Könyv

Lajta Béla talányos építészete

Gerle János-Csáki Tamás: Lajta Béla

  • Götz Eszter
  • 2014. február 23.

Könyv

Lajta Béla műépítésznek 1899-től kezdve mindössze tizenhét éve volt, hogy létrehozza a magyar építészettörténet egyik legnagyobb fajsúlyú életművét. Negyvenhét esztendősen meghalt, és amit ma láthatunk tőle, az alig több mint tíz budapesti épület, harminc-egynéhány síremlék a pesti zsidó temetőkben és egy - azóta jócskán átalakított - tűzoltólaktanya a vajdasági Zentán. Mégis az ő neve jelenti itthon a nemzeti építészet és a modernizmus egymásra találásának nagy pillanatát.

Az Építészet Mesterei sorozatban a Holnap Kiadónál most jelent meg Gerle János utolsó, immár posztumusz munkája Lajta Béla építészetéről. 2002 óta gondozta Gerle a sorozatot, amely az általános vizuális műveltség kétségbeejtő hézagait hivatott kipótolni, olyan építészek életművének feldolgozásával, akiknek egy nemzedékkel korábban még mindenki ismerte a nevét - ma viszont már csak a speciális műveltségűek tudják, ki volt Medgyaszay István, Feszl Frigyes vagy Toroczkai Wigand Ede. Az építészet múltja - és jelene - mostanában bukik ki végképp az általános műveltségből, gyorsabban és ijesztőbben, mint a zene, a képzőművészet vagy akár az előadó-művészetek területe. A magyar építészet mint kulturális érték kezd köddé válni. Köszönhetjük ezt a nemzedékek óta súlyosbodó vizuális alulműveltségnek, de annak is, hogy az aktuális politikai szándék rendre felülírja, kisajátítja az építészet teljesítményeit. A tavaly őszre elkészült Zeneakadémia felavatása kormányesemény lett, de az építészek nevét - az eredeti tervezőkét csakúgy, mint a mostani megújulást végzőkét - alig említették az ünnep kapcsán. (A Magyar Építőművészek Szövetségének emiatti tiltakozása süket fülekre talált.) Házaknak nevezett díszdobozokkal telik meg a város, miközben különösebb feltűnés nélkül lehet elpucolni vagy felismerhetetlenné tenni olyan épületeket, melyek egyedi karakterükkel a környezet meghatározó elemei voltak oly sokáig. Így bontották el tavaly Lajta belvárosi üzletportálját is egy új bolt berendezése során.

Az ő idejében másképp volt. Egy végzett építész komolyan vette a dolgát, ahogyan őt is komolyan vette a közeg, amelynek épített. Lajta a diplomát kézhez kapva éveken át kóborolt Európában, le egészen Marokkóig; megnézett mindent, amiről addig tanult, és rövid időre beállt egy német, majd egy londoni építészirodába, hogy a gyakorlatot is európai színvonalon sajátítsa el. Londonból küldte haza első tervét a lipótvárosi zsinagóga pályázatára, és rögtön feltűnést keltett Dávid-csillagot formázó alaprajzi szerkesztésével. A sajtó az akkor még Leitersdorfer Béla pályaművét mint egy szép jövő előtt álló nagy tehetség szárnyalását emlegette. Két évre rá a gellérthegyi szoborcsoport kialakítását az ő ötlete alapján terveztette meg a főváros, de erről csak a Lajtával foglalkozó szakemberek tudnak, ha egyáltalán. Európai körútja után végigjárta Erdélyt is, keresve a hagyományos népi építészet és tárgyalakítás eredeti, érintetlen megnyilvánulásait; épületein és tervein pontosan kimutatható az ott kapott élmény.

Már legelső munkáiban is feltűnik a formálás, a tömegalakítás egyedisége. Lajta mindig az újat kereste, így találta meg hazatérése után azonnal Lechner Ödönt, a magyaros építészeti stílus prófétáját, és így haladta meg mesterét nem sokkal később, jócskán megelőzve az európai art decót. Rálelt a korabeli finn építészet hagyományok felé forduló romantikájára, meglátta a bécsi Adolf Loosban a jövő útját, megelőlegezte a szimbólumokkal megfogalmazott monumentális tömegalakítás irányzatát. Ritmust formált a díszítményből, egyedit a hagyományból. A feladatban nem a részletek ragadták meg, hanem a nagy egész annak minden összefüggésével, ezért tudott olyan műveket létrehozni, mint az Amerikai úti Vakok Intézete, ahol az alaprajztól a homlokzaton, a súlyos főkapu részletein át a kilincsekig és a feliratokig minden elem tökéletes harmóniában összegződik. És ezért tudta annyira megdöbbenteni a Budapesten építésznek tanuló fiatal Kós Károlyt a Malonyay Dezső néprajzkutatónak tervezett Lajta-villa látványa.

Mindez a Gerle János szerkesztette, halála után Csáki Tamás által befejezett kötetben indirekt módon jelenik meg, nem tételesen értékelve, hanem az olvasó ráérzéseit is bevonva a feltáró folyamatba. A szerzők-szerkesztők nem monográfiát adnak a kezünkbe, hanem precízen összeállított, teljességre törekedő és a korábbi adatokat pontosító, korrigáló életműlajstromot.

A könyv a részletes életrajz, Lajta saját írásai és a róla szóló megjelenések felidézése után tervenként, házanként vonul végig az életművön. Mindegyik műről közöl olyan korabeli publikációkat, pályázati zárójelentéseket, visszaemlékezéseket vagy ezek híján mai leírásokat, amelyekből a szóban forgó épület akár rajzok és fotók híján is láthatóvá válik. Kivételt csak Klein Rudolf két tanulmánya jelent a kötetben, melyek Lajta korábban kevéssé hangsúlyozott zsidó szellemiségét és temetői művészetét részletesebben elemzik, közép-európai kontextusba helyezve és finom distinkciókkal rámutatva arra, hogyan tudta Lajta a maga egyedi látásmódjával harmóniába hozni a magyaros építészetet a zsidó hagyományokkal.

A kötet, akár a sorozat korábbi részei, alapos kutatómunkára és a forrásanyag példás feldolgozására épül. Ráismerünk Gerle módszerességére és arra a végtelen alázatra, amivel a tárgyához viszonyul. Magasra tette a lécet a munkáját folytatni vágyók előtt. Nem is sikerült maradéktalanul folytatni, mert a kötet képanyaga, a remek mai fotók és a bőven rendelkezésre álló eredeti tervek, az egykori sajtóban megjelent képek gazdagsága ellenére elmarad a lehetőségektől. Kevés a nagy kép, elvesznek a Lajtánál oly fontos részletszépségek, a kisméretű fotók egymásra torlódnak, nem látjuk mindazt, ami a szövegben megjelenik. Összességében azonban alapmű született, ebből kiindulva újra lehet gondolni Lajta Béla építészetének európai jelentőségét és máig tartó hatását.

Holnap Kiadó, 2013, 256 oldal, 9900 Ft. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?