Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel. Válasz 1946-1949

  • B. I.
  • 2010. szeptember 16.

Könyv

A népi mozgalom és a részben abból kinőtt Nemzeti Parasztpárt értelmiségének legrangosabb fóruma, a Válasz című folyóirat második időszakát elemzi-értékeli Széchenyi Ágnes kötete. (Az elsőről, az 1934- 1938 közöttiről korábban szintén írt monográfiát.)

A lap háború utáni újraéledése elválaszthatatlan a kor magyar társadalmának magára eszmélésétõl, attól a reménytõl és hittõl, hogy az ország ezúttal valóban óriási lehetõség - a népképviseleten alapuló demokrácia megteremtése - elõtt áll. E felfokozottságot és az ezt követõ csalódást jól érzékelteti az új folyam fõ teoretikusának, a számos, utóbb nagy hatásúnak bizonyult tanulmányát elõször a lapban közlõ Bibó Istvánnak tulajdonított bonmot, miszerint a tudós ezt javasolta sírfeliratának: "élt három évet, 1946-1948 között".

Ma már persze világos, hogy az euforikus évek a szovjet típusú diktatúrába való átmenet évei voltak: a Válasz története azt is jól érzékelteti, hogy e változás folyamatával miként is szembesültek a kortársak. Az újraindítás és a fönnmaradás állandó nehézségei, a mind nyilvánvalóbb ideológiai nyomás, az anyagi ellehetetlenülés és ellehetetlenítés fázisai, és persze a minderre eltérõen reagáló kulcsfigurák életstratégiái kivétel nélkül e tragikus fordulat lenyomatai. A monográfia erõssége, hogy nem pusztán a szövegekre koncentrál, hanem a megjelent írásokon, a dokumentálható szerkesztõi munkán keresztül a fõ alakok - mindenekelõtt Bibó István, Illyés Gyula és Sárközi Márta (az elsõ Válasz kiadójának, a munkatáborban elpusztult Sárközi Györgynek az özvegye) - személyiségrajzára is kísérletet tesz. Aligha kétséges, hogy - épp az értékelõ mozzanat miatt - ez a kötet leginkább vitára késztetõ eleme. Pedig csak a szokásos dilemmák kerülnek elõ (ráadásul nem direkt módon pertraktálva), például az, hogy Illyés Gyula politizáló íróként "ravasz", avagy inkább csak "hajlékony" volt-e, esetleg mindkettõ.

Argumentum, 2009, 300 oldal, 2900 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.