Míg a rendszerváltás óta eltelt évek alatt a nappali tagozatos hallgatói létszám két és félszeresére, mintegy 180 ezer főre növekedett, a fejlődés köztudottan igen egyoldalú volt; sem az oktatói gárda, sem az infrastruktúra nem követte. Nem meglepő tehát, hogy az egyetemi épületek, termek, könyvtárak mellett kollégiumokból sincsen elég. Ugyanakkor a megnövekedett hallgatói létszám hetven százaléka a felsőoktatási intézményének székhelyén kívül lakik, csak 47 ezer fő részére biztosított szervezett módon a lakhatás.
A bekerülő szerencsések sem érezhetik magukat a paradicsomban, hiszen a meglévő épületek nagy része igencsak leromlott. Többségük évtizedek óta nem volt felújítva, az egyetemek a beszedhető költségeket kipótolva is gyakran csak a feltétlenül szükséges javításokat, jogszabályban előírt festéseket tudják fedezni. Az átlagkollégiumban 5-6 négyzetméter jut egy diákra, sok helyütt tanulószoba, gyakran még saját íróasztal sem áll rendelkezésre - mindez ráadásul a nem épp laza tanulást megkövetelő orvosegyetemek egyikén, ahol leginkább szükség volna arra, hogy egy kis nyugalomhoz juthasson a hallgató.
Mégis, lakni kell valahol, és infastruktúra ide vagy oda, ez a megoldás messze a legolcsóbb. A kollégisták az alapszolgáltatásért és a különböző (kötelezően fizetendő) különszolgáltatásokért havi 6-7 ezer forint körüli összeget szurkolnak le - ez még szinte mindenki számára kifizethető.
Az a 80 ezer hallgató, aki nem jut kollégiumi elhelyezéshez országos viszonylatban, többségében albérletbe kényszerül, ami - különösen a fővárosban - igencsak próbára teszi még a nem túl rossz helyzetben lévő családok anyagi teherbíró képességét is. Egy egyszobás lakás bérleti díja ugyanis (az ingatlan állapotától, a környéktől, az utazási lehetőségektől függően) jelenleg negyvenezer forint és a csillagos ég között mozog, s még több diák közös albérlete esetén is legalább húsz-harminc ezer forint közötti összeg megy lakhatásra.
A tét tehát nem kicsi, ráadásul sokszor nem az igazán rászorulók kapják meg a férőhelyeket. A jövedelemigazolások sok esetben nem fedik a valóságot: a vállalkozók gyermekei szinte mind "nullás igazolással" tudnak előállni, emiatt a különböző szociális juttatásoknál megállapított egy főre jutó jövedelem küszöbe oly alacsony, hogy abból egy nyulat sem lehetne felnevelni. Két, bérből és fizetésből szerényen megélő szülővel anyagi segítséget kapni lehetetlen. Az élelmesebbek ezért aztán öneltartónak, kitagadottnak vallják magukat, vagy egyszerűen csak átjelentkeznek nyugdíjas nagymamájuk lakcímére - így az egy háztartásban élők egy főre jutó jövedelme már megfelelően alacsony a kívánt támogatás vagy kollégiumi hely elnyeréséhez.
Az igazolt szociális helyzet tehát nem megfelelő rászorultságmérési eszköz. Az áldatlan állapotok kezelésére a jelenleg hatályos kormányprogram felsőoktatási fejlesztési elképzeléseiben a 2002-2006-os ciklus alatt 10 ezer új diákotthoni férőhely létesítésének tervét fogalmazza meg.
Miután az állam saját forrásból nem tudja az új helyek építését fedezni, az Oktatási Minisztérium által szervezett módon, külső befektetők bevonásával az intézményekhez köthetően létesülhetnek diákotthoni férőhelyek. A tervet többen több oldalról is támadják, az egyik fő problémagóc maga az építés módja, a másik a majdani kollégiumi díjak kérdésköre (erről lásd: Munkásszállók és hotelek, Magyar Narancs, 2003. június 26.).
Az ellenzék ez utóbbit mai áron 40-50 ezer forint közé taksálja, az oktatási miniszter elképzelései szerint azonban nem emelkedhetne 100 euró, vagyis nagyjából 25 ezer forint fölé. Ellenzékiek azt is kérdésesnek tartják, hogy mekkora fizetőképes kereslet van a magasabb színvonalú új helyekre, akarnak-e az eddig ennyi vagy kevesebb pénzért albérletben élők kollégiumba költözni. Márpedig ha az állam a Public Private Partnership keretében csökkenti a magántőke kockázatvállalását, nem megfelelő feltöltöttség esetén kompenzációt fizet, s ez korántsem mindegy az adófizetők számára. A kormány egyfajta liberális megoldásban gondolkodik, megemelt juttatások segítségével fizetőképes keresletet kíván teremteni a diákok oldalán, s ezáltal kifizetődővé tenni a magánszféra részére a kollégiumok építését.
Néhányan attól félnek, hogy - a színvonalra való tekintet nélkül - minden kollégiumban többszörösére drágulhat a térítési díj, ha a kormány a magántőke bevonásával oldja meg a bővítést és a felújítást, az oktatási miniszter szerint azonban ezt nem lehet megtenni, mert a hallgatói képviselet erős az egyetemi tanácsokban, és beleszólhat ezekbe a döntésekbe.
A magántőkéből épült kollégium - miután még nem hallani, hogy bármiféle építkezésbe belekezdtek volna - az egyetemisták számára a viszonylag távoli jövő marad. Az állami fenntartású kollégiumokból kiszorulók többsége kénytelen-kelletlen albérlet után nézhet. Sokan azonban ma is - nem is elsősorban a pénz miatt -, akár kicsit drágábban is, de szívesebben költöznének közösségbe, választanák a kollégiumi életet.
