Lázár Bence András: Rendszeres bonctan

  • Lengyel Imre Zsolt
  • 2012. március 21.

Könyv

"Az ilyesmit hívják ígéretes első kötetnek. A másodikra érdemes lesz várnunk - nekünk és a szerzőnek is" - írta Vári György a szerző debütálásáról a Narancsban tavaly márciusban. Ebből is kiderülhet: Lázár nem várt.

És ez mintha meg is határozná a mindössze évnyi spéttel érkező új kötet szerkezetét: négy, egy-egy évszakot címbe emelő vers tagolja. A kötet azonban nem évkönyv. Sőt: a címek a tartalomjegyzékben egy vers soraivá állnak össze, ebben a mesterversben pedig az évszakok egy mítoszi ciklikusság jelölőivé válva éppenséggel meg is szabadulnak minden konkrétságuktól. Szigorú szerkezet, ám az építmény minden ízében lötyög: a címek sokszor inkább csak asszociatívak, a mestervers pedig, mely az absztrakciók szintjén mesél bűnről, a megbocsátás hiányáról és újrakezdésről, kevéssé fogja össze az anyagot.

Mintha ugyanaz az alak beszélne csak tovább: az előző kötetben a családi emlékek kutatásától a tradicionális családmodell furcsán disszonáns optikáján keresztül nézett párkapcsolatokig jutottunk, míg itt a párkapcsolati témájú versek torkollanak bele - az anya erőteljes alakján keresztül - a családról való beszédbe. A beszédhelyzetek azonban egyre meghatározhatatlanabbá válnak - jellemző, hogy az a tipikus versépítkezés, mely a látványok és a hasonlatok síkja között mozgatja a motívumokat, idővel el is tűnik: kikopnak ugyanis a valóságvonatkozások, sokszor még a megszólított személye is bizonytalan, a történetmondás helyét pedig gyakran homályos értelmű szentenciák veszik át. Ez a negatív építkezés azonban nem képes átlényegíteni vagy elfeledtetni a beszélő figuráját, csak mintha egyre homályosabb dolgokat adna a szájába.

Az ilyesmit hívják átmeneti kötetnek: már a bemutatkozás átélhető személyességéről lemondva, de a megcélzott univerzalitáson még jóval innen. Egyelőre fedezet nélküli nagyotmondás a könyv java része.


Palimpszeszt-Prae.hu, 2011, 67 oldal, 1989 Ft


Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.