Könyv

Körner András: A magyar zsidó konyha

  • - kg -
  • 2017. szeptember 10.

Könyv

Te hol voltál, amikor…? A kipontozott részre nagy események szoktak kerülni, vagy ha nem, akkor kicsik: te hol voltál, amikor először láttál gefilte fist? Körner András innen veszi fel a fonalat, a töltött haltól, és el sem engedi, míg el nem ér a zsidó konyha még nagyobb sztárjáig, a maceszgombócig. A magyar zsidóság étkezési szokásait 1945-ig bemutató műve azonban korántsem holmi felületes, flódnikkal díszített best of válogatás, hanem komoly, hiánypótló munka, mely konyhai dolgaink ürügyén meg sem áll a Kossuth Lajossal vitázó Löw rabbiig, de már megy is tovább, a feneketlen múlt és a lábasok mélységes mélye felé. Az utókor bánatára Thomas Mann nem mellékelt recepteket a József és testvéreihez, Körner viszont a receptekkel sem marad adósunk (éljen a fánkként és nyelvi leleményként sem utolsó Csehpimasz!), bár hangsúlyozza, hogy könyve nem szakácskönyv, hanem kultúrtörténet. A maceszgombóc útja a gasztrohatalomhoz. Érzéssel megírt, gondosan megkutatott, szakácskönyvek és receptes füzetek sokaságára alapozó szakmunka, mely nem rest visszakanyarodni az ősforráshoz, a sólet Tórában gyökerező alapgondolatához, egyszer­smind szívesen elidőz a Dob utcai Sternek szédervacsoráján, cirka 1940. Persze, benézünk azért még ide-oda a Tóra és a Sternek között: konyhákba, történelembe, szefárdi és askenázi edényekbe, irodalomba, nagyon kóser és csak ímmel-ámmal kóser háztartásokba. A sólet korokon átívelő vándorútja távolról sem az egyetlen irány, melyet Körner végigjár, habár e földrajzilag is kiterjedt konyhatörténetben kétségtelenül ő az egyik főszereplő. Személyes kedvencünk, a modern, négyszintes flódni nem több szerény epizodistánál, a gefilte fis viszont – e gyakran gombócformát öltő átváltozóművész – megérdemelné a legjobb mellékszereplő díját, melyet a New Yorkban élő szerző sokat idézett dédnagymamája után Riza Awardnak nevezhetnénk.

Corvina, 2017, 400 oldal, 6990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.