könyv - Erdős Virág: A Trabantfejű Nő

  • Svébis Bence
  • 2011. augusztus 4.

Könyv

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdős Virág sokoldalú, több műfajú szerző, talán éppen ezért fordulhat elő, hogy nem is alkot mindenben maradandót.

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdõs Virág sokoldalú, több mûfajú szerzõ, talán éppen ezért fordulhat elõ, hogy nem is alkot mindenben maradandót. Versben, prózában, drámában egyaránt otthonra lelt, elsõsorban azonban megmaradt kérlelhetetlen lírikusnak. Hangja korántsem egyéni, mégis összetéveszthetetlen. Mintha Parti Nagy nõi alteregója kívánna lenni (lásd legdirektebben a parti kis címû költeményt), csak egy picit gyengébb. Nem oly' nagy lépték ez, hiszen keményen megbirkózik a formákkal, mert bizony veretes verstani szerkezetbe karámolt köznyelvi poéziák ezek. Megmutatják, hogyan muzsikál a nyelv, s közben segítenek megemészteni és megmosolyogni a valót, amint triviális életünk triviális mozzanataiba bekacsint a túlélés egyetlen eszköze: a nonszensz.

Mert Erdõs Virág nem hagyja magát, felveszi a harcot, kacagtat vagy épp megborzongat, s bármennyire is úgy érzem sokszor, hogy túl felületes, túl csiszolatlan, mégis jó olvasni. Illetve amikor jó, akkor nagyon. Erõs itt az életigenlés, és még a ziháló fájdalom is melankóliává szelídül. Sokszor azonban túl hosszúra sikeredik a vers. Túl sok az üresjárat, a felesleges sor, szakasz - igaz, annál erõsebb egy-egy találó rímpár, hetyke kis parafrázis. Lehet, szándékolt költõi gesztus ez, de sajnos gyakran silányítja az összképet, mi több, dühítõ, hogy aki olyan bravúrokra képes, hogy "sütök egy szép gyereket, / jó pirosat, kereket, / [...] / és ha már megtanult ülni, / az ablakba teszem / hûlni", az miért biggyeszt a második sor után egy olyat, hogy "ráadom a cekkerem, / minden hájjal megkenem"? Kár az ilyen és ehhez hasonló maszatolásokért, mert egy kiváló kötet is kerekedhetett volna. Így azonban csak találó tagmondatok gyûjteménye, gyakori háttérzajjal.

Palatinus, 2011, 92 oldal, 2200 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.