Könyv

Költőnk és Kora

Alan Walker: Fryderyk Chopin

Könyv

„Nem tudom jobban körvonalazni Chopint, csak ha azt mondom, elragadó szentháromság. A személye, a játéka és a munkái között olyan összhang volt, hogy többé már nem tudjuk őket különválasztani, úgy tűnik, ezek más-más vonásai ugyanannak az arcnak.”

Ekként ítélt az 1830-as években egy jó szemű kortárs (éppenséggel egy zenekritikus), és az utókor is így látja mindmáig a „zongora poétáját”: az életműre is kiterjedő teljes önazonosság érzékletes példájának. Igaz, határozottan enigmatikus példájának, hiszen Chopin tartózkodóan passzív és előkelően zárt személyisége valójában igencsak tág teret hagy az értelmezői spekulációk számára, legyenek azok akár romantizáló, akár pszichologizáló jellegűek.

Alan Walker, az 1930-as születésű brit-kanadai muzikológus a háromkötetes, megkerülhetetlen Liszt-biográfiája és a nem kevésbé tiszteletre méltó, bár kissé túlzóan apologetikus és hősi irályú Hans von Bülow-életrajza után bő évtizede e rejtély, a Chopin-komplexum felderítésére vállalkozott. A hosszú évek kutatómunkáját követően, 2018-ban megjelentetett Chopin-könyv most Fejérvári Boldizsár szinte hibátlan fordításában immár magyarul is olvasható, és Walker életrajzírói teljesítménye ismét lenyűgöző. Mindenekelőtt a szerző ma már szinte anakronisztikusnak ható példás alapossága okán, amely a legkisebb részletnek is érdemi figyelmet szentel. Legyen szó akár baráti kölcsönügyletek részleteiről, akár rég elfeledett félnyilvános botrányok vagy orvosi kezelések rekonstruálásáról, a zenetörténészi gondosság minden részletre kiterjed. (A walkeri minuciózusság ilyesformán még a Chopint és George Sandot 1838-ban Mallorcára szállító gőzhajó, az El Mallorquin leírására is szán egy bő ezerleütéses lábjegyzetet.)

Ennek az alaposságnak köszönheti az olvasó a többi közt azt is, hogy Chopin baráti és szakmai környezete a maga izgalmas sokrétűségében tárul fel e könyv lapjain, azaz a hajdan Párizsban (Pianopolis) egymás sarkára hágó virtuóz zongorista-zeneszerzők seregéből nem csupán Liszt válik meg- és felismerhetővé, de Kalkbrenner, Alkan, Thalberg vagy Herz is, és a Chopin-növendékek névsorából is kiemelkedik egy-egy érdekes alak, így mindenekelőtt az erdélyi születésű és alig 15 esztendőt élt csodagyermek, a mesteréhez hasonlóan tuberkulózisos Filtsch Károly. Mi több, a rendkívüli figurák arcképcsarnoka még az Epilógus révén is bővül, hiszen itt bukkan elénk a Chopin-szerelmilevelezést tódító és hamisító lengyel zenetanárnő, Paulina Czernicka, aki egzaltált működésével és vándormeséivel még azt követően is évtizedekig hatást gyakorolt a kutatásra, hogy 1949-ben öngyilkos lett.

Chopin műveinek bemutatása és elemzése ugyancsak értékes vonulata Walker könyvének, így különösen a vokalitás, s közelebbről a bel canto operastílus ihlető hatását bizonyítja meggyőzően és helyesen választott kottapéldák segítségével. Igaz, az életmű egyes darabjait sorra véve, az egykori obskúrus bírálatokat vagy vélelmezett mai fenntartásokat újra meg újra megcáfolva azért jól felismerhetővé válik a muzikológus védőügyvédi hevülete. De hát elfogult érdeklődés nélkül ugyan ki vállalkozna évtizedes kutatómunkára – és viszont: hogyne szülne elfogultságot az évtizedes kutatómunka?

Két ponton mindazonáltal érheti némi kritika Walker hatalmas teljesítményét. Az egyik az apróbb köztörténeti bakik és mögöttük a történelemszemlélet problémája. Olyasmik, hogy például Prága és Bécs között Chopin korában nem volt határ, nem létezett Lamartine-kormány, vagy hogy 1830-ban „Ausztria-Magyarországon” keresztül nem terjedt lázongás. Apropó lázongás: Walker meglehetősen konzervatívan tekint a 19. századi társadalmi mozgalmakra, legyen szó akár 1830-ról, akár 1848-ról, a forradalom helyett szívesebben említ lázadást és olykor még ráadásul csőcseléket is.

A szerző konzervativizmusa persze nem itt, hanem szerelmi-magánéleti téren válik a leginkább szembeötlővé. Mondjuk akkor, amikor a kamaszkori barátnak, Tytus Woyciechowskinak írt, igencsak homoerotikus felhangú leveleket így magyarázza: „…Chopinen lélektani zavar és bizonytalanság vett erőt, és a szerelemről, sőt talán a nemi vágyról kibontakozó legbelső gondolatainak egy részét is eltérítette a »távoli kedvestől« [Konstancja Gładkowska], és legjobb barátjára vetítette.” Az ilyen vulgár­pszichologizáló magyarázatok végeredményben magát Walkert térítik el attól a kézenfekvő kérdéstől, hogy vajha Chopin lengyel kedvesei miért voltak rendre távoliak? George Sand pedig, akinek e biográfiában éppúgy negatív, léha és intrikus szerep jut, akárcsak Marie d’Agoult-nak a Liszt-életrajzban, vajon miért bizonyul mindenestől modernebbnek, mint a nadrágos írónő cselekedeteit váltig fejcsóválva rosszalló Alan Walker?

Fordította: Fejérvári Boldizsár. Rózsavölgyi és Társa, 2020, 782 oldal, 6990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.