könyv - Erdős Virág: A Trabantfejű Nő

  • Svébis Bence
  • 2011. augusztus 4.

Könyv

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdős Virág sokoldalú, több műfajú szerző, talán éppen ezért fordulhat elő, hogy nem is alkot mindenben maradandót.

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdõs Virág sokoldalú, több mûfajú szerzõ, talán éppen ezért fordulhat elõ, hogy nem is alkot mindenben maradandót. Versben, prózában, drámában egyaránt otthonra lelt, elsõsorban azonban megmaradt kérlelhetetlen lírikusnak. Hangja korántsem egyéni, mégis összetéveszthetetlen. Mintha Parti Nagy nõi alteregója kívánna lenni (lásd legdirektebben a parti kis címû költeményt), csak egy picit gyengébb. Nem oly' nagy lépték ez, hiszen keményen megbirkózik a formákkal, mert bizony veretes verstani szerkezetbe karámolt köznyelvi poéziák ezek. Megmutatják, hogyan muzsikál a nyelv, s közben segítenek megemészteni és megmosolyogni a valót, amint triviális életünk triviális mozzanataiba bekacsint a túlélés egyetlen eszköze: a nonszensz.

Mert Erdõs Virág nem hagyja magát, felveszi a harcot, kacagtat vagy épp megborzongat, s bármennyire is úgy érzem sokszor, hogy túl felületes, túl csiszolatlan, mégis jó olvasni. Illetve amikor jó, akkor nagyon. Erõs itt az életigenlés, és még a ziháló fájdalom is melankóliává szelídül. Sokszor azonban túl hosszúra sikeredik a vers. Túl sok az üresjárat, a felesleges sor, szakasz - igaz, annál erõsebb egy-egy találó rímpár, hetyke kis parafrázis. Lehet, szándékolt költõi gesztus ez, de sajnos gyakran silányítja az összképet, mi több, dühítõ, hogy aki olyan bravúrokra képes, hogy "sütök egy szép gyereket, / jó pirosat, kereket, / [...] / és ha már megtanult ülni, / az ablakba teszem / hûlni", az miért biggyeszt a második sor után egy olyat, hogy "ráadom a cekkerem, / minden hájjal megkenem"? Kár az ilyen és ehhez hasonló maszatolásokért, mert egy kiváló kötet is kerekedhetett volna. Így azonban csak találó tagmondatok gyûjteménye, gyakori háttérzajjal.

Palatinus, 2011, 92 oldal, 2200 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.