Könyv

„Lennék inkább kanapé!”

Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben – és egyéb hazugságok

  • Nagy Boldizsár
  • 2019. augusztus 18.

Könyv

Beyoncé tematikus gyorstalpaló klipjei és a #MeToo-mozgalom médiavisszhangja után nem kérdés, hogy a feminizmus mára hívószóvá vált, eladható trendként kapták fel a könyvesek éppúgy, mint a mainstream magazinok. A gyerek- és ifjúsági könyvkiadás is nyitottabbá vált a téma iránt: az Esti mesék lázadó lányoknak sikere után a kiadók sorban jelentkeznek kifejezetten a női egyenjogúságot feldolgozó jó és kevésbé jó könyveikkel.

Ebben a hullámban került polcokra szinte észrevétlenül az utóbbi évek egyik legfontosabb antológiája, az Egy feminista nem jár rózsaszínben – és egyéb hazugságok.

Szerkesztője a huszonéves, pink hajú Scarlett Curtis (a brit romkom guru, Richard Curtis lánya és Sigmund Freud ükunokája), aki annak köszönhetően lett nőjogi aktivista, hogy tizenévesen átmenetileg kerekesszékbe kényszerült, és csak a feminista könyvek hozták ki a depressziójából.

Antológiája hatalmas vállalkozás eredménye: összesen 52 nő vallomását, esszéjét, anekdotáját, novelláját, versét tartalmazza, a szerzők közt pedig ugyanúgy akadnak angol és amerikai színésznők, sztárírók, jogászok, történészek és vállalkozók, mint Líbiából, Malawiból, Szudánból, Pakisztánból és Szomáliából származó orvosok, tudósok, transzjogi és muszlim aktivisták. Emma Watsonon kívül két másik Harry Potter-filmszereplő is megszólal a könyvben, de ha ez nem lenne elég vonzó a tizenéveseknek, Saoirse Ronan, Kat Dennings és Helen Fielding is szerepel benne. Utóbbi ráadásul egy új Bridget Jones-novellával, a hazai kiadásba pedig bónuszként nyolc magyar szerző szövege is bekerült.

A névsorból is sejthető, hogy

nem akadémiai tanulmánykötetről van szó.

Curtis kifejezetten a fiatal lányokat akarta megszólítani, akik talán nem is tudják pontosan, mennyi definíciója lehet a feminizmusnak. A szövegek színvonala hullámzó, de ez mellékes ahhoz képest, mennyire üdítő ezzel a sok új, különleges hanggal találkozni. Arról nem is beszélve, hogy a megszólalók válogatásától a kötetet záró történelmi áttekintésig mindent áthat az interszekcionális feminizmus friss, szabad levegője: azaz a nők egyenjogúságának hangsúlyozása mellett az írók rámutatnak az elnyomott csoportok metszetében (interszekciójában) lévő emberek helyzetére is.

Helen Fielding arról ír az antológia egyik legérdekesebb történetében, mekkora fordulat következett be első regénye megjelenése óta. Bridget Jones 2018-ban elszörnyedve olvassa újra ’96-os naplóit, és rádöbben, annak idején észre sem vette, hogy a szexizmus áldozata volt.

Tegyük hozzá, az olvasóknak sem tűnt fel, hogy a humorosan ábrázolt jelenetekben Bridgetet tulajdonképpen szexuálisan zaklatták a főnökei (Ciciperverztől Richard Finchen át Daniel Cleaverig). Ma ez már elképzelhetetlen lenne, írja Fielding. Az Egyesült Királyságban talán így van, de itthon nem – véli Tóth Krisztina, aki kőkemény esszéjében arról vall, hogy az elmúlt harminc évben, amióta ír, hányan szégyenítették meg őt.

Elmeséli például, hogy egy tekintélyes költő azt tanácsolta neki pályája elején, ilyen szép kis pofival menjen inkább színésznőnek, majd beszámol arról, hogy egy kortárs írókat bemutató fotózáson felszólították: pózoljon „nőiesebben” a kanapén („Úristen, hát akarok én női szerző lenni? Lennék inkább kanapé!” – csattan fel az író.) Majd egy szintén megtörtént esetből megtudjuk, milyen ma a hangulat egy irodalmi pályázat ülésén: a férfi kurátorok a női pályázók fényképeit nézegetik, azt mérlegelve, melyikük csinos és melyikük nem, majd flegmán, nevetgélve reagálnak arra, ha az író szóvá teszi kínos, szexista viselkedésüket.

A magyar szerzők szövegei abból a szempontból egysíkúak, hogy mind a fehér, heteroszexuális nő feminizmushoz való viszonyát dolgozzák fel – ilyet pedig olvastunk már máshol D. Tóth Krisztától és Rácz Zsuzsától ugyanúgy, mint Szabó T. Annától, akinek két, korábban már megjelent verse került a kötetbe. Kemény Zsófi novellája, amelyben egy stoppoló lányt akar felszedni pár bunkó srác, kifejezetten gyermeteg: öncélúan sok benne a káromkodás meg a spangli, és az sem javít a helyzeten, mikor kiderül, a stoppolásra szoruló lányra valójában egy „magángép” vár, merthogy ő „tulaj”, és épp egy külföldi „igazgatósági ülésre” tart. Izgalmas lett volna olvasni hazai transznemű, queer, cigány vagy bármilyen értelemben metszethelyzetben lévő nők történetét is.

Kötelező olvasmány azonban Keira Knightley nyers, szenvedélyes, a szüléssel és

a gyengéd anyasággal kapcsolatos hazugságokról

szóló szövege is, amely kisebb botrányt kavart az Egyesült Királyságban, ugyanis negatív példaként hozza fel benne a szülése után is magas sarkúban, kisminkelve pózoló Kate Middletont.

Minden tizenévesnek kezébe nyomnám Dolly Alderton tűpontos, humoros írását arról, hogyan szüntethetjük meg a mélyen belénk épült és magunkévá tett nőgyűlöletet; a líbiai Alaa Murabit vallomását arról, hogy hiába sikeres, neme, bőrszíne és vallása miatt mégis imposztor szindrómával küzd; valamint azokat a megdöbbentő szövegeket is, amelyek a nemiszerv-csonkítás elleni mozgalomról, a transz fiatalok nehézségeiről és bátor, győztes küzdelmeiről, valamint a muszlim nőket érintő sztereotípiákról szólnak.

A magyar sajtóból és ifjúsági irodalomból ordítóan hiányoznak ezek a témák és hangok – és amíg nem lesz nekünk is Girl Up-mozgalmunk, feminista kamaszkönyvklubunk és Them magazinunk, addig itt ez a kötet, amelyik nemcsak tájékoztat, hanem felpiszkál és aktív cselekvésre biztat.

A magyar kiadás fájó hibája a fordítás: nemcsak a hemzsegő anglicizmusok, csikorgó magyartalan mondatok, hanem a feminista szakkifejezések és kulturális utalások pontatlan átültetése miatt is (az interszekcionális helyett egy helyen az egészen más jelentésű „interszexuális” szó szerepel, a szüfrazsetteket a fordító visszatérően szüfrazsistának nevezi, és nem sikerül pontosan idézni Tina Fey filmjéből, a Bajos csajok című feminista alapműből sem). De ez ne riasszon vissza senkit, erről a könyvről még sokat kell, és remélhetőleg fogunk is, beszélgetni.

Fordította: Diószegi Dorottya. Menő Könyvek, 2018, 472 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.