Hogy mit árul el a Margit-sziget fái közt feszítő Bródy Sándor öltözéke az asszimilált zsidók századfordulós ruhatáráról? És mit egy sátoraljaújhelyi ortodox zsidó fiúé 1921-ből? Hogy mikor ütötték fel a fejüket a fedetlen fejek a családi fényképeken? Hogy mely körökben volt mindennapos a kapote, a streiml, a kapedli és a pajesz? És azt, hogy miként adták meg a módját a rabbik, és miben pompázott Löw Lipót? Hogy milyen kabátka illett Varsányi Irén lírai egyéniségéhez, és milyen öltöny Bálint Györgyhöz? Hogy hány orfeum működött a Király utcában, és hány zsinagóga az Orczy-házban? Hogy milyen volt Falk Miksa karosszékének faszerkezete, és hogyan keverte Kiss József a szecessziót a keleti szőnyegekkel otthonában? És Gózon Gyula hálószobájának magyaros motívumairól tudott-e? És arról, hogy miként festett egy zsidó udvar Huszton, egy Hatvany-kastély Hatvanban és egy Kozma Lajos által berendezett villa Budán? És hogy milyen volt André Kertész mamájának kóser kávémérése a Teleki téren? És hogyan festett Zsolt Béla a Japán kávéház biliárdasztalánál? Na és hány sétapálca és elfojtás látható a Freudot Ferenczi Sándorral ábrázoló fényképen?
Tudjuk, merőben önkényes kiragadások ezek Körner Andrásnak a magyar zsidók életkörülményeit végigkövető, fényképekkel sűrűn illusztrált, végig olvasmányos munkájából. S mivel életkörülményekről szól e gazdag, minden antiszemitát halálosan felbosszantó anyag, a holokauszt előtt le is zárul a kiegyezéssel kezdődő vizsgálat. A szerző saját felmenőit is fellépteti könyvében, akiknek - hisz zsidók voltak, és éltek - nem kell ürügy, hogy a szerető utód által megőrzött fotókról beköszönjenek.
Corvina, 2013, 229 oldal, 6990 Ft
