könyv - Erdős Virág: A Trabantfejű Nő

  • Svébis Bence
  • 2011. augusztus 4.

Könyv

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdős Virág sokoldalú, több műfajú szerző, talán éppen ezért fordulhat elő, hogy nem is alkot mindenben maradandót.

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdõs Virág sokoldalú, több mûfajú szerzõ, talán éppen ezért fordulhat elõ, hogy nem is alkot mindenben maradandót. Versben, prózában, drámában egyaránt otthonra lelt, elsõsorban azonban megmaradt kérlelhetetlen lírikusnak. Hangja korántsem egyéni, mégis összetéveszthetetlen. Mintha Parti Nagy nõi alteregója kívánna lenni (lásd legdirektebben a parti kis címû költeményt), csak egy picit gyengébb. Nem oly' nagy lépték ez, hiszen keményen megbirkózik a formákkal, mert bizony veretes verstani szerkezetbe karámolt köznyelvi poéziák ezek. Megmutatják, hogyan muzsikál a nyelv, s közben segítenek megemészteni és megmosolyogni a valót, amint triviális életünk triviális mozzanataiba bekacsint a túlélés egyetlen eszköze: a nonszensz.

Mert Erdõs Virág nem hagyja magát, felveszi a harcot, kacagtat vagy épp megborzongat, s bármennyire is úgy érzem sokszor, hogy túl felületes, túl csiszolatlan, mégis jó olvasni. Illetve amikor jó, akkor nagyon. Erõs itt az életigenlés, és még a ziháló fájdalom is melankóliává szelídül. Sokszor azonban túl hosszúra sikeredik a vers. Túl sok az üresjárat, a felesleges sor, szakasz - igaz, annál erõsebb egy-egy találó rímpár, hetyke kis parafrázis. Lehet, szándékolt költõi gesztus ez, de sajnos gyakran silányítja az összképet, mi több, dühítõ, hogy aki olyan bravúrokra képes, hogy "sütök egy szép gyereket, / jó pirosat, kereket, / [...] / és ha már megtanult ülni, / az ablakba teszem / hûlni", az miért biggyeszt a második sor után egy olyat, hogy "ráadom a cekkerem, / minden hájjal megkenem"? Kár az ilyen és ehhez hasonló maszatolásokért, mert egy kiváló kötet is kerekedhetett volna. Így azonban csak találó tagmondatok gyûjteménye, gyakori háttérzajjal.

Palatinus, 2011, 92 oldal, 2200 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.