Egyéb állatfajták
Kevesen tudják, de már létezik ilyen lehetőség: Budapesten egy cég például három hotelben is kínál kollégiumi férőhelyeket. Nem túl olcsón (21 ezer forint/hó), de egy gyöngébb albérlet áráért a diák egy rendesebb színvonalú kollégiumban érezheti magát, ennek minden előnyével és hátrányával. A szobák négyágyasak, húsz négyzetméteresek, a bútorok nincsenek úgy lelakva, mint az egyetemi koleszokban. Néhányan valószínűleg sajnálják, de itt a tanulás és az alvás sem lehetetlen, a cég elmondása szerint a "szobabuli" tiltott, idegenek nem alhatnak az épületben, zajongással pedig még kollégisták részéről sosem volt gond, sokkal nagyobb problémát okoz egy-egy, a hotelba érkező külföldi diákcsoport.
Az efféle, gazdasági alapon üzemeltetett diákszállás hátránya, hogy homlokegyenest különböző érdeklődésű emberek jönnek össze, amellyel ugyan szerteágazó kapcsolatokra tehet szert a hallgató, de kevés az esély, hogy a szomszédból hajnali háromkor beszerezhető a másnapi vizsga anyaga.
A hagyományos, vallási alapon szerveződő diákszállásokból csak a fővárosban több mint egy tucat található. Ezekben - az egyházi támogatás miatt - a körülmények az átlagosnál jobbak, az árak alacsonyabbak. A Magyarországi Evangélikus Egyház Egyetemi és Főiskolai Kollégiumában például jelenleg 14 500 forint a havi térítés, de ezért reggeli és meleg vacsora is jár, nem is beszélve az otthonlelkészi fogadóóráról és a közös áhítatról, ami vizsgaidőszakban különösen jól jön.
A túl gazdag, túl közel lakó - ám intelligens és viszonylag szorgalmasabb - diákok számára megoldást jelentenek a szakkollégiumok is, ahova bejutva szakterületükön jobban elmélyedhetnek, s hasonló szakmai érdeklődésű emberek között, egy nem évente cserélődő közösségben tölthetik egyetemista vagy főiskolás napjaikat. Ráadásul ezen intézmények gyakorta különböző előnyöket is biztosítanak tagjaiknak, mint saját könyvtár, számítógéppel felszerelt szobák, közös sportolási lehetőség. A tudományos alapon szerveződő szakkollégiumok többsége az egyetem által fenntartott épületben helyezkedik el, ezért a szakkollégisták is csak a szokásos 6-7 ezer forintot kényszerülnek kiadni a szállás fejében. (A szakkollégiumokról lásd: Ugródeszka a fellegvárból, Magyar Narancs, 2003. április 17.)
A kollégiumi életformát (legyen az akár állami, magán-, vallási vagy szakkollégium) nem csak a remek bulik, együttes éjszakai tanulások miatt érdemes választani, személyiségfejlesztő hatása sem elhanyagolható: alkalmazkodásra, a másik értékeinek, kultúrájának, szokásainak megbecsülésére, megértésére tanít. Miután azonban az ember sok esetben hosszas utánajárás és aktív problémamegoldás után elhelyezkedett egy kollégiumban, ötödév környékén rájön, hogy valójában kispolgár: tisztaságra, csendre, magánéletre és alvásra is vágyik időnként. Ilyenkor következik az újabb szállásmizéria, csak ekkor már a lakáshitel vagy egy albérlet kapcsán.
R. Andróczy Orsolya
High-tech & Full extra
Az árairól és az oda járó diákok anyagi helyzetéről elhíresült IBS-en (International Business School) a campus területén belül 3 csillagos hotel üzemel kollégiumként. A szobák kétszemélyesek, külön fürdőszobával, hűtővel, televízióval. Az épületen belül több közösségi helyiség, jól felszerelt közös konyha is található. Ugyanitt színház, fitneszterem, pub, büfé, könyvtár, számítógéptermek, kellemes park és teniszpályák is találhatók, az oktatási épület és a kollégium között fedett folyosón lehet közlekedni. Mindez azonban sok tekintetben elbújhat az eredetileg zseniképzőnek indult CEU kollégiuma mellett, pedig az nem rendelkezik a festői környezet és a közelség előnyeivel.
A "kerepesi dormitory" egyágyas légkondicionált lakrészekből áll, saját fürdőszobával, személyi számítógéppel felszerelve. Az épületben bolt, kávézó, étterem és pub éppúgy megtalálható, mint a többek között uszodával, fitneszteremmel, szaunával, tenisz- és kosárlabdapályákkal felszerelt sportcentrum. Az elkötelezett tudósoknak nem jár ugyan külön-külön televízió (minek?), de minden emeleten van tévészoba. Takarítani itt nem szükséges, hetente egyszer az összes szobát fürdőszobástul kiglancolják.
A CEU-s kollégium vezetése igencsak ügyel a más helyeken nem épp megszokott kulturált, tanulást és elmélyedést lehetővé tévő kollégiumi élet fenntartására: konyha-bulik például legkésőbb este 10 óráig, maximum 10 fő részvételével tarthatók. Az épületen belül amúgy mindenkor elvárt a csend. Belógás, havernál alvás nincs: a látogatók azonosító kártyát kapnak, és legkésőbb este 11.45-kor távozniuk kell. A szigorú házirendből minden megtudható: aki harmadszor sem a kijelölt helyen dohányzik, kirúgják, a vécéülőkét kétezer forintért lehet tönkretenni; ágyneműt adnak, törülközőt nem.
