Könyv

Körner András: A magyar zsidó konyha

  • - kg -
  • 2017. szeptember 10.

Könyv

Te hol voltál, amikor…? A kipontozott részre nagy események szoktak kerülni, vagy ha nem, akkor kicsik: te hol voltál, amikor először láttál gefilte fist? Körner András innen veszi fel a fonalat, a töltött haltól, és el sem engedi, míg el nem ér a zsidó konyha még nagyobb sztárjáig, a maceszgombócig. A magyar zsidóság étkezési szokásait 1945-ig bemutató műve azonban korántsem holmi felületes, flódnikkal díszített best of válogatás, hanem komoly, hiánypótló munka, mely konyhai dolgaink ürügyén meg sem áll a Kossuth Lajossal vitázó Löw rabbiig, de már megy is tovább, a feneketlen múlt és a lábasok mélységes mélye felé. Az utókor bánatára Thomas Mann nem mellékelt recepteket a József és testvéreihez, Körner viszont a receptekkel sem marad adósunk (éljen a fánkként és nyelvi leleményként sem utolsó Csehpimasz!), bár hangsúlyozza, hogy könyve nem szakácskönyv, hanem kultúrtörténet. A maceszgombóc útja a gasztrohatalomhoz. Érzéssel megírt, gondosan megkutatott, szakácskönyvek és receptes füzetek sokaságára alapozó szakmunka, mely nem rest visszakanyarodni az ősforráshoz, a sólet Tórában gyökerező alapgondolatához, egyszer­smind szívesen elidőz a Dob utcai Sternek szédervacsoráján, cirka 1940. Persze, benézünk azért még ide-oda a Tóra és a Sternek között: konyhákba, történelembe, szefárdi és askenázi edényekbe, irodalomba, nagyon kóser és csak ímmel-ámmal kóser háztartásokba. A sólet korokon átívelő vándorútja távolról sem az egyetlen irány, melyet Körner végigjár, habár e földrajzilag is kiterjedt konyhatörténetben kétségtelenül ő az egyik főszereplő. Személyes kedvencünk, a modern, négyszintes flódni nem több szerény epizodistánál, a gefilte fis viszont – e gyakran gombócformát öltő átváltozóművész – megérdemelné a legjobb mellékszereplő díját, melyet a New Yorkban élő szerző sokat idézett dédnagymamája után Riza Awardnak nevezhetnénk.

Corvina, 2017, 400 oldal, 6990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.