A fülszöveg szerint a kérdések könyve. A jó sok kérdésé, tennénk még hozzá, pontosabban: a kérdő mondatoké. Hiszen nincs olyan dolog, amire ne kérdezne rá, kezdve a nyelvvel, a legegyszerűbb szavak jelentésével, folytatva a színekkel-szagokkal, és előkerülnek minden jókora, vastag regény alapkérdései is, míg el nem jutunk a legnagyobb talányhoz, az apához. Minden gondolat- és válaszkísérlet végén őt találjuk. Persze ez is csak annyira aparegény, mint a többi, amit ezzel a címkével illetünk - lehetne akár halál-, ha éppen nem esszéregény is.
Ha a szövegben itt-ott föllelhető apró információkból, visszatérő eseményekből próbálnánk összeállítani a történetet, azt mondhatnánk, kellőképpen nagy ívű. A nagyszülők fonalgyárából indul, az apa titkosszolgálati munkájával folytatódik, a fiú férfivá, fordítóvá, íróvá, apává és végül fiatal özveggyé válásával ér véget. Kezdő- és végpontként pedig ott szerepel egyetlen női név, a nagymamáé és a feleségé (Maria). Miközben több ezer vagy inkább több tízezer évnyi világtörténelem zajlik le a szemünk előtt, hiszen nem túlzás, hogy a szavak születésének pillanatát Waterhouse nemcsak a mondatokon, a saját mondatain belül vizsgálja, hanem többnyelvű szerzőként, fordítóként a szavak ősrobbanását kutatja. Ez különösen feszes munkát igényel Szijj Ferenc fordítótól, hiszen folyamatosan az osztrák szerző különböző nyelvi viszonyait kell átültetnie magyarra.
E robusztus kötetnek éppen a többnyelvűségből és a műfajtalanságból adódnak a gyengébb pontjai is. A középső szakaszában szereplő fejezetek inkább tűnnek műhelymunkának, amelyek kifejezetten elütnek az első rész mitikus-epikus képeitől, és inkább csak előre megmagyarázzák, mintsem megfelelően előkészítik az utolsó két fejezet valóban kifogástalan prózavilágát. Pedig ez utóbbi kettő, így együtt, önálló kisregényként is megállná a helyét. Sőt.
Fordította: Szijj Ferenc. Kalligram, 2012, 608 oldal, 3800 Ft
