rés a présen

„Kukkolhatunk műfordítót”

Jeney Zoltán író, műfordító, kurátor

  • rés a présen
  • 2017. április 30.

Könyv

rés a présen: Hogyan lehet kiállítani a műfordítást? Milyen ötleten alapul a Műfordítógép című tárlat?

Jeney Zoltán: Hogyan lehet kiállítani? Pontosan ez volt a PIM döntéshozóinak is a kérdése, amikor cirka négy évvel ezelőtt bekopogtattam a múzeumba az ötletemmel. Az alapgondolat az, hogy a műfordítás is olyan mesterség, mint a többi, vannak módszerei, fogásai, műhelytitkai. És ahogy létezhet látványpékség vagy kovácsmúzeum, ugyanúgy létezhet tárlat a műfordításról. Ez tehát nem történeti és nem is személyeket bemutató kiállítás, habár elárul valamit a műfordítás múltjáról és a művelőiről is.

rap: Elégedett vagy a megvalósítással? Mik a leg­inkább innovatív részei a tárlatnak?

JZ: Alapvetően elégedett vagyok, persze jobb lett volna háromszor ekkora területen, tízszer ennyi anyaggal megcsinálni. A kivitelezési folyamat lemondások sorozata volt. Itt kevesebb tárgy, ott kevesebb szöveg, amott kevesebb installáció. Azért így is van benne munkaasztal, ahol együtt szerkeszthetjük Devecserivel Ovidius Átváltozásait, szavazhatunk konkurens versfordításokra, kukkolhatunk műfordítót munka közben, vagy akár egymás után három különböző fordításban nézhetjük meg ugyanazt a színdarabrészletet.

rap: A kiállítás kurátora is vagy, meg műfordító is, meg író is. Ha szemüveget váltasz, mást és mást látsz ebből a tárlatból?

JZ: Talán épp az a lényege ennek a kiállításnak, hogy nincs szükség erre a szemüvegcserére. A számomra legkedvesebb visszajelzések arról szóltak, hogy bennfentesként is érdekes részleteket tudtak meg a mesterségről, illetve kívülállóként milyen intim betekintést nyerhettek a látogatók ebbe a szinte ismeretlen tevékenységbe.

rap: Meddig látható a Műfordítógép, és milyen kiállításokat tervez még a PIM az évadban?

JZ: Május végéig áll a tárlat. Hamarosan nyílik egy óriási kiállítás Arany Jánosról, júniusban pedig Szabó Magdáról.

rap: Jeney Zoltán műfordítónak melyek a legutóbbi, legfontosabb munkái?

JZ: Műfordítóként az utóbbi időben kevésbé voltam aktív. A legemlékezetesebb munkámnak az Udvariatlan szerelem című középkori antológiában való közreműködésemet tartom, de fordítottam több reneszánsz és középkori francia szerzőt. Főleg verseket.

rap: Az ifjúsági íróval hol találkozhatunk legközelebb?

JZ: Van nekem egy eddig három részből álló, gyerekeknek szóló regénysorozatom, a Rév Fülöp trilógia, ezt folytatom majd, ha időm engedi.

rap: Kedvenc gyerekkori meséd?

JZ: Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.