Kondor Vilmos nagy évének ígérkezik az idei: egymilliárdos filmadaptáció készül közel egy évtizede megjelent, sorozatindító regényéből, a Budapest Noirból, amellyel a szerző végképp sikeresnek érezheti rokonszenves vállalását, a magyar hard boiled krimi utólagos megteremtését. Ám a mesterterv kivitelezése közben Kondor egyre gyengébb művekkel jelentkezett: minél értékesebbé vált a Budapest Noir mint márka, annál kevésbé lehetett bízni az élvezetes olvasmányokban. A mélypont a riporter főhőst, Gordon Zsigmondot elhagyó két novelláskötet, és a nyomukban kiadott kortárs tematikájú krimi, A bűntől keletre volt. A jó hír, hogy Kondor visszatért ahhoz, amit egyszer (kétszer) már jól megírt: a harmincas évek Budapestjéhez és Gordon alakjához.
A Szélhámos Budapest legfőbb erénye az ügyesen megtalált közeg, a nagy tétekre utazó szélhámosok egyszerre veszélyes és delejező világa. Naná, hogy Gordon is belebonyolódik a svindlibe, amelynek részletei azért A nagy balhé című Redford–Newman-klasszikus nézőinek mérsékelten fognak csak meglepetést okozni. Ám ez a lovagias félvilág alkalmat ad rá a szerzőnek, hogy Rejtő Jenő babérjaira törjön: az új szereplők egytől egyig karikatúrák, de a nagy stílű, szórakoztató fajtából, és a nevük is jó (a házi névbajnokságot Kragujevics Spázó nyeri). Arra is rá kell jönnünk, hogy Kondor rég nem krimiíróként, hanem kultúrtörténészként tekint magára, olykor szinte zsong a fejünk a kávémárkák és kalapfazonok lajstromozásától. Mindazonáltal jobban zavart, hogy valójában két regényt olvasunk. Az átverés mellett van itt egy ernyedtebb gyilkossági ügy is, de minek: sem Gordont, sem Kondort nem különösebben izgatja a megfejtés, viszont pont kijön a hatszáz oldal, ami kissé talán túlzás. Jó volt újra találkozni Gordonnal, de legközelebb némi önmérsékletre, na meg egy kevésbé bazári és olvasóriasztó borítóra is szükség volna.
Libri, 2016, 608 oldal, 3999 Ft
