Könyv

Louise O’Neill: Örökké a tiéd

  • Sisso
  • 2016. május 21.

Könyv

Louise O’Neill Örökké a tiéd című könyve tavaly a Bookseller legjobb ifjúsági regénye lett, és idén nálunk is megjelent, hogy a magukat a feminizmus károsultjainak érző 16 éven felüli fiatalokat emlékeztesse arra, miért is jó, ha a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogaik vannak. A szerző úgy fordítja ki a világot, hogy egy elavultnak hitt mizogin társadalom és a posztmodern barbikultúra összemosott képét vetíti az embertelen szájberjövőbe, és egy profi genetikusok által működtetett, steril és klausztrofób lánynevelő falanszterbe helyezi a történetet. Cselekmény alig van. Egy kétdimenziós, nehezen szerethető női lény, a tökéletes nőiségét beteljesíteni vágyó Freida belső monológján keresztül ismerhetjük meg a regény posztapokaliptikus művilágát, amely tele van erőszakkal és – sajnos, nyelvileg szellemtelen – új kifejezésekkel. A lánynevelő lakói hosszú éveken át állnak ki kínokat a tökéletes súlyért, bőrért és agyatlanságért, így készülnek az életre, amelyben három dolog történhet velük: házastársak lesznek és szülnek; a kevésbé szerencsések, de még mindig szépek ágyasokká válnak, szexuális használati tárggyá; a resztli meg szűznővér marad, aki átveszi az új lányok nevelését. Van még egy lehetőség, a legrosszabb: aki gondolkodik, aki kiejti a feminista szót, aki nem viseli jól, ha megerőszakolják, vagyis aki hibázik, az mehet az Alagsorba. Persze, lehet, hogy ez a választás a legnagyobb szabadság az élőhalottak szeretet és szuperhős nélküli világában. Nekünk van jobb választásunk, például vehetünk ilyen könyveket a kamasz gyerekünknek.

Fordította: Farkas Krisztina. Tilos az Á Könyvek, 2016, 435 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.