Bár a regénybeli szereplőket és az eseményeket (állítólag) a képzelet szülte, és többnyire a nevek sem valóságosak, a könyv eladásában nyilvánvalóan Móricz segít első könyves kollégájának. A címlapra kiemelt "szlogen" ("Minden nagy író mögött áll egy kisasszony") ugyanúgy hozzá visz el, mint a fülszöveget nyitó mondat: "Megengedheti-e magának Móricz Zsigmond, a nemzet nagy írója, hogy egy kis lelenccel, egy kis utcalánnyal hozzák szóba?" Ez az egyetlen hely a regényben, ahol a nagyságos úr, a felesége kérdésében, nevet kap - nem véletlenül emelte ki ezt a mondatot a kiadó, hiszen a könyvet a sokak érettségi tételét jelentő író viszi el a hátán. Ha Móricz életével olvassuk össze a regényt, persze sok minden "nem stimmel". Feltételezésem szerint ezeknek az apró, könnyen ellenőrizhető eltéréseknek (Móricznak például nem volt két fiúunokája) kellene megerősíteniük azt, hogy a képzelet terrénumába léptünk. De amenynyiben nem a jól ismert, bajszos arcot képzeljük el olvasás közben, akkor Barna Dávid regénye még úgy is vékonyka, ha az elbeszélő fiú családjának csak felvillantott, de alig-alig megírt regényére is odafigyelünk.
Az Egy magyar regény nemcsak sokat merít (a témát és a beszédmódot, a szexualitással kapcsolatos nyíltságot illetően) a Móricz-naplókból, de a szerkezete is a naplókét követi. A fejezetcímek valójában dátumok, 1936-tól 2011-ig: az idősödő, testes úriember és a külvárosi csitri szerelmének története összefonódik az elbeszélő fiú családjáéval. 1944. december 20-án egy viselős fiatalasszony hoz ki a gettóból egy kisfiút, aki "szelíd alkoholista" apaként is felbukkan a könyvben. A regény végére tehát Kati, akkor már védelmező "apukája" nélkül (a törvényesített örökbefogadásnál sokkal korábban így nevezi szeretőjét), zsidókat ment meg - ahogy tette ezt a valóságban a Jad Vasem-díjjal kitüntetett Móricz-Litkei Erzsébet és férje, dr. Keresztes Károly. Ha a regénybeli szálakat felfejtjük, oda jutunk, hogy a bajszos úr megmentette a Ferenc József hídról épp a Dunába ugrani készülő lányt, nyolc évvel később Kati mentett meg egy négyéves gyermeket, aki apja lett a vallomást megíró fiúnak. Ha pedig ezt, nem egészen korrekt módon, a szereplők mögött álló alakokra fordítjuk, akkor még határozottabban állíthatjuk: Móricz nélkül Barna Dávid sem lenne. Az a szerző, aki alig több puszta névnél, a kiadó honlapján látható árnyékfotónál, és az újonnan megalakult Libri Kiadó vezetőjével, Sárközy Bencével történt véletlen, izraeli találkozás egyik hősénél.
A múlt és jelen, a kortárs és a klasszikus párbeszédéből született könyv hibája, hogy nem tudta eldönteni, mennyire szeretné hangsúlyossá tenni a dialógust: az Uszáma bin Ládin haláláról vagy a "Roland Barthes-hoz hasonló arrogáns nyugat-európai elmélészekről" szóló részek például bántóan kilógnak a regényből. Vagy több kellene ilyenből, vagy sokkal kevesebb, a regény legjobb részei ugyanis az "író úr" történetével kapcsolatosak: ilyen az, amikor apja halála után a lánya, Zsóka azonnal kirakja a leányfalui házból Katit. De az sem egészen világos, hogy a kisfiú kimentése a gettóból, az egész regény egyik kulcsjelenete miért fordul át az addigiak alapján váratlanul az őzzel kapcsolatos metaforizálásba (bár ennek köszönhető az egyébként remek címlap). Ahogy az is nehezen érthető, hogy az 1938-as évet miért egy szőlőfürt fotója jelzi.
Libri Kiadó, 2011, 171 oldal, 1990 Ft
