korrajz. Összegyűjt minden hozzáférhetőt a nyomozás során elhallgatott, eltorzított és meghamisított tényekről, az igazságszolgáltatás előítéletességéről. Kiterjesztően értelmezi a közösség elleni erőszakfogalmat: gyűlölet-bűncselekménynek tekinti a kisebbség többségi terrorizálását, és a kisebbség többség elleni, előítéletes agresszióját is. Tódor János könyve kilenc év krónikája: az olaszliszkai lincseléstől Marian Cozma veszprémi meggyilkolásán keresztül a cigánygyilkosságokig veszi sorra a történéseket, perjegyzetei pedig a Kúria jogerős ítéletéig dokumentálnak. Hangneme távolságtartó, riport­útjain és a bűnpermaratonin is mindvégig tárgyilagos marad.

Régóta foglalkoztatja a gyűlölet és az erőszak politikai társadalmasítása és társadalmiasulása. Korábbi köteteiben, Nem vagyunk mi fasiszták (1995), Aluljárók népe (2004), Taxisofőr bajonettel (2006), „a kis magyar agressziót” követi nyomon, bár akkor még elképzelhetetlen a lincselés vagy a gyilkos társulás, a gyűlöletkeltés politikai praxisa. Mostani kötetében rendet próbál teremteni az egymásnak ellentmondó kusza rendőrségi dokumentumok, jelentések, tanúvallomások, torz szakértői vélemények között, amelyek esetleg szándéktalanul, de az erőszakot domesztikálják.

A másság gyűlöletének identitásteremtő, közösségformáló erejére utal a kötet címe. Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című színdarabját idézi. A kétezres évek felmérései szerint az előítéletesség mélyről fakad, nehezen korrigálható, szilárd, rejtett, gyakran elfojtott. Iványi Gábor metodista lelkész mondja interjújában: „A többségi társadalom meg nem fogalmazott, artikulálatlan előítéletei a hétköznapok érintkezési kultúrájának velejárói.” Ez bátoríthatta a cigánytelepeken lövöldöző gyújtogatókat, ha „ti ezt akarjátok, ezt várjátok el, de közületek senki nem meri megtenni, hát akkor mi majd megcsináljuk”.

Tódor 2006-tól követi nyomon a kihívó és/vagy szánalmas újnáci, hungarista vircsaftot. Devecseren a Vérbulcsú fiai század, máshol a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Vér és Becsület, a Véres Kard, a Betyársereg parádéja ijesztő, egyszersmind szánalmas, időnként abszurd. Egy pátkai kocsmai csetepaté és a Gárda-felvonulás után az önkormányzat cigány magatartási illemkódexet akart bevezetni. Akár egy Örkény-egyperces: a besenyszögi kisboltban fecsegő asszonyok jöttek rá a gyanúsítottak letartóztatása után, hogy a televízióban mutogatott gyilkos fegyvereket a helybeli vadásztól rabolták el.

A gyilkosságok vádirati indítéka: „céljuk, hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekményre sarkallja őket”. De a polgárháborús hangulathoz kevés a négyfős csapat, hol vannak azok, akik pénzzel támogatják, bátorítják, felbérelik, irányítják az elkövetőket? Őket keresi a szerző a debreceni foci­drukkerek ultrái, a havercsávók, a beengedő-kidobó legények, a szélsőséges akcióbrigádok, a vendéglősök között. Ám a válasz csak sejthető.

Osiris Kiadó, 2017, 304 oldal, 2880 Ft

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.