Lázár Bence András: Rendszeres bonctan

  • Lengyel Imre Zsolt
  • 2012. március 21.

Könyv

"Az ilyesmit hívják ígéretes első kötetnek. A másodikra érdemes lesz várnunk - nekünk és a szerzőnek is" - írta Vári György a szerző debütálásáról a Narancsban tavaly márciusban. Ebből is kiderülhet: Lázár nem várt.

És ez mintha meg is határozná a mindössze évnyi spéttel érkező új kötet szerkezetét: négy, egy-egy évszakot címbe emelő vers tagolja. A kötet azonban nem évkönyv. Sőt: a címek a tartalomjegyzékben egy vers soraivá állnak össze, ebben a mesterversben pedig az évszakok egy mítoszi ciklikusság jelölőivé válva éppenséggel meg is szabadulnak minden konkrétságuktól. Szigorú szerkezet, ám az építmény minden ízében lötyög: a címek sokszor inkább csak asszociatívak, a mestervers pedig, mely az absztrakciók szintjén mesél bűnről, a megbocsátás hiányáról és újrakezdésről, kevéssé fogja össze az anyagot.

Mintha ugyanaz az alak beszélne csak tovább: az előző kötetben a családi emlékek kutatásától a tradicionális családmodell furcsán disszonáns optikáján keresztül nézett párkapcsolatokig jutottunk, míg itt a párkapcsolati témájú versek torkollanak bele - az anya erőteljes alakján keresztül - a családról való beszédbe. A beszédhelyzetek azonban egyre meghatározhatatlanabbá válnak - jellemző, hogy az a tipikus versépítkezés, mely a látványok és a hasonlatok síkja között mozgatja a motívumokat, idővel el is tűnik: kikopnak ugyanis a valóságvonatkozások, sokszor még a megszólított személye is bizonytalan, a történetmondás helyét pedig gyakran homályos értelmű szentenciák veszik át. Ez a negatív építkezés azonban nem képes átlényegíteni vagy elfeledtetni a beszélő figuráját, csak mintha egyre homályosabb dolgokat adna a szájába.

Az ilyesmit hívják átmeneti kötetnek: már a bemutatkozás átélhető személyességéről lemondva, de a megcélzott univerzalitáson még jóval innen. Egyelőre fedezet nélküli nagyotmondás a könyv java része.


Palimpszeszt-Prae.hu, 2011, 67 oldal, 1989 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